SADtember

A napokban volt 20 éves az MCR-Im not okay c. klipje. Húsz év...te jó ég...emlékszem mikor először láttam...woah faktor volt az fix. 

És a mai napig úgy tartom, hogy az egyik legjobban elkészített videó.

Szombat reggel óta fáj a torkom. Meg amúgy is egész szombaton fos hangulatban leledzettem. Idegesített a kéményes baszkódás és az is, hogy pasim elmegy Vácra. Most semmi kedvem a magányossághoz. De nincs más választás. Anyám mondta hogy cuccoljak hozzájuk, de igazából azt sem akarom. Jó, nem hisztezek itt tovább. 

Ma meg 10 körül elment az áram. Azt hittem az egész házban, de mikor kimentem a lépcsőházba, ott égett a villany. Ellenőriztem a villanyórát, de nem kapcsolódott le. Mivel tudom, hogy valamiért az van, hogy pár lakásban ha áramszünet van, a többiben meg nem (és ugye ez az átkozott kotorék pont előbbibe tartozik), elindultam a felsőbb szintekre érdeklődni. Utálom az ilyesmit. Mivel a lakók nagytöbbségét nem ismerem, a maradékot meg nem szeretem. 

A felettünk lakó csávó furan nézett rám és egy centis résre nyitotta ki csak az ajtót és azon keresztül kommunikáltunk. Biztos megzavartam valamiben, vagy nem tudom. De nála viszont volt áram, márpedig mikor pár éve a vihar miatt valami gixer volt, abban a lakásban sem volt áram. 

Kezdtem rosszat sejteni, de még kopogtattam azon az emeleten néhány lakásba, csak sehol se nyitottak ajtót. 

Mikor visszajöttem a lyukba, pasim mondta hogy beszélt G. bácsival és azt mondta, mindjárt felmegy és megnézi náluk mi az ábra, aztán visszajön. Mondanom sem kell, hogy baszott visszajönni, ezért úgy 20 perc után én mentem fel hozzájuk a másodikra. A felesége nyitotta ki és máris láttam, hogy ég a villanyuk így okafogyottá vált a kérdésem, G. bácsi a szobából vidáman ordított, hogy ja...igen itt van áram...hm, oké köszi. 

A neje azt javasolta, hogy a mi oldalunkon kopogjak be mindenhova, és ezt is tettem, de egyik lakásban sem nyitották ki. Jó hogy ilyen esős, szar, hideg vasárnap délelőtt mindenki vigan sétál valamerre :S

Visszaballagtam és pasimmal arra jutottunk, hogy keresni kell egy szerelőt. Ami vasárnap nem egyszerű, de a másodiknak hivott haver azt mondta jön és megnézi, mit tehet. Közben a sötét konyhában elemlámpa segítségével főzni kezdtem.

A haver jött fél egy felé és neki is látott. Ezer hála neki.

Kiderült, hogy egy vezeték égett szét a biztosíték dobozban. Na, ezért éreztem égett szagot már régóta és hívtam is szerelőt, aki szerint nem volt nagy gond, csak ne használjam egyszerre a háztartási gépeket. De szerintem erről írtam már. Nem most volt kb.2-3 éve. 

Kicserélte a vezetéket, van áram ismét, de azt mondta, nem ártana egy új biztosíték doboz, ami munkadijjal anyagköltséggel együtt úgy 60 ezer. 

Nem repestem az örömtől, mert ugye itt van a több mint százezres kémény história is, ami szerintem elérhetetlen kategória jelenleg (még nem tudom, mit csinálok, de kifizetni tuti nem tudom). 

Még emellett a két hitel, a rezsi, a mindennapi kiadások.

De erre tényleg össze kellene kaparni a pénzt, mert az áram komoly dolog. 

Szóval ezen leszünk most.

És legalább a sült csirke amit a sötétben csináltam jó lett. 

Semmi kedvem amúgy a jövő héthez. 

Sem a hideghez.

Sem az egyedülléthez.

Sem a hely-hez.

Sem a nőgyógyászati ambulancián való várakozáshoz és a gondolom majd rám zúditott mega lebaszásokhoz. Csak úgy lenni volna jó. Gondok nélkül. 

Halvány gőzöm sincs ezt a képet minek raktam be. Hülye vagyok. 

Dobjak hozzá egy idézetet is? Okay.

"Rendbe hozom magam, mert érzem néha én is probléma vagyok."