Napraforgás

Yeyyy reggel a buszon belefutottam az általános iskolás énekkar tanaromba és felismert, meg köszönt. Pedig ezer éve voltam már általános sulis. 

Húgom múlt hét pénteken volt az osztály összeröffenésen. Azt mesélte messengeren, hogy klassz volt, de a fele osztály hiányzott, plusz egy tanár se jött el. Jó, már többük meghalt, de azok is távol maradtak, akik élnek és meg lettek hívva.

Nosztalgiáztunk is egy sort a régi időkről. Megegyeztünk, hogy azért több volt a rossz, mint a jó és hogy elég béna (romhalmaz, penészes, elhanyagolt) sulink volt, tele idióta tanárokkal és még idiótább diákokkal.

Egy alternatív univerzumban egy pillanatra elgondoltam, ahogy az én volt osztályom is csinálna egy ilyet. Én pedig elmennék és fölényesen a szemébe néznék annak a két majomnak, akik piszkáltak éveken át.

De aztán arra jutottam, semmilyen szín alatt nem mennék, kíváncsi ám rájuk a franc. Gabika elvileg sitten ül és rohadjon rá a lakat. A másik rohadék a Zolika sem a városban él szerencsére. A többiek sem kimondottan érdekelnek. Szörnyen tré osztály volt.

Valaki napok óta csörgetget egy 30-as számról, tiltottam, de csak kapom az sms-t, hogy hívott, így számkijelzés nélkül visszahivtam, ki a bánat az. Egy pasi vette fel és tök olyan hangja volt, mint a Szexmániás exemnek. Egyszerre kaptam gyomorfájást és erős szívdobogást, rossz értelemben. Gyorsan le is raktam. Valszeg ő lehetett és mivel a régi számával nálam ezer éve le van tiltva, elképzelhető, hogy új számmal támad. Azaz támadna...

Írtam Á.-nak pár napja, hogy bocs, amiért nem találkoztunk nyáron, holott terveztük, meg hogy pótoljuk majd. De még meg sem nyitotta. Gondolom, haragszik, btw ő sem írt egy sort sem, hogy találkozni óhajtana, pedig hetente többször jön a városba a pasija kecóját takarítani. Amúgy tényleg nem volt kedvem Á.-hoz, pedig kedvelem, de valahogy nem voltam ráhangolva. Viszont ha írt volna ezügyben, biztos ráveszem magam. 

H. is hívott, de csak röviden, semmi különöset nem mondott.

Olvasni kezdtem egy fanfictiont, ami jól indult, ám kiderült, hogy a férfi főszereplő egy arrogáns pöcs. A női főszereplő meg túlzottan romantikus azok után is, hogy a pasi már a randijuk első 5 percében rámászott.

A szombat nagyon klassz nap volt! 

Voltunk kirándulni. Igaz délután indultunk a hőség miatt. Gondoltuk, hátha enyhül, de nem lett jobb és a vonaton sem volt klíma.

Úticélunk egy kb. 50 percre lévő város volt, már jártunk itt és szeretjük. Sétáltunk, ittunk automatás kv-t és ettünk fagyit egy szuper fagyizóban. Ráadásul akkora bitang adagokat adtak, alig bírtuk megenni. Én kekszes sajttortásat kértem, pasim meg is jegyezte, hogy mekkora egy ínyenc vagyok (hahaha), ő eper/görögdinnye kombót evett és a mennyisége miatt megharcolt vele. Meg ugye olvadt is a fagyi ezerrel a meleg miatt. 

A város tök kihalt vt. Csak pár ork strandolt a szökőkútban. De amúgy csend és nyugalom uralkodott szerte-szét.

Rájöttem, hogy én simán ide költöznék. Nem rosszabb, mint ahol élek. Csak hát egyelőre ez lehetetlen. 

De hamarosan (2026 november asszem) lejár a hitelem és remélem pasimat is meggyőzöm, hogy lépjünk le.

Hazafelé még inkább melegebb volt, a saját izzadtságunkbam lubickoltunk. És ki is tikkadtunk, mivel az ásványvizünk is elfogyott félúton. 

De mindezek ellenére én jól éreztem magam és meglehetősen savanyú képet vágtam, mikor a vonat befutott az itteni állomásra.

Asszem én folyton csak utaznék! Vagyis nagyon sokszor. Csak hagynám, hogy vigyen a vonat jó messze innen...mert akkor vagyok szabad. És imádom.

Olyan kár, hogy vége lassan a nyárnak! Még úgyis, hogy csak kétszer utaztunk. És szomorú, de egyetlen sztorit sem írtam. Nem tudom mi van, de totál írói blokk jellemezte ezt a nyarat.