Jó vagyok, na...Reggel lendületesen kinyitottam a hűtő ajtaját, mire az ott lévő üveg ketchup a földre esett és az üveg darabokra tört.
Elterített mindent a piros ketchup. Örültem neki :S De nem is én lennék, ha nem velem esne meg :S
A pasimmal volt egy újabb vitánk, azóta szélcsend, de hogy ne legyen olyan unalmas az élet, most apámmal vagyok fasírtban. Pedig éppen nem csináltam semmit.
Lehet, hogy ez az év a veszekedések éve lesz? Nagyon remélem, hogy nem.
Ismét láttam A.-t, a szokásos barátnőjével, egyforma sapkában voltak. Gondoltam magamban, hogy mi a franc?! Aztán gyorsan el is fordultam és úgy kávéztam tovább. Lehet, hogy amúgy A. is látott, de nem akart köszönni és oda jönni a barátnője társaságában. Szerintem érzi, hogy neheztelek rá.
És a tetejében itt a hó, amit a hátam közepére sem kívántam már! Mivel errefelé erőteljesen le is fagyott, nekem meg nagyon csúszik a bakancsom, nem beszélve arról, hogy a buszok is csomót késnek.
De legalább az írásba ismét belelendültem, már folytattam a sztorimat és igyekszem felrakni mielőbb.
Most meg jöjjön egy kis Red :D Stílusosan piros, mint a lábam előtt heverő ketchup óceán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése