Az ősök kitalálták, hogy utazzunk 3 megyével odébb egy kempingbe és ott gyűljön össze a család egy kis természet lágy ölén való ringatózásra.
Nem akartam semmi jó elrontója lenni, de ha a szűk család összejön, akkor abból semmi jó nem sül ki. Gyomorideggel tettem meg az utat odafelé. Dögmeleg volt, a vonat meg egy retkedvény, nem volt klíma, a saját levünkben főttünk pasimmal. Fater kijött elénk az állomásra, a hugom is ott volt már a pasijával.
Egész jól indult, a szállás is jónak ígérkezett, igaz menet közben derült ki, hogy nincs melegvíz, meg 1-2 helyen villany sem, ez főleg az olyan lélekvesztőkön volt necces, mint emelet, tetőtér meg társaik (a wifit nem is írom már, hogy ugyan elvileg lett volna ,de csak egy szögből, a kemping elejéről lehetett egy kis jelet venni, a tv is úgyszintén, mint státusz szimbólum díszelgett a polcon, de ezek nem voltak olyan fontosak, mivel ezek nem elengedhetetlen kellékei egy nyaralásnak).
Szóval jó volt minden, természet, csend, lovak, kutyák, fák és víz. Akarhat e többet az ember, ha csendre vágyik.
A második este azonban...(most jön a baljós zene ehehe)...Először a vihar kezdett tombolni, majd megjelentek (baljós zene megint...) az ÓRIÁSDARAZSAK!!!!!!
Ezek komolyan óriásiak voltak. Én-aki amúgy a kisebb példányoktól is rosszul lesz-szabályosan pánikrohamot kaptam, meg több másik rokon is. Mivel nem egy darab darázs szállt el felettünk, hanem úgy kb. 6-8 jött és nem a szabadban, hanem fogták magukat és nem ismerve, sem embert, sem Istent, a szétszakadt szúnyoghálón át huss be a szobába. Én sikítottam-meg több családtag szintúgy és kirohantam a ház elé. Kint ezerrel ömlött az eső, plusz villámlott, bent meg a darazsakat csapkodták le pasim és hugom pasija. Ott állt kint egy mocis srác, valahogy oda verődött az eső elől a porta elé és beállt, hogy ne ázzon meg. Ott volt mögötte egy kibaszott nagy darázs. Kértem, hogy valamit tegyen már ellene, a srác kezében egy fém merőkanál volt, rácsapott hát azzal, de a dögnek meg sem kottyant.
Közben rájöttünk, hogy ezek a fényre jönnek ám, ezért ha nem kapcsoljuk fel a házban a villanyt, sőt a ház előtti lámpát, nem fognak megjelenni. Na, ez bevált,azaz bevált volna ,de tesóm pasija kaffogni kezdett, hogy ő úgy nem lát. Amúgy sem értettem, minek kezdett neki hússötögetni amikor ömlött z eső...
Én lekapcsoltam a villanyt, ő fel, a darazsak visszajöttek. Ez ment egy darabig, a végén már ordítottam vele, hogy ne szórakozzon már, ő meg a pofámba röhögött. Neki könnyű volt, nem félt ezektől, nem úgy én. Francos fóbiák...
Aztán fater is besértődött, hogy elcsesztük a nyaralást, aztán anyám is összeveszett tesómmal, a pasijával, én tesóm pasijával, apám anyámmal.
Tesómék annyira besokalltak, hogy hajnalban köszönés nélkül húztak el. (Azóta a családi viszonyok úgy-ahogy helyre álltak, faternak elmondtam, hogy jól éreztem magam, de a darázs fóbiámmal nem tudok mit kezdeni, az ilyen nagy mértéket öltött, ő megbékült, vagyis nem tűnt már mérgesnek, hugomékról nem tudok semmit)
Reggel mi is mentünk, amit nem is bántam. Gyönyörű votl a hely, tényleg, de ott sürgős rovarirtásra lenne szükség, amig valami baj nem történik. Ezek a rohadékok óriásiak és nem szaroznak az biztos.
Aztán alig értünk haza, máris indultunk másnap a pasimmal közös két napos kiruccanásunkra. Amit előbb le akartam mondani, mikor kiderült, hogy családi banzáj lesz, de hálistennek volt annyi eszem, hogy mégsem tettem.
A szállásunk nagyon klassz volt. Ezerszer jobb, mint a lakásunk, volt terasz, kert és hintaágy is, a környék is klassz, csendes, minden a közelben. Csavarogtunk, boroztunk, röhögtünk. Egy nap strandon is voltunk, de az felejthető volt, sokba is került, ráadásul az idő sem volt feltétlenül strandra alkalmas.
Ma jöttünk haza, hát nem repestem. Otthon, rémes otthon. Valahogy nem vagyok erre hangolódva, pedig már lassan ideje lenne a hétköznapokra koncentrálni. Az a baj, hogy nem készültem még fel a szeptemberre.
Na, ez a GD dal, amellett hogy durvajó, a klipben pont majdnem olyan darazsakkal van tele, mint amilyenekkel nekem volt "szerencsém" találkozni. Mondjuk, azért nem voltak ekkorák, de akkor is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése