Hogy rohadna meg...

Az automatikus fordítás, vagy mi a szar!!! Most néztem vissza és pár bejegyzésemnél bekapcsolt (pedig a kutya sem kérte meg rá) és olyan a szöveg, mintha beszívtam volna mikor írtam. Tök értelmetlen. 

A gépem meg amúgy is pár napja úgy zúg, zörög, hogy félek bekapcsolni. Tuti be fog krepálni és kitudja, mikor tudok másikat beszerezni. Álmodozom egy laptopról, tabletről, de az még jóval odébb van, hogy aktuális legyen.

A hétvégém amúgy is kaotikus lesz, egyszerre legalább 4 helyen kellene lennem (egy baráttal találkozni, gyertyát gyújtani a városban és jóval odébb, szülinapi partit csinálni, ehhez főzni stb.), ami sehogy sem fog menni. A találkozót szerintem lemondom, egyszerűen nem fog bele férni most, a gyertya gyújtásra mindenképpen menni kellene, a születésnapozás meg nem kérdés, mivel hogy az én születésnapomról volna szó, ami nem most volt (nagyon nem, kb. egy hónapja), de most jutottam el odáig, hogy meg is ünnepeljem és már össze trombitáltam akit kell.

Tudom, hogy mindenki unja a nyávogásomat és mindenki valami írományt várna tőlem, nem a napinyomort, ígérem hamarosan hozok azt is, csak most totál szétcsúszás, rohanás, időzavar van.

BOCS...

Felújítás kapuzárási pánikkal, avagy pálinka szerelmem légy az enyém...

Túl vagyunk a felújításon, az azzal járó káoszon és idegeskedésen, valamint egy igen feszült és némileg hisztérikus hangulatú családi összejövetelen.

Az eredmény tetszik És boldog is lennék, ha pasim nem bolondult volna meg és csinálta volna a fesztivált. Pedig az eleje jól indult, volt egyetértés meg összetartás. Aztán ez a harmadik napra átcsapott passzivitásba, valamint pasim mindent a legjobb barátjával akart megosztani. 
A legjobb barát neve pedig...
MR ALKOHOL...
A barát, akit senki sem hívott, mégis ott volt...És elrontotta az egészet.

Szóval volt itt minden, de főként az, hogy részegen hülyét csinált magából. Nem elég, hogy a családi banzájon számolatlanul gurította le a töményeket, aztán meg csak imbolygott mint molylepke a csillár körül, aztán még el is ment bulizni. És reggel jött haza, brutálisan berúgva. Így nem is másnapos, hanem aznapos lett és az egész napot alvással töltötte. Így a takarítás is csúszott egy keveset. Valamint az örömbe, hogy ezt is megértük, teljesült a tervünk, egy kis üröm is vegyült.

Komolyan, én azt hiszem, hogy kapuzárási pánikkal küzd és úgy véli, ha minden bulin ott van és a tizenöt évesekkel pogózik, akkor vissza forgathatja az idő kerekét a saját fiatalságára.
Valahol szomorú ez. Persze mind vágyunk arra, hogy csak egy napig eltűnjenek a gondok és újra kiszabaduljunk a mindennapos faszságok fogságából. Ezt nyilván nem látja be, szerinte ez így okés és lehet így is élni, mert hogy ez egy életérzés és véletlenül sem a fent említett kapuzárási izé.
Bár tudnám hogy segítsek neki...

De apám csak nagy bölcsen annyit mondott: öreg vagy már bohócnak fiam...

Remélem hamarosan a pasim is belátja ezt. 

Játszmák

A küszöbön a felújítás. Rendetlenség, idegbaj a köbön ...
Meg mindenféle gondolatok.
Ahogy a blog bemutatkozóban is leírtam, NAGYON TUDOK gyűlölni, de szeretni is éS ahhoz akit egyszer megkedveltem, ragaszkodni az.
Éppen ezért nem értek pár emberkét éS néhány dolgot.
Pl. egyik általam igen szeretett egyénnel beszélgetek a neten. Téma a munka,ő írja, mennyire nincs ideje semmire sem. En írom viccesen, hogy a mindig csak ez a munka... Erre hirtelen felkapja a vizet éS ingerült stílusban közli, hogy képzeljem, nem jókedvében dolgozza ki a belét, nem tudja miért írom úgy, mintha így lenne.
Aztán kilép Szó Nélkül.
1. Nem írtam ugy, semmi rossz szándék nem volt a szavaim (betűim) Mögött, eskü.
2. Az oly kemny munka  mellett, azért időt szakít arra is, hogy a közösségi oldalra, legalább 2 óránként friss fotókat, idézeteket, megjegyzéseket posztoljon, vagy hogy éppen mit Eszik, iszik, hány Stb.
Másnap meg ugy ír rám, mintha semmi sem történt volna éS kedvesen érdeklődik a hogy létem felől.
ÖÖÖ.... Nem vágom ... ki maradtam valamiből, vagy mi?!
Na sebaj, azért szeretem továbbra is, Csak ezt valahogy nem tudom össze rakni: o

A másik illetőt a már Jó régóta ismerem, voltak rosszabb periódusok a barátságunkban, néha nem értettünk egyet, de pár éve igyekeztem a barátságunkat egy stabil szinten tartani. Mikor tudtam felkerestem, beszéltünk telefonon, neten stb. Úgy szűk egy éve van kapcsolata és ő azóta eltűnt, felszívódott. A száma megváltozott, AZ újat nem tudom, neten sem beszélünk. Mar el is költözött másfele, Az új címét sem ismerem.
Most megtudtam róla egy tök klassz hírt, amihez gratuláltam és írtam hogy adja mar meg az új elérhetőségét, hogy fel vehessük a kapcsolatot. De válasz semmi, latta AZ üzenetét, de nem reagált ra.
A közös barátnőnknek viszont írt, vele megosztotta a hirt, amit én csak hallomásból tudok.
Nem bántottam meg, amikor tudtam segítettem neki. Szóval passz ... Jó Lenne Ismet beszélni olykor vele, de ha ő nem akarja, én nem mászok rá.

Csak ez olyan tre ... Ilyenkor mindig jön a feleslegesség, az elfelejtettség érzése ...

Pontokba szedve

GYORS Leszek éS lényegre törő, de sietnem Kell, szóval:
- Zöld utat kaptunk a felújításhoz, yeahhh, nemsokára kezdődik a Munka!
- A héten adtam a kultúrának és művelődtem a színházban, Tök Jó volt, nem mellesleg.
- AZT hiszem, Horalky függő lettem, a héten a mai nap kivételével, eddig MEG Mindig ettem Egyet éS mindegyik ízt imádom.
- Nemsokára eljutok fodrászhoz, kalap Már NAGYON rám fektetünk.

- Elkezdtem írni EGY Új novella szerűséget.

Kicsit Vidám Vasárnap feelingje van nem?!
:D

Barátságos ősz, kihevert betegség, na meg az ihlet

Na, pont ezt az az őszi időszakot szeretem. Nincs hideg, nincs eső, nincs lehangoltság. Viszont gyönyörűen süt a nap, hullanak a színes levelek a fákról (a parkban levő Gyilkos gesztenyékről meg már ejtettünk szót). Jó ilyenkor gyalog menni a tömött buszok helyett.

A felújítást még nem tudtuk közölni a tulajjal, mivel elutazott és a hét közepén tér haza. Hat remélem hogy IGENT mond éS akkor kezdődhet a Munka !!! Lesz mit csinálni, de már az eredményre fókuszálok és Az lenyűgöző lesz: P

Hétvégén amúgy előjött a megfázásom, már számítottam rá. Kezdődött a torok és fej fájás, nyomottság, gyengeség. Fogadni mertem volna, hogy ágynak esek, de a kamilla tea, fájdalom csillapító megtette a hatását és mára mar szinte nyomtalanul eltűnt minden tunet. Remélem ennyivel megúszom ...

Ez a klassz idő meghozta AZ írási kedvet, ihletet, szóval van most pár ötletem és remélem legalább Egyet megírható formában a fel tudok ide rakni.

Áldatlan állapotok vs változás szele

Régebben írtam már az albérletünkről. Már hogy szeretek itt lakni, egyelőre nem tervezünk lelépni, meg hát nincs is hova. Viszont a lakás egyes részei a 60-as éveket idézik. Amivel nem is lenne nagy baj, de ez a 60-as évek dolog főleg az állapotra vonatkozik, nem is annyira a kinézetre.
Három betűvel jellemezve, GÁZ. Hosszabban kifejtve, nagyon is ráférne már a felújítás, mert félő hogy egy nap valami durva történik (pl. brutális csőtörés, amivel a szomszédok lakásából is óceánt csinálunk). Azonkívül a szemünknek is jobb lenne, ha kicsit jobban nézne ki, mert ez így tarthatatlan.
Már évek óta mondogatjuk a tulajnak, hogy mi felújítanánk, cserébe annyit kérnénk, hogy engedjen el valamennyit a havi bérleti díjból. Eddig nem nagyon haraptak az ötletre, így az el is lett felejtve. De most ismét adódott egy lehetőség és pasim meg én is úgy gondoljuk, most lépni kell. 
A hétvégén beszélünk a tulajjal és nagyon remélem, hogy rábólint a felújításra. Ami amúgy a hülyének is megéri, hiszen nekik nem kell semmit sem csinálni, mindent mi állunk, mi csinálunk és ez végülis nem nekünk, hanem nekik üzlet, hiszen ha eladják a lakást egyszer, nem kell ebbe pénzt, időt, energiát fektetniük. 
Szóval most izgatottak vagyunk és reménykedünk. Ha bele egyeznek, heteken belül elkezdődnek a munkálatok. Amit már nagyon várok, még akkor is ha iszonyat kupival jár.

És elkezdtünk fűteni. Yeahhhh...

Wish 143, egy rövid film, ami lehetne hosszabb

Agynemu húzás közben néztem meg ezt az AZ Alig félórás filmet, AMI EGY rákbeteg, 15 ÉVES fiúról Szol, akinek mar Csák EGY hónapja van HaTra éS EGY kívánság teljesítő alapítvány vállalja, hogy teljesíti EGY kívánságát. A fiú igazán szokatlan kéréssel minden Elő. Mégpedig, hogy szeretne szexelni EGY regény.
A többit NEM lövöm le, akit érdekel AZ ma 17: 35-kor megnézheti a Sundance channellen. Érdekes, szívmelengető, ugyanakkor megrázó film. A srác istenien alakít BENNE. Zseniális AZ Egész. Ha jol tudom Oscarra is jelölték, vagy valami MÁS díjra éS NEM is csodálkozom Rajta.

Bejegyzés a kattant srácról, pasim gyíkságáról és egy füstbe ment buliról...

Köszönöm szépen a kommentet, jól esett és nem kizárt, hogy fogok még írkálni ilyesmiket *-*

Tudom, régen írtam, de totális punnyadás van, némi szívással megspékelve. Össze is foglalom.
Úgy volt, hogy megyek egy bulira, de persze nem jött össze...

De előtte kezdjük a kattant sráccal, mert időrendben az volt előbb. Dátum szerint pénteken. A kattant srácról tudni kell, hogy elég régóta ismerem. És valami tuti, hogy nem okés nála gondolkodásban, cselekedetekben. Ha iszik akkor meg kész agyrém volt az agressziót tekintve. 
Anno a tesómra hajtott, de neki nem volt az esete (na azért elfogadta az ajándékokat, de másra nem kellett neki), meg volt barátja is szóval...Ezt egy idő után belátta a csávókám is és szépen elmaradozott.
Azt terjesztette, hogy össze jött egy csajjal. Na de neki olyan volt a nője kb. mint a Colombo felesége, akiről mindenki tud, de soha senki sem látja :P

Aztán pár éve a fickó erre a környékre jött lakni és azóta menetrendszerűen havi egyszer biztos bele futok itt-ott, legtöbbször a tömegközlekedési eszközön. Ha azt állítom, hogy az állapota súlyosabb lett mint évekkel ezelőtt, nem túlzok. Olyan, mintha szedne valamit amitől full meglassult, de lehet hogy csak leépült, passz...
Most éppen a buszmegben vettem észre. Első gondolatom az volt, hogy másfele kellene állni, nézni, hátha nem vesz észre (jó, tudom hogy nem szimpatikus dolog ez), de aztán úgy voltam vele, hogy miért  legyek bunkó, mikor normális is tudok lenni.
A srác észrevett és odaballagott hozzám. Kedves mosollyal üdvözöltem.
- Szia ! Mi újság ?
Mire les rám bambán (lehet fel sem ismert):
- Nem tudod mennyi az idő ?!
Minden egyéb köszönés helyett. 
Megmondtam neki hogy hány óra, aztán ott tolta a hülyeségeit vagy 10 percig és reméltem, hogy elmegy a következő busszal, de nem, mert pont azzal ment amivel én.
És a buszon is folytatta. Lemaradt szegényem jó pár évvel, mert még mindig tesómnál tart és róla kérdezget nagyon alaposan és mindenre kiterjedően (épp csak az intim életét nem tudakolja meg). Én persze válaszolgatok neki, de mindig jön egy újabb kérdés. Ráadásul tök hangosan beszél, az egész járat tőle hangos, látom hogy egy nő jót mosolyog rajta (és valszeg rajtam is) és csak remélni tudom, nem hiszi hogy a pasim :P
Ráadásul a srác büdös is, pontosabban a fogmosás szerintem aznap (vagy azon a héten) kimaradt nála, de azért a számba liheg (én meg zöldülök az oxigén hiánytól).
Végre eljön az én megállóm (hallelujah), lelkesen jelzek és búcsúzom (ő közben még mindig mondja), hogy szia, örülök hogy találkoztunk (jó, ez egyáltalán nem igaz, de mit mondjak?), legalább egy rövid sziát várna az ember, de srácunk megint csak meglep.
Abbahagyja a beszédet és köszönés helyett hátat fordít nekem. LOL. Neki biztos ez a köszönés. Leszédelegtem a buszról, mit érdekelt már hogy köszön, nem köszön, kinemszarjale.
Végre levegőt szívtam a tüdőmbe és hiába álltam egy benzingőzös, forgalmi dugós utca közepén, a srác szájából kijövő szaghoz képest még az is paradicsomi volt.

Szombaton koncert volt kilátásba. Hetek óta mondtam a pasimnak és tényleg bele éltem magam hogy megyek, bulizok egy jót azokkal akikkel terveztem. 
De nem így lett, mert a pasim elkúrta. Nem kicsit. Nagyon. És inkább berúgott a haverokkal, aztán haza szédelgett és lefeküdt aludni. És nem kelt fel, sem 7-kor, sem 8-kor, 9-kor meg (mikor a koncert kezdetét vette) főleg nem.
Közben hívtak akikkel le volt beszélve, hogy mi van akkor. De el kellett keserítenem őket (meg magamat is), hogy ebből nem lesz semmi.
És nem is lett. Csak annyi hogy kb. 10-kor lefeküdtem. De akik ott voltak legalább jól szórakoztak.
A pasimmal közöltem, hogy ezt nem fogom neki megbocsájtani. Mire ő azt mondta, hogy engesztelésül elhív vacsorázni jövő héten.
Erre marhára kíváncsi leszek.
De ezt nem kellett volna. Én annyira vártam ezt a szombatot és így elrontja.
Ajhhhhhh...

AMI NEM ÖL MEG, AZ ELSZOMORÍT...