Egy giccsparádé. Herótom van a csillogó-villogó neves ajándékoktól, úgy mint bögre, törölköző, pénztárca, mobiltartó. A legjobban a plüssök irritálnak :S
Szóval én nem igazán tartom. Ez is egy olyan ünnep kb. mint a karácsony, ami sokak számára arról szól, hogy pénz nem számít és azon az egy napon nagyon kell szeretni, a többi meg le van sajnálva. Hát valahogy a Valentin nap is ilyesmi, 14.-én legyünk minél romantikusabbak (értsd nyálasabbak), vegyünk egy rahedli gagyit oszt csókoltam, a többi nap meg a kutyát sem...
Ilyen volt az egyik exem is, aki Valentin napra beszerzett egy csomó ajándékot. Én dolgoztam és ki is ment a fejemből az egész, haza úton jutott eszembe, úgyhogy gyorsan vettem pár apróságot, ne mondja már hogy egy tapló vagyok. Nem számítottam arra, hogy az akkori barátom ezt véresen komolyan veszi és egy nagy csokor virággal, édességgel és egy ezüst gyűrűvel vár. Hát még jó hogy az én ajándékaim sehol sem voltak ezekhez. Fel is volt háborodva a "drága", hogy ő mit meg nem tesz értem, én meg milyen felületes vagyok és nem adom meg a módját. Mert hogy neki a Valentin nap igenis fontos. Hát egészségére.
Nálam annyira nem lét kérdés.
Okés, a pasim kap egy tábla csokit nehogy már rosszul érezze magát, én tőle ugyanerre számítok.
És az hogy naponta 2x bele lépek a kutya szarba, nem azt jelenti hogy szerencsés leszek, hanem hogy a környéken minden negyedik embernek kutyája van. Ami nem is lenne baj, nem érdekel. De ha már megveszi a sok ezer ft-s idióta kutya ruhát és ráaggatja arra a szegény párára ha kell ha nem, odáig miért nem terjed ki a figyelme, hogy a produktumot is felszedi????
Emberi természet wah...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése