Írnám azt, hogy karácsonyi ajándékra, de a válasz más.
Fizess albérletet :/
Sajnos...
Megint beszedtem valami nyavalyát, ami gyomor, torok és fejfájással jár. A pasimtól kaptam el, hét elején ő nyűglődött ebben az izében. Most meg én, fantasztikus. Pedig be kéne már szerezni az ajándékokat, de ilyen szar közérzettel, most nem fog menni. Áttoljuk jövő hétre. Talán még akkor sem késő.
Jaj, az exem megint írt, a sok sületlenség mellett, némi kedvességet is. Mert /idézem/ úúúúgy szeretne látni. Kedves...Kár, hogy az én részemről már nem így áll a helyzet.
És Á., egy régen látott barátnőm is felbukkant. Jövő héten kellene vele találkozni, de ha ilyen dögbeteg maradok, lehet nem lesz abból sem semmi. Szóval akkor borítékolhatóan megsértődik és megint évekig nem hallok felőle. Annyira nem hat meg. Évekkel ezelőtt eléggé megbántott, szóval azóta csak óvatosan kezelem a kapcsolatot vele. Néha írkálunk, aztán ennyi. Most meg rám írt, hogy találkozzunk már, meg hogy venni akar nekem valamit karácsonyra, mert úgysem vett még sosem. Menjek el vele vásárolgatni, szétnézni és ami tetszik, megkapom. WTF?! A találkozás része oké, de nem kell nekem ajándék, főleg nem drága, mert azt nem tudom viszonozni. Ő, meg én anyagilag finoman fogalmazva is ég és föld. Ő lazán meg tudna venni egy lakást a bankban félretett pénzéből, én meg az albérletet is nehézkesen nyögöm ki. Nem kellenek drága izék, barátság az jöhet, az mindig jó, ha van. De ennyi. Én sosem lógtam azért valakivel, mert pénze volt, nem úgy mint Sz. pl... De hagyjuk a személyeskedést.
Az írásom halad, bár kétségek gyötörnek, hogy felrakjam, de ha mégis úgy döntök, akkor idén még megteszem.
Az írásom halad, bár kétségek gyötörnek, hogy felrakjam, de ha mégis úgy döntök, akkor idén még megteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése