Most lehet hogy mindenféle taplónak hisztek, de én bírom (illetve bírtam) ezt a sorozatot. Az oké, hogy a főszereplő család ultra tahó, nem bírnak viselkedni, igénytelenek (a hála adásos rész tényleg meredek volt, ahogy a kaját elkészítette az anyuka...de legalább megtudtuk hogy a leghasznosabb konyhai eszköz a kezünk, valamint fényt derítettünk a multi-vacsi fogalmára is), de szeretik egymást. És összetartanak. Egy emberként szurkolnak a család majdnem legkisebb tagjának Alana-nak hogy szépség királynő legyen ezeken a bizarr amcsi gyerekszépségversenyeken, ahol elmebeteg anyukák kínozzák műfogsorral, póthajjal, műszempillával és barnítással lányaikat. Kitudja, lehet hogy egyszer sikerül is.
Szóval az összetartás amit én irigylek tőlük, mert a sok családban ez nincs meg, megy a fúrás, féltékenység, rosszindulat stb. Sajnos nem kell messzire mennem levonni a következtetést. Sajnos.
Ráadásul ez a sorozat még meg is nevettetett, akármilyen fos kedvem volt jókat röhögtem rajtuk. Önmagukat adták, jók voltak a poénok. És belepillanthattunk az amerikai hétköznapokba, ezekbe a durva versenyekbe. Szerintem jó kis színfolt volt a szürke hétköznapokban.
UI-tegnap írtam új részt a másik blogba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése