Mikor sírnál, de nem lehet...

A tegnapi napom is totálisan el lett cseszve. Össze vesztem faterommal, aki igazságtalanul üvöltött velem, végül rám csapta a telefont. Na igen, faterom nagyon tud üvölteni. 

Aztán még mennem kellett mindenfele, mert egyes embereknek szivacs van a fejükben és képtelenek használni az agyukat. Úgy éreztem, az elmondott szavaim olyanok, mintha kimennék a parkba és a szökőkútnak beszélnék.

Olyan tré környéken mentem keresztül, nyomorék szürke időjárás, sehol egy lélek, ráadásul szembe jött velem egy kb. 6 fős roma csapat és olyan szemekkel mértek végig, hogy tuti biztos voltam benne, hogy megtámadnak és elveszik a cuccomat. 

Nagy nehezen le értem a legközelebbi buszmegbe, az új cipőm volt rajtam és feltörte a lábamat, na meg fáztam is. A buszmegálló tömve volt, az arra járó buszok szintúgy, lévén hogy pénteki csúcsforgalom volt. Kb. 4-5 járatot vártam, míg olyan buszra tudtam szállni, ahol legalább állóhely volt és nem másztak az ember arcába. 

Bambultam magam elé és még mindig az apámmal való vitán agyaltam. Most komolyan nem én voltam a hibás, mégis én lettem a szarfej az egészben. 

Tompult hangulatomon némileg javított, hogy az utca túloldalán megláttam a motoros srácot (oooh yesss). Most motor nélkül, fekete kötött sapkában és bőrkabátban, iszonyú helyes volt wáhhh...
De ettől még a problémáim nem oldódtak meg.

Jó sokára keveredtem haza, útközben láttam egy emo-t, én már azt hittem kihaltak, vagyis hogy nem divat már ez a dolog, de tévedtem. Ja és láttam egy nemzeti érzelmű romát, nagy Magyarországos pulcsiban, ezt meg végképp nem értettem.

Este beszéltem apámmal, lenyugodott legalább, de azóta sem hiszem hogy elhiszi, a hiba ezúttal nem bennem volt.

Legközelebb rinya mentes, az új bloggal kapcsolatos bejegyzéssel jövök!

Előkerültem, de igazából el sem vesztem, csak a tél lehangol

Aztaaaa...A statisztikák szerint még van(!!!) aki olvassa a blogomat. Menten lehidalok *-*
Főleg, hogy hetek óta semmi értelmessel nem tudok szolgálni. 
Ígértem a novellát, hát az még nincs készen, jelenleg nem is tudom valaha végzek e vele, vagy kitörlöm a picsába  francba. Nem vagyok ihlet terén a topon, valljuk be.
Az új blogot, amiről már írtam, decemberben indítanám, azt is át kellene nézni, de nem érzek rá indíttatást jelen pillanatban.

Tél van na...Tudom ez nem mentség. De ez a szürkeség, marha hideg lehangolttá tesz. Nosztalgiával gondolok arra, mikor még írásokat gyártottam és nagy boldogan raktam fel ide. Remélem hogy helyre rázódom és hamarosan újból azt teszem, ami valaha az egyik kedvenc tevékenységem volt, vagyis írogatok, a saját béna stílusomban. De csinálok valamit, ami fogjuk rá vállalható és felrakható ide.
Addig is feljebb kapcsolom a fűtést, mert fázik a lábam.

Fucking, fucking hideg :/
De ez a dal annyira jó...Chris tök szexi és a hangja...már nem is fázom annyira wehh.

Csendes megfigyelés és késlekedések

Köszönöm a kommentet. Tudom, hogy most új blogot, vagy minimum új novellát vártál drága, kedves kommentelő olvasóm. De sajnos megint csalódást okozok, ugyanis jelenleg egyiket sem hoztam.

Tudom hogy x bejegyzéssel ezelőtt ígértem, hogy össze szedem magam és villámsebesbe kapcsolok írás terén, de ezt még nem sikerült véghez vinni.
Sajnálom tényleg. Nem tudom mikor (már nem is ígérek), de lesznek új cuccok biztosan. Rajta vagyok az ügyön, csak mindig van valami más, vagy az ihlet szünetel. Köszi a türelmet :*

A hétvégén egyik barátnőmmel találkoztunk és be kellett ismernem magamnak, hogy valóban megöregedtem. Nem megy az ivás sem. Hehe ez furán néz ki leírva, de ez a nagy helyzet. Megittam egy italt nagy nehezen, de elég is volt. Egyszerűen nem esett jól (OMG, ez már a vég, nemde?)így a többit a barátnőm itta meg helyettem. Gondolom örült neki, hiszen jól járt.Berúgott és még csak pénzbe sem került neki wehehe *-*
Jah, kezdek kimenni a divatból. Így jártam. 

És ez tipikusan az a bejegyzés volt, amit azért írtam csak, hogy írjak valamit. Bocs. 

És amióta van két új zene csatornám (VH1, meg MTV Rocks) fogjuk rá, hogy megint rászoktam a tv-n való zene hallgatásra.

Megkésve bár, de törve nem

Köszönöm a kommentet, örültem neki :) Már hiányoltalak kedves olvasóm :) ​​Szóval Jó hallani felőled :)
Lesz novella.
Hamarosan. Nem tudom pontosan mikor, Mert a héten MEG EGY sort sikerült írnom belőle: / Meg Vagyok csúszva mindennel IGEN rendesen.
És lesz új blog is egy régi történetemből (amit már publikáltam máshol, de ide is felrakom). Remélhetőleg a napokban felkerül a első rész is
Tényleg igyekszem kicsit gyorsabb sebességbe váltani okés ?
Az automatikus fordítás meg elmegy a kurva anyjába most már tényleg rohadjon meg!!!

A dolgok rendbe jönnek

Valami ilyesmi van írva apám régi, katona éveiből származó fotójára.
És hát nagyon remélem, hogy az én esetemben is igaz és tényleg kicsit jobb lesz minden.
Mert most megint olyan szar az egész.

Életkedv zéró, valamiért mindenen bőgök. Ráadásul két napig fájt a fejem, éjjel meg felkeltem és totál szédültem, meg hányingerem volt. Éhes vagyok, de nem esik jól a kaja, vagy nem is tudom, mit ennék szívesen.
Ja, nem várok gyereket :P

És semmihez, senkihez sincs türelmem. Magamhoz meg aztán végleg nem.

A pasim megint csak a szórakozzásal van elfoglalva persze :( :( A hétvégén alig találkoztunk.

Írom a novellát amit megígértem és talán jövőhéten (vagy utána való héten) fel is rakom. 

Remélem azért senkit sem sodort magával a téli elejei depresszió rajtam kívül. 

Névtelen olvasóm, nagyon el vagy tűnve, ha van kedved jelezz.
Veled minden oké?

Remélem...

Őszi gondolatok, utazás, miegymás

Szombaton a gyertya gyújtás okaként utaztam. Amit nem is bántam, mert hogy imádok utazni. Számomra a szabadságot jelenti. Ülök a kocsiban, nézek ki az ablakon, szól valami zene, fák, házak suhannak el a szemem előtt. Nem agyalok faszságokon, mint a lassan halódó számítógépem, vagy a hűtő. 
Szóval kis öröm is öröm nemde?!

Amúgy semmi érdemleges nincs velem, az ősz telik, kicsit egyhangú, de inkább ez legyen, mint a sok negatív szarság. 

Ma össze futottam egyik exemmel, aki tök normális volt, szóval leálltunk dumálni. Nagyon lelkes, mert hogy karácsonykor lesz az esküvője, rá pár hónapra meg érkezik a baba. 
Gratuláltam is neki és minden jót kívántam. És őszintén így is gondoltam. 
Normális dolog örülni az exek sikereinek?
Passz, de ez most tényleg szívből jött részemről.

A tömegközlekedés meg még mindig felbasz. De ez nem újdonság tudom. Múltkor egyik barátnőmmel azon filózgattunk, hogy lennénk e mai fiatalok. Hát egy frászt ! Mert ahogy a buszon álltam heringként beszorulva, azt látttam, hogy mindegyik a mobilját nyomkodja, a fülén a fülhallgató, hogy véletlenül se hallja, ha egy kisgyerekes anyuka, vagy bottal is nehezen közlekedő öreg (nem olyan akinek semmi baja és poénból reggel a csúcsforgalomban sprintel a szupermarketbe) esetleg leülne. De ha meghallaná is valószínűleg magasról tenne rá.
Az meg már csak hab a tortán, hogy mindenféle tök egyforma csúcsfejű páva gyerekek (a hajuk miatt írom így) terpeszkednek a busz ajtajában a népes sleppjükkel, nehogy már le lehessen szállni. Tiszta artista mutatvány a tetves táskáikon átbotladozni, mert hogy azt is a földön hagyják (ne kelljen cipelni, viszi a busz ehh). És zeng a busz a vihogásaiktól és az ordítozásuktól.

Lehet hogy mi is ilyen seggfejek voltunk ? Most így vissza nézve talán pár fokkal normálisabban viselkedtünk, de lehet hogy az évek miatt szépülnek meg a vissza emlékezéseim.
Mindenesetre a mai fiatalok - tisztelet a kivételnek - nincsenek rendben.

Nagyon nem...

További szép napot kíván egy vén csont :D :D