Elég régen írtam. Nem nagyon volt miről. Megvagyok, jól vagyok, a február napjai egyhangúan hömpölyögnek mellettem, felettem, alattam (kinek hogy tetszik).
Na azért Valentin napra a pasim alaposan meglepett. Adott egy szál vörös rózsát!!!!!!!! Majdnem padlót fogtam...Woaaah...
Még mindig úgy tartom, hogy a Bálint napi felhajtás giccses dolog, de azért a virág jól esett :)
Más különben el vagyok, most a kedvem sem rossz. Pedig reggel megáztam, de nem érdekelt. Voltak apróbb sikerélmények, olyan dolgok amik pozitivumot adtak és nekem ez elég, hogy ne legyek annyira magam alatt.
Egy srác (aki régen nagggggyon tetszett, de jól átvert) úgy tűnik szakított a nőjével. Legalábbis faszbukk szerint (tudjátok, levették a közös képeket, átjavították a kapcsolatban státuszt miegymás). Én eleve azon csodálkozom, hogy eddig együtt voltak. A nő idősebb volt, kinézetre a fiú anyjának is jó lett volna. Szóval engem nem lepett meg, teljesen eltérőek voltak, egyszerűen nem illettek egymáshoz. A srác az a haverok-buli-fanta típus, a nő meg ellenkezője. Na meg ott volt a korkülönbség. Oké, hogy közhellyel éljek, a szerelemben majdnem minden áthidalható. De ugye a szerelem eltűnik és jönnek a hétköznapok, kevés azon szerencséseknek a száma akik túl élik, átvészelik és még jól is jönnek ki belőle.
Már ha csak a magam kapcsolatából is indulok ki, na ott is volna mit javítani, mint két irányban...
Eleget filozofáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése