Dinnyedisznó

Igazából sok minden nem történik velem mostanság. Próbálok gyógyulni, szerintem egész jól halad, már profi módon lépek be a kádba a fürdéshez, meg itthon teszek-veszek, sőt a boltba is átsétálok heti párszor, kisebb dolgokat vásárolni. A sebek is gyógyulnak, de végleg sosem múlnak el, a hegek megmaradnak, mindegy ezen túllendülök, az jobban zavar, hogy a műtét előtt lapos hasam volt, most meg nem az. Nagyon nem. Remélem megszűnik ez a „sörhas” idővel.
A takarítás viszont nem megy még igazán, mivel tilos hajolgatni, emelgetni, létrára mászni, cipekedni, így ez jó pár házimunkát kizár, tehát ez az undormány ól lassan maga a káosz. Amúgy is napi szinten jutok el arra a megállapításra, hogy mennyire gyűlölök itt lakni. És hiába fűtök, mégis rohadt hideg van, kezem-lábam lefagy folyton, nem beszélve a fürdés gyötrelmeiről.
Aztán szoktam még agyalni régi dolgokon, hogy azért pár dolgot másképp csinálnék ám, meg régi emlékek (jók is, rosszak is) előjönnek. Hát tudjátok, most bőven van időm ilyesmikre.
Szóval a múltkori kisállatos álom után többször is eszembe jutott hogy majd egyszer lehetne ismét dinnyedisznóm (tengerimalac), mert régebben volt még otthon az ősöknél is, meg Narkomán exem is beszerzett kettőt és nagyon lelkes volt, pár napig tőlük. Aztán persze alább hagyott a nagy rajongása és a ketrec takarítása rám marad, meg az összes többi tennivaló is, ő csak annyit csinált, hogy heti párszor levitte őket a ház előtti füves részre levegőzni, hiába mondtam hogy nem kellene (öhhh nem volt százas szegényke), meg éjszaka kiborult, mert ezek a malacok visítva kergetőztek fel-alá a ketrecükben, erre ő odahajította nekik a papucsát, hogy hallgassanak már el, de naná hogy nem így lett. Vicces volt.
Aztán egyik tengerimalac megdöglött váratlanul (gyanítom Narkomán egyik szabadtéri sétájánál evett fel valamit), az elég traumatikus volt, mert előtte pár órával még vígan szaladgált. Így a párját elvittük anyumékhoz (ott is volt épp kettő), mert féltünk hogy egyedül depis lesz és elpusztul. Hercegnő (az ősök adták neki a nevet) tök sokáig élt még és rácáfolt arra, hogy neki feltétlenül kellenek lakótársak, mivel a másik kettő malackát nem fogadta végül el és külön ketrecben kellett tartani, de egymagában teljesen jól elvolt.
Bírtam a dinnyedisznókat, bár azért jó nagy kupit csináltak, mert kitúrták a forgácsot a ketrecből, meg mindig éjjel tört rájuk az öt perc, de nagyon szerethetőek voltak. Vidámságot csempésztek a napokba.
Lehet, egyszer ismét rászánom magam a desznyótartásra XD
Bár most inkább a karácsonyi ajándékokon kellene agyalni, de még össze se írtam, kinek mit kéne. Helyette filmezek, tegnap néztem a Halálos barátság (egész nézhető volt) és az Ördög bújt beléd (egynek elment, Megan Fox jó volt benne) c. filmeket.
Jaj, rémesen nincs xmas feelingem, kedvem, ötletem semmi és fizikailag sem tartok még ott, hogy boltjáró túrát rendezzek. De jövő héten muszáj lenne valahogy rászánni magam. Csak sajnos ebben alapesetben sem vagyok jó, hát még most.
K. a hely-ről írt hogy át szeretné kérni magát a mi részlegünkre. Ennek megörültem, jó lenne vele többet találkozni, mert jókat dumálunk ha összefutunk, de ez sajna ritka.
Ja, fb-n láttam, hogy megszületett 10.-én I. unokája, egy cuki kisfiú, Dominik.
És hónapok óta végre megnyitottam Z. messenger üzenetét, már csak válaszolni kellene rá. Oké, esetleg ma. Csak előbb kiteregetek, meg elmosogatok.
Úgy be vagyok lassulva.