Hosszabban:nem rég elmentem meglátogatni a szüleimet, régen jártam már ott ilyen-olyan dolgok miatt. Azt gondoltam, majd együtt töltünk egy klassz délelőttöt, ehelyett folyamatosan basztatták egymást. A végén már rendesen szarul éreztem magam és hát tudtam, hogy nagyjából ezért nem is járok feléjük. Rossz már ezt hallgatni. Néztem a falon lévő családi képeket, ahol még boldogan mosolyognak és azon agyaltam, hova tűnik a szerelem egy idő múlva ?
(És ez gyakran eszembe jut a saját párkapcsolatomnál is, de erről majd írok egy másik posztot.)
Miért lép be egy harmadik a képbe, aki aztán segít mindent tönkre tenni ?
FUCK.
A másik, hogy én tényleg tisztán látogatási szándékkal mentem és akkor pár nap múlva vissza hallom hogy hátsó szándékaim voltak.
FUCK-again. Ez rosszul esett. De tényleg.
Akármit csinálok, úgysem tudok egyes embereknél jobb lenni. Van, akinek semmit sem kell tennie és mégis mindig jó, mellé áll a szerencse, akármilyen nagy trében van kilábal belőle. Meg hát családilag támogatják is ugye...
A betegségem amúgy már nagyjából elmúlt, a depresszió az meg maradt. Majd jobb lesz, ha kisüt a nap. Egyszer.
Addig marad ez amiben vagyok. Lehetőleg kevesebb önsajnálat nélkül...Majd igyekszem.
Jaaaaaaaa a Neon szerintem végleg beadta a törölközőt, rohadjon meg. Szóval a Záróakkord sorsa bizonytalan, sajnálom :S De azért írkálgatok ezt-azt, novellákat meg miegymást. Ha értelmesek lesznek és lesz indíttatásom befejezni, fel is rakom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése