Köszönet a kommentért a kedves névtelenemnek *-*. Hálából már fel is raktam az új fejezetet a másik blogba !
Ma reggel volt szerencsém (vagyis inkább szerencsétlenségem) látni egy in-flagrantit. Éppen kómásan ballagtam az úton, mint ahogy a kan nyúl szokott a kies szántáson, mikor is megláttam egy ismerős srácot. Annyira nem közeli ismerősöm, csak látásból. Na de a barátnőjét azt ismerem elég jól. Sajnos anyagi nehézségeik támadtak, ezért a csaj külföldre ment melózni.
Lényeg, hogy együtt vannak, igaz egy darabig most távkapcsolatban, de (én azt hittem) így is nagy a szerelem.
De amit láttam, bebizonyította, hogy nem úgy tűnik. A srác ugyanis önfeledten smárolt egy lánnyal, aki bizony nem a barátnője volt.
Sokkolt a dolog rendesen. Míg a barátnő külföldön gürcöl, hogy kihúzza magukat a tréből, a csávó láthatóan nem zokogja tele a párnáját a magánytól, éli világát és becsajozik.
Baaaakker....
Vagy lehet, hogy olyan nyílt kapcsolatban élnek???? Nem hinném, nem olyannak ismerem a csajt...
Na mindegy, döbbentem egy nagyot, aztán tovább siettem. De a dolog még mindig a fejemben jár. Hiába, a tavasz úgy látom kihozza az emberekből az érzelmeket, még ha azok nem feltétlenül helyesek is.
Velem konkrétan nagy semmi van, telnek a napjaim, néha felbasznak, néha jó kedvem van, szóval ezerrel érzelmi hullám vasút, ah én már csak ilyen vagyok.
Mindig várok valamire, egy váratlan, de jó fordulatra, ami aztán nem jön el...
Most mehetnékem van, kirándulni, csak úgy lófrálni. De pasim nem partner ebben, meg hétvégén is dolgoznia kell.
Amit említettél az nem csak a férfiakra jellemző...
VálaszTörlésÉn hallottam már olyat, hogy egy nő titkos kapcsolatot keres.
Lehet, hogy a tök rendes férjét akarta megcsalni...