A hét a nagy büdös novemberi deprimáltság jegyében telt el. Semmi érdemleges nem történt, leszámítva, hogy összefutottam olyan emberekkel, akiket a hátam közepére sem kívánok, mert a szar sulis éveimre emlékeztetnek, ja meg egy bunkó fogdokival, akinél szerencsére csak öt percet kellett töltenem.
A pasim tegnap csatak maxosan jött haza, a vicces hogy állítólag csak sört ivott. Abból igaz jó sokat, itt szenvedtem, mire ágyba került. Fura, de egyre kevesebb italtól beáll. Ez nem jelent jót, ugye? Szerintem eljött az idő, hogy ne igyon, de tudjátok, mikor fog hallgatni rám :SOlyan passzív vagyok, túlon-túl lehangolt és nyugodt. És az sem izgat fel különösebben, ha látom a fb-n Mr. Népszerűt ölelkezni, nyáladzani az új csajával, továbbgörgetek és kész.
Ez a november mindig olyan szürke és hosszú. Hát próbálok túl lendülni rajta.
Hónap végén lesz egy szabadtéri rock koncert, a pasim kapacitál, hogy menjünk el. Igaz hétköznap lesz, de lehet bele megyek, jó lenne már valami, ami felpörget. Pl. a rock!
Talán el kellene kezdenem karácsonyi ajándékok után nézni, esküszöm múltkor egy nő az utcán egy másiknak azt ecsetelte, hogy már mindent megvett, a csomagolópapírt is. OMG. Le vagyok maradva.
És írni is fogok valami mást ezen a kicseszett picsogáson kívül. Megígérem.
Élvezzétek a novembert, ha van benne nektek valami klassz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése