Nagyon remélem nem a felső szomszédnál van valami gebasz.
Más se hiányzik, csak hogy beáztasson minket.
Amúgy bocs a punnyogás miatt, de ez az október hónap ezekszerint ilyen. Semmihez semmi energiám és kedvem.
És utálom az embereket. Némelyik olyan hányinger, komolyan.
Egyik reggel a buszon köhögtem kettőt, mert ugye ebben az időben is néha csesztet az allergia.
Mire az előttem ülő nő hátrafordul és úgy néz rám, mint egy döglött csótányra, majd fejcsóválva elhúz egy maszkot és felveszi. Azt hittem, fejbe vágom.
Nem rakhatok egy táblát a nyakamba hogy bocs asztmás és allergiás vagyok.
Nem az a bajom hogy maszkabálosat játszik, tegye ha ettől neki jobb, de a megvető nézése azért már sok volt. Mintha leprás lennék, vagy mi.
Ha ennyire fosik a kovidtól, miért buszozgat csúcsidőben? Üljön otthon nehogy gáz legyen. Bár az ilyen para banyák tuti már vagy 8 oltást begyűjtöttek.
Mindegy, sok a seggfej erre az fix.
A hétfő amúgy is úgy volt szar ahogy csak lehetett. Lépjünk tovább.
Kedden pasim sokadik kérésre elkezdte megkeresni azt a rohadt kémény kivezető nyílást, de persze nem lett meg, viszont szét lett verve jó darabon a fal. Ritka ocsmány látvány. Es nézhetem egy darabig, mert pasim nem az a villám gyorsan orvoslom a problémát típus, mint tudjuk.
Nincs mese, muszáj a szakember segítségét kérni, még ha marha drága is, mèg jobban félre kell tenni. Már írtam a fickónak emailt ezügyben. Remélem a határidőn belül megoldódik ez a probléma. Nincs idegzetem, na meg pénzem még több büntetéshez, így is csak lassan keveredek ki a közös költség sztoriból.
Ja, Á. írt hogy felhívna és bár nem volt különösebb kedvem hozzá (sem), de nem volt már pofám vissza mondani, mert már egyszer kimentettem magam valami falmelléki kifogással és nem akartam hogy besértődjön.
Vele amúgy oké minden azt mondta. De a legjobb barátnőjével egy közös nyaralás alatt úgy összevesztek, hogy azóta sem tárgyalnak, de most a csajról kiderült, hogy leukémiás, viszont Á. annyira most sem akar békülni, holott lehet annak a lánynak szüksége lenne rá. Azért a leukémia nagyon komoly sajnos, faterom haverjának a feleségét a harmincas éveiben elvitte és 10 év múlva a férj is ilyesmiben halt meg, szegény gyerekeik nem sokkal fiatalabbak nálam és már vagy 6-8 éve nincs egy szülőjük sem. Remélem Á. belátóbb lesz és végül újra felveszi a kapcsolatot a barátnőjével. Ilyen esetben nem szabad haragot tartani.
A pasijáról annyit mondott csak hogy jól megvannak, de náluk ez nem tudni mit takar. Mondjuk a fickónak most épp nincs másik nő? Én is sztoriztam Miss Candy-ről, de Á. annyira nem kommentálta. És a közeledő műtétemet sem. Csak aházott és hümmögott. Szóval elég érdektelen volt mit szépítsem, de lehet csak rosszabb napja volt.
Ha már műtét, ahogy telnek a napok úgy jön elő bennem egyre jobban a félelem. És ez árnyékot vet az élet összes területére. Talán ezért is esik nehezemre minden. Még a blogolás is, pedig az az egyik legkedvesebb elfoglaltságom.
Az írás azért valamennyire megy, ha van időm egyszerre csinálom a Still breathing-et és egy rövidebb történetet, ami nem valami jó, vannak bőven hibák benne, de lefoglal. És nem a műtéten pörög az agyam.
Ma itt volt a gázszerelő és bekapcsolta a fűtést. Végre száradnak a ruháink, már untam hajszáritózni őket.
És épp hugomékat várom, aki este hatkor írta, hogy beugranak mert hoznak ruhát nekem (ahh mint egy falat kenyér úgy kell ide még több cucc)de azóta sem értek ide.
Én meg már lassan feküdnék, mert álmos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése