Hangulatesés, durvaságok

A szerdai jókedvem már a múlté, sőt csütörtökön az egész hangulatom átment ilyen "leülök egy sarokba és sírok" érzésbe. Nem tudom pontosan mitől. Vagyis de, egy kicsit. Az ápolás most nem megy úgy, ahogy kellene. A rokonunk már jobban van, éppen annyira, hogy kötekedni tudjon és úgy látszik, én vagyok jelenleg érzékenyebb, mert minden szart magamra veszek. Tudom, nem kellene...
És a fogam is fáj olykor, de ez már a mindennapjaim része sajnos (amíg meg nem unom és ki nem húzatom, mert tényleg unom már).
J. pénteken felhívott, hogy kísérjem el nőgyógyra. Csodálkoztam, mert mióta megtudtam róla ezt-azt, vagyis hogy miket gondol rólam a hátam mögött, nem nagyon kerestem a társaságát. Beszéltünk néha, de inkább fb-n írtunk egymásnak pár sort.
Persze elmentem vele, miért ne? Éppen ráértem.
A kórházban sokan voltak, várakozni kellett. Mellettem ült egy páros, abortuszra készültek. Nem tudtam eldönteni, a srác, vagy a csaj a büdösebb. A fickó szerintem elég régen válthatott mondjuk alsó gatyát, idén még nem biztos. Durva volt, az tuti.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én ha dokihoz készülök hajat mosok, fürdök, szőrtelenítek és tiszta cuccokat veszek fel. Nem így a csajszi, aki full szőrös láb, retkes zokni, zsíros haj kombinációval készült a műtétre (a műtősök majd biztos értékelték ehh). De ha ez nem lett volna még elég gáz, ott viháncoltak, a pasi a csajt fogdosta, csókolgatta és ha jól hallottam, azt mondta a nőnek, hogy kérdezzen rá az orvosnál, mikor lehet legközelebb szexelni....
PFFFF...De most komolyan?! Nemááár...
Nem vagyok abortuszpárti, de ezek jobb, ha nem is szaporodnak...
J. babájával amúgy minden rendben van szerencsére :) Hamarosan kiderül a neme is, én fiúra tippelek. Vizsgálat után kicsit dumáltunk, de csak úgy könnyedén, mint két ismerős, aztán egy darabig elvitt a kocsiján és én is mentem a dolgomra.
És már itt a hétvége, de semmi program nincs kilátásba a házimunkán (mosás, főzés etc.) és az ápoláson kívül. Nem valami pörgős program ez mostanság.

Alkesz in USA

A mai bejegyzésem N.-ről szól.

N, tipikus alkoholista srác, aki szabadidejének 99%-át a kocsmapultnál (vagy alatt, állapottól függően) tölti. N. amúgy szerencse fia, mert ezen tevékenységek ellenére nem egyszer jól kereső állást kapott, amiket aztán sorra veszített el, mert részegen járt be, vagy nem is jelent meg.
Ugyanez érvényes a nőkre. N. ugyanis nem néz ki olyan borzasztó rosszul. Oké, nem az esetem, de tényleg nem gáz, hozza a rossz fiú stílust, amire azért vevők a csajok. Voltak is barátnői, de ezen tény nem volt elég neki, hogy felhagyjon az ivással. Tehát szegény leányzók kénytelenek voltak menni vele a kocsmába, ha akarták a kapcsolatot és többet húzták-vonták részegen, meg dekkoltak mellette reménytelenül, míg ő az asztalra borulva aludt, mint mondjuk beszélgettek, sétáltak stb. Egy idő után le is léptek, de N.-t ez nem zavarta, hiszen hű társa a pia vele volt.
Én nem bírtam N.-t, ahogy a pasim sem. Szerinte (és szerintem is) N. egy faszkalap. Az exem mondjuk haverkodott vele, hiába hasonló a hasonlóval tudjátok.
Engem azzal idegesített fel anno,mikor még a rock kocsmába jártam, hogy full részegen oda támolygott hozzám és nyomta a részeg hülyeségeit, hogy a pasim ezzel csal meg, meg azzal. És akit ugye megcsaltak már, azt könnyű ilyenekkel felidegelni. Na jó, nem adtam a véleményére persze, de szívesen orrba vágtam volna. Volt, hogy be sem mentünk inkább a rock kocsmába, ha láttuk, hogy N. ott vedel.
Később én már nem jártam a rock kocsmába és később N. is eltűnt. Szerintem senkinek sem hiányzott.
Aztán pasim valamelyik nap azt mondta, hogy nem fogom kitalálni, ki iszogat a rock kocsmában. Nem is találtam ki, úgy mondta el nekem hogy N. ismét visszatért.
És hogy hol volt eddig? Hát nem rehabon, vagy a sitten. Ettől padlóztam le és írtam azt fentebb, hogy szerencse fia a csávó, mert hogy úgy másfél éve egy haverja segítségével (aki már évek óta kint él) a mi kis "barátkánk" eljutott az államokba, azon belül is Miamiba.
Durva...
Ott eldolgozgatott, közben bejárta Amerikát keresztül-kasul, pl. állítólag Los Angelesben szilveszterezett stb.. Aztán jó sok pénzzel és ehhez mérten kellően nagy arccal jött vissza szerény hazánkba.
Azért jó, hogy már nem járok a rock kocsmába, hogy már kinőttem belőle, mert ami nem hiányozna, az N. baromsága.
 Hát ezek mennek, meg a bárányfelhők.
Valószínűleg én nem most fogok Amerikába utazni (lehet hogy soha sem, de a REMÉNYHAL ugye...) de annak is örülök, hogy a Wattpadra, ahova felraktam a Jeremy-t és még néhány novellát, kaptam jó pár szavazatot úgy 300 körül jár az olvasottság, amitől én tök boldog vagyok! 

És nem esik az eső, süt a nap, ami nekem már öröm. 

Vörösbor meg punnyadás

Áh, szerintem nem megyek a koncertre. Momentán semmi kedvem, bár lehet hogy meg fogom bánni, de nincs is nagyon akivel menjek. A pasim is csinált magának estére programot, egyedül meg mégsem állíthatok be.

Amúgy a hellyel van problémám, ha máshol lenne, biztos raja lettem volna, hogy keressek magamnak estére valakit, akivel elmehetünk. De mikor legutóbb ott voltam (kb. másfél-két éve), ahol a koncertet tartják, a pultos csaj akkor is beszólt valamit :/
Majd egy másik koncerten, MÁSHOL kieresztem a gőzt.
TUTI.
A pasimtól meg kaptam egy üveg vörösbort. Mert ugye vérszegény vagyok és a vörösbor az jót tesz. Nem tablettás kannásat, hanem ilyen jobb fajtát. Hú, jó rég nem ittam bort, de este majd megkóstolom. Vegyük úgy, hogy mára ez nekem a szórakozás. 

Valantin nap van akinek elgurul a gyógyszere

Az exem, akiről legutóbb már írtam vasárnap felbaszott kicsit. Már napok óta írogatta a hülyeségeit, hogy találkozzunk, nem bír elfelejteni, aztán éles váltással a nőjét kezdte el dícsérni. Kicsit skizofrénnek tűnik a srác, na mindegy.
Írtam neki, hogy barátként egyszer majd (nagyon nagyon később mert most nincs hozzá egyáltalán kedvem) egy italra össze ülhetünk. Na ez nem tetszhetett neki, vagy mást várt, mert utána jött a személyeskedés, meg a bunkózás. A lényeg az volt, hogy mit játszom meg magam, hogy milyen hűséges vagyok mikor nem is...
Ezen akadtam ki egy kicsikét.
Oké, nem vagyok egy angyal és tettem amit tettem. De ne már egy olyan lukra játszó, nyálcsorgató gyökér ossza nekem az észt, aki a volt nőjét velem, az egyik barátnőmmel és még kitudja kivel csalta *-* És akkor még nem is írtam, hogy emellett még pornó lapokban is hirdette magát, hagyjuk már.
És most is, ahelyett hogy Valentin napon a csajának tenné a szépet, nekem írogat...
Pf...szánalmas....Szerintem ez a csávó soha az éleben nem lesz monogám, így van kódolva.
Aztán hagytam a francba és nem írtam neki. Kicsit később átgondoltam, hogy milyen féreg volt velem, egy csomót kritizált (mintha ő olyan überszexi lenne) és mikor lebukott az akkori csajánál, rám kente az egész ügyet és teátrálisan mobilon keresztül (oldalán a barátnővel persze) "szakított" velem, valami ilyesmi szöveggel, hogy ne zaklassam mert ő a barátnőjét szereti. Rá pár napra, meg telefonon magyarázkodott, hogy nem úgy gondolta stb.
Nem is tudom mit reagálok egyáltalán a baromságaira. Én vagyok a hülye, hogy pazarlom rá az időmet.

A hétvégén meg lesz egy koncert, amire többen hívtak, de nem tudom még megyek e. Lenne kedvem hozzá, meg nem is. A bandát imádom, nagyon régen buliztam már a dalaikra, de a hely ahol a koncertet tartanák nagyon sok rossz emléket ébreszt bennem és nem akarok ezekre emlékezni újból. Meg aztán Sz. is kéne mellém, mert erre a bulira vele az igazi elmenni, de nem hiszem, hogy el tudnám csábítani, a mostani pasija nem engedné el :/
Szóval még nem tudom. Viszont anyumnak igaza van, a sok negatívság miatt, már el is felejtettem hogy kell bulizni és kiengedni a gőzt...
És való igaz, tényleg kijöttem a gyakorlatból.

Üvöltenék...

Újabb kaotikus hét...Rohanások, fásultság, téli depresszió etc.

A barátunk temetésére sem jutottam el, nem tudtam sajnos. Végül H. sem ment, de az ő állapotában ez érthető. Én mentem volna, de nem tudtam, mert nem volt rá lehetőségem (meló) és most lelki ismeret furdalásom is van emiatt.És még mindig nincs kedvem semmihez.
Felfáztam, mert amikor az a rohadt nagy eső volt, csak háromszor áztam szarrá egyetlen nap, plusz a bakancsom is folyton beázik.
Ahhh...és az emberek...
Reggel láttam egy csávót napszemüvegben...Február van...Pf..
A zakkant srác naponta többször írogatja a faszságait, de nem látja, hogy meg sem nyitom?! Nincs hozzá indíttatásom.
A matricás srác meg szerintem totál kamureg. Rám írt, hogy mi újság és írtam neki, hogy mi van és ha már ismerősök vagyunk, megkérdeztem, a városon belül, merre lakik. Volt egy tippem ezért rákérdeztem, erre egy rövid NEM-et írt és kilépett. Bassza meg akkor, én nem írok neki egy jó darabig az biztos. Esküszöm, nem akartam semmit tőle, csak kíváncsi voltam, mert ha már ő bejelölt ismerősnek és én elárultam kb. merre élek, a minimum az lenne, hogy ő is megírja. Nem a pontos lakcímet kérdeztem, csak a környéket, de akkor ne írja le, dugja fel magának az infót.
Az egyik exem is neki állt zaklatni (sajnos nem Mr. Népszerű, pedig az jól is esne), hogy találkozzunk, de hozzá sincs kedvem. Pluszba van felesége és azt írogatja nekem, mennyire szereti a nőt, de azért fussak már vele össze, meg hiányzom neki, sokat gondol rám stb. Szóval látom én, mennyire szereti a nőjét, no komment. Csak egy agyament muffvadász, de nálam nem ér célt.
A pasim viszont tegnap hozott virágot Valentin napra. OMG...leesett az állam...azóta is azt szedegetem a földről.

Isten hozott Ganéjland-on :/

Megint egy iszonyat hetem volt. Úsztam a végtelen szarrengetegben a szó majdnem szoros(szaros...hehe) értelmében.
Vagy három napja brutál fejfájásom van, mára már valamivel jobb, de tegnap ülő helyzetben is szédültem. Fasza volt. Lehet hogy front, de lehet hogy a vashiányom szarakodik, bár arra elkezdtem szedni valami gyógyszert, amit a doki írt fel.
Sajnos hét elején meg egy ismerősünk halálhíre borzolta az én és baráti köröm kedélyeit.
A srác fiatal volt, a tragédia értelmetlen és igazságtalan (mint a tragédiák általában) és hirtelen. Nyáron még összefutottunk a sráccal, dumáltunk és most szembesülök a halálhírével...
J. ledöbbent teljesen, ahogyan H. is, na jó, H. jobban, mivel el akar menni a temetésre, annak ellenére, hogy kisbabát vár és én várandósan lehet hogy nem tenném ki magam egy ilyen megrázó dolognak. De nem bírtam lebeszélni. Pedig mondtam neki, hogy J. sem megy, mivel ő is kismama, de H. hajthatatlan volt. Kért, hogy kísérjem el, de nem tudom hogy ott tudok e lenni. Sajnos tőlem független okok határozzák meg ezt, pedig én is mennék, mert úgy érzem, így helyes.
Az ápolás is olyan mint egy hullámvasút, azt hisszük már csak felfele vihet, de váratlan mozdulattal, megint a mélybe kerülünk. És néha már nehéz újra hinni és bízni, de azért megpróbálom.
Az is taccsra tett, hogy vártam egy jó hírre és nem úgy jött össze, sőt az ellenkezője sikerült. Miért is ne...
A héten amúgy utáltam az embereket, próbáltam is kerülni őket, amennyire lehetséges. Kurvára irritáltak most. Valamelyik nap is a buszmegben álltam, mikor jött egy olyan 5-6 főből álló tizenegykétéves társaság.  Naná, hogy a buszra vártak ők is.Hangoskodtak, hallgatták mobilról a hülye zenéiket és jártatták a pofájukat.
Fél füllel hallottam, hogy azt mondták az egyik kis csicska gyereknek, hogy szóljon be valamit nekem (mivel csak én álltam rajtuk kívül a buszmegállóban), kis nyomoronc el is indult, én meg vártam, hogy mit fog mondani, de tele lett a gatyája a kis fostalicskának és visszafordult. Jó ha húsz kiló volt és hősködik...Pf...szerencsétlen pávagyerek.
Szomorú, hogy már az ilyen tizenkét éves kis divatmajmok is azt hiszik, csak úgy heccből beszólogathatnak egy náluk idősebbnek.
Az emberek undorítóak.
És pont.
Nem vagyok Manson fan, de ez a klip gyerekkoromban is bejött, meg le is sokkolt kellően.

Költözni

A hétvégén a házból ketten is elköltöztek és valaki elcuccolt a szomszéd házból is. 

Költözni szívás, főleg télen a hidegben. Én is mindig novemberben, vagy januárban költöztem, szóval tudom hogy gáz. De azért irigylem azt, aki nem azért költözik, mert pl. kirakták az albérletből, vagy nem bírja fizetni, hanem mert sajátba megy lakni.
Szeretem ezt a környéket, meg a lakást is, de ez csak albérlet, nem a miénk, bármikor felmondhatják. És esély sincs rá, hogy a közeljövőben saját lakásunk legyen. 
Délután mondtam anyumnak a költözést. Mármint hogy néha úgy mennék. Szóba került a külföld is.
- Évekkel ezelőtt kellett volna, most már nem mennék, félek belevágni. - mondtam anyumnak.
- Pedig lehet hogy jól sülne el. - mondta erre ő.
- Á, nem hiszem, túl késő, hogy ilyen nagy mértékben kezdjem újra az életemet. És nem is biztos hogy ott boldog lennék, külföldön is baromi nehéz boldogulni. K. már évek óta kint van és ő sem érzi túl jól magát, de már nem tudja feladni az ottani életét. - elmélkedtem.
- De te itt boldog vagy ? - kérdezte erre anyum.
- Nem. - vallottam be.
- Persze lehet hogy nem jönne be a dolog ott sem és nem jönnének be a számításaid.De próba szerencse és hát nem mindegy hogy hol nem vagy boldog ? - tette fel a nagy kérdést anyum.
Na, igen...
Azért nem tervezem továbbra sem, hogy külföldre megyek, majd igyekszem itt boldogulni. Csak nem olyan egyszerű. Néha bele lehet fásulni és szomorodni. Persze nyilván külföldön is lehet így érezni.