Aztán felébredtem arra, hogy fázom, és már hajnalodik és rájöttem, hogy az egész csak álom volt. Sajnos.
Mondtam a pasimnak az álmot, ő meg tele szájjal röhögött, hogy ő ugyan a büdös életben nem fog elvenni feleségül (én meg valószínű a büdös életben nem mennék hozzá) és azt hogy gyönyörű vagyok, sem sűrűn mondja. Mert nem is vagyok az.
Ja, meg saját, szép lakásunk van és hogy a barátaim meg a család is mind együtt vannak. Tényleg csak álom, de annak nem rossz azért. Ennyit erről és jövő hétre elkészül a Still breathing új része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése