És még mindig bálna vagyok, hiába na, durva az édesség függőségem XD
Viszont komolyan nem tetszik, amiket a tükörben látok. Tudjátok, a tükör nem hazudik, de még szerencse, hogy nem is röhög (facebook). Az én esetemben konkrétan szénné vihogná magát. Mindegy, úgysem akartam fürdőruhát húzni, de ettől függetlenül zavar.
Meg harcolok még más elemekkel is.
Úgymint:
- Szénanátha. Ég a szemem, folyik az orrom,köhögök, egy élmény.
- Berepülő rovarok. Főleg a méh és darázs pajtik (pajtija ám a jó édes anyjának), akik nem tudom, milyen úton, de folyton bejutnak a lakásba. A fóbiám tőlük már nagyon nagy méreteket öltött. Olykor akkor is zümmögést hallok, ha nincsenek.
- Pénzügyek. Rengeteg a hitelem és nehéz lépést tartani, törleszteni, meg nyomasztó is, főleg, hogy be lettünk fenyítve, hogy ha nem fizetünk, ugrik a lakás. Utálok, mi több rühellek itt lakni, de ez a kecó a továbblépés egy új kezdet felé, szóval ha törik, ha szakad, meg kell tartani! Mese nincs.
- Pasim. Vele gyakran nehéz, mert baromi makacs. Most épp beteg, de a jó életnek nem akar orvoshoz fordulni. Hát minek az, nem?! És néha indokolatlanul gyökér velem.
- Emberek. Némelyikkel nem tudok, mihez kezdeni és ha igaz a neten olvasott elemzés, felénk a legtöbb az idióta *-* Ugyanakkor a normálisak feldobják a napomat, néha elég antiszociális vagyok és a legjobb lenne, nem érintkezni senkivel, de hát ez lehetetlen.
Szerdán váratlanul becsengetett H.
Ezen jól meg is lepődtem, kb. 2-3 hónapja nem hallottam felőle. Hozta a kislányt is, nagyon cuki, nagyon okos, mosolyog, integet, zabálni való. Na, az ő pasija is egy bunkó, amiket elmondott, szóval egy süllyedő hajóban evezünk.
Vannak gondok, az biztos. Ilyen szívás ez a felnőtt kor :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése