Vastaps, álló ováció

A felfázásom miatt elmentem orvoshoz és nincsenek túl jó híreim. Úgy néz ki, nem úszom meg a műtétet. Pedig már 3 éve volt, hogy utoljára kés alá feküdtem.

Hát ez van. Ezt dobta a nagy bűvös gépezet.
Most majd az ehhez szükséges vizsgálatokra megyek el, de mire a műtétre kerül a sor, 3-4 hét tuti eltelik.
Pedig már jó lenne túl lenni végre rajta és negatív eredménnyel zárni ezt az egészet.
Írtam A.-nak, illetve ő írt rám fészen, hogy kapott egy rahedli ruhát, de ő egyrészt nem vesz fel akármit-cöhhh-másrészt nem is az ő mérete, így majd a publikus fickójával elküldi hamarosan. Ő miért nem jön el? Hm...
Aztán kérdezte mizu, megírtam, hogy megint szétkapnak. Erre egy oh sajnálom volt a reakció.  Aztán többet nem is írt, meg én sem. A ruhákat azért persze megköszöntem.
H. is furán reagálta le, pedig pont múltkor írtam azt, hogy ő legalább ott van nekem. Hát úgy tűnik, mégsem. Írt nekem, hogy kísérjem el őket a gyerekdokihoz, de pont nem értem rá. Írtam hogy éppen a műtéthez szükséges papírokért megyek a kórházba. Erre semmi reakt, szó nélkül kilépett és azóta sem írt. Mi a fasz baja van?! Mi ez a felháborodás? Amikor tudok, én segítek neki, minden létező módon. Az a baj, hogy a végén már természetesnek veszi a segítséget és besértődik esetleg, ha valami nekem is közbejön.
A pasim sem viszi túlzásba az ezen való pörgést. Oké, ne sajnáljon senki, de mit várjon az ember vadidegenektől, ha a barátoktól, élettárstól ezt kapja?! Elgondolkodtató.
Jah, meg véletlenül belefutottam az exembe-sajnos-dumáltunk pár szót, de megint többet képzelt a dolgok mögé, mint amennyi van valójában (már hogy nincs olyan, hogy ő+én, soha nem is lesz és nem vagyok vevő az alkalmi kapcsolatokra). Mert azóta is basztat telefonon, fb-n, meg minden létező kommunikációs eszközön, nem nagyon tudom lerázni. Ő az a srác, akinek néha felüt, felbukkan, aztán alig lehet leállítani. Pedig van felesége, most tervezik a gyereket, no komment.
Jövő héten meg jön a meglepi kempingezés. Hétfőn tudtam meg, elég váratlanul ért, Próbálok neki örülni, de a műtét eléggé nyomaszt. Ráadásul a világ végére megyünk, meg a teljes család ott lesz. Aztán alig esünk haza, máris jön az előre lefoglalt 2  napos nyaralás, amit már nem tudtam lemondani, meg nem is akartam. Ennyi jár asszem.