A tegnapi nap még egész jól is indult. De persze ennek is el kellett baszódnia. Akadt valami, amivel felbasztak, de rendesen.
Én úgy vagyok vele, hogy jobb a problémákat kibeszélni, mint gyomorfekélyt kapni. Már ha akad hallgatóságom. De a családban úgy tűnik, nem igazán.
Egyedül anyukám az, aki meghallgat. De a többiek?
A pasim mindig mással van elfoglalva, oké meghallgatja, de kötve hiszem hogy meg is jegyzi amit makogok neki. Most sincs itt és tegnap sem volt, mikor kellett volna. Helyette a haverjaival múlatta az időt.
Más családtagok totál közönyösek. De a legjobb az volt, aki kiabálva a képembe vágta, hogy oldjam meg egyedül a problémáimat, ne őt fárasszam vele, mert momentán őt nem érdekli, csináljak amit akarok.
És ők a közeli rokonok :(
Elég gáz, hogy ha valakinek jó sora van és jó dolgok történnek vele, akkor happy mindenki és kirakjuk az ablakba, de ha valaki nincs jó passzban, gondjai akadnak, az le van sajnálva magasról, akkor az gáz és senkit sem érdekel.
Ráadásul két napja szarul alszom és a fejem is fájt de baszottul..
Ne haragudjon senki, hogy mostanában tényleg csak a magánéleti nyomorommal szolgálhatok, ahelyett hogy valami normálisról írnék.
Szar ez nekem is, higgyétek el !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése