A körülöttem lévő érzéketlenség pedig még mindig meg tud lepni, nem volt elég hogy a fafej exem itt vauzott nekem, hogy én milyen tré ember vagyok, amiért nem találkozom vele. Aztán mikor megírtam, hogy bocsásson már meg, amiért a családi haláleset miatt, nem vele vagyok elfoglalva, persze magyarázkodott, hogy nem tudta, meg ilyenek. Ja, persze...Amúgy nem is érdekel, csak hagyjon békén most és úgy általában is.
A másik beleérző lény, meg egy barátnőm, bár annak nem mondanám igazán. Régen talán az volt, aztán átment gyökérbe és most alig tartjuk a kapcsolatot. Ő szintúgy tud a rokonom haláláról, de még csak annyit sem böfögött ide, hogy részvétem, vagy valami.
A pasim most nem olyan gáz, de persze lehetne kedvesebb is,
Mostanában minden nap a rokonunkkal álmodom, legutóbbi álmomban azt mondta nekem, "semmi baj nem lesz" és ha ő ezt mondja, akkor az úgy is lesz.
Pont ma váltottam ki a cirka két éve készült karácsonyi fotókat, amin még ő is ott volt, fura és megrendítő volt a képeket nézni, ahol ő nézett vissza rám. Milyen más volt még akkor, akit legutoljára láttam a kórházban, nem is hasonlított rá.
Szomorú dolgok ezek.
Na jó, abba hagyom.
Most tényleg nem jó semmi sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése