Lábadozok

Köszönöm szépen, hogy írtatok, nagy ölelésem mindenkinek :*
Megfogadom a tanácsot, sokat pihenek (és imádom!) mást nem is nagyon tudnék tenni. Persze azért könnyebb házimunkák, mint mosogatás, teregetés, ruha hajtogatás, vasalás már egész jól mennek, de cipekedéssel, vagy hajlongást igénylő dolgokkal (porszívózás) még nem próbálkozom.
Néha egész jó már és tudok egyenesen járni is. Olykor persze meg még rossz és fáj, akkor tudom, hogy túl erőltettem és visszaveszek a ritmusból.
A héten megyek majd varratszedésre, meglátom után jobb lesz e.
Jaj furcsa lesz újra emberek közé menni-bár szó mi szó, nem hiányoznak annyira XD
A. írt, hogy szóljak, ha segítségre van szükségem, K. is küldött jobbulást képeslapot és J.-vel is referáltunk messengeren. Egyik kisfőnök is kérdezte, hogy már jobban vagyok e.
H. viszont eltűnt, úgy látszik, csak addig voltam számára érdekes, míg a kórházban dekkoltam, akartam neki írni, de aztán kiment a fejemből, amúgy sem tudom most akkor tiltott vagy sem, igazából nem is érdekel.
A gyk-s csaj sem igen fog írni többet, pedig tudta hogy mikor műtenek, de gondolom megsértődött, hogy nem hívtam. Hát sajnálom amúgy, kedvesnek tűnt, de én nem vagyok az a random emberekkel mobilon csevegős típus. Irkálni jobb szeretek, sokat meg gyakran, de ő meg mindig attól volt kiakadva, hogy neki fárasztó a levelezés inkább telefonáljunk.
Pasim meg hol rendes, hol idegbeteg, tegnap is úgy rám förmedt valami hülyeség miatt, hogy ha tudnék még ilyeneken sírni, biztos elpityeredek :S
Amúgy a napjaim jók és gyorsan telnek, ezt egész hamar meg lehet ám szokni.
Sokat eszek (ezt hagyjuk is inkább, apám és anyám tejberizzsel, rántott sajttal és más nyalánksággal kényeztetnek és hízlalnak), filmezek (régi klasszikusok pl. Marvin szobája, Esőember- Tom Cruise fiatalon igen szexi volt-, Little voice, Alul semmi stb.), zenét hallgatok.
Ha már zene, azon belül is MCR és egyszerűen nem bírok nem gondolni Bobra. Annyira tragikus az egész vele kapcsolatban. Tragikus és szívszorító, pl. hogy november 4.-én látták utoljára és utána vagy 3 héttel fedezték fel a testét és azt is úgy, hogy az állatrendőrség (vagy mi) kiment a házához a kutyái miatt. Nagyon durva hogy valaki ilyen hirtelen elcsendesül, nem posztol a közösségi médiában, nem hallat magáról, nem ír, nem telefonál és mégsem keresi senki sem az égvilágon.
Bob valaha elismert rock sztár volt és nyilván tök menő volt vele lógni, ezzel szemben elszigetelten, magányosan halt meg az otthona falai között (öngyilkos lett állítólag, de folynak még a vizsgálatok) és hetekig fel sem tűnik senkinek a hiánya.
Ráadásul pár rajongó (de szerintem ez a szó nem illik rájuk) a halálán örömködik és hangoztatja, hogy megérdemelte.
Bob sok fenyegetést és öngyilkosságra buzdító üzenetet kapott amíg élt, csak mert régen voltak ilyen-olyan hozzászólásai.
De azt már megbánta és bocsánatot kért.
Bob halott, nem tudja megvédeni magát. Milyen már egy halott emberbe belekötni? Mert szerintem ritka gusztustalan.
Én sosem tudnék más halálának örülni, egyszer H. is azt mondta, mikor meghalt valami rokona akit utált, hogy ugrált örömében.
Ewww...
Ez fura.
Már hogy emberek így éreznek és ezt olyan könnyen nyilatkoztatják ki, mintha csak az időjárásról lenne szó, nem egy emberi lényről. Én nem szeretnék ilyen lenni...