Yeehooooooooow, örömködöm :)

Yeeehoooooooooow!!! Valaki írt kommentet a Jeremy blogba, ami kibaszott (már bocsánat-édes anyanyelvünk tudom...) jól esett. Ilyenkor mindig még nagyobb kedvet kapok a mielőbbi folytatáshoz és publikáláshoz,szóval ez a héten sem marad el(ésésés bár ezt senkinek nem mondtam még és nagyon elméleti síkon mozog a dolog, de gondolkodom hogy megírom a sztori prequel-jét vagyis ilyen előzmény féleséget pár részben, ha érdekelne valakit). Nagy köszike kedves kommentelőm!!!!!!!!!!
És kipróbáltam a feketeribizlis sört, yammi :P

A Chardon iskolai lövöldözés, avagy nem semmi a csávó...

Igen, igen, egy újabb iskolai lövöldözés. Mégpedig a nem is olyan távoli múltból. Az eset 2012.02.27.-én a reggeli órákban történt az Ohio beli Chardonban. Az elkövető az akkor még fiatalkorú T.J. Lane, aki úgy fél 8 környékén besétált az iskola épületében és találomra lövöldözni kezdett, megsebesítve ezzel 5 embert, akik közül 3 meghalt. A srác elmenekült, de elkapták.
Tettére nem tudott magyarázatot adni. Az ismerősei csendes, jó tanuló de gyakran szomorú fiúnak ismerték, akit gyakran piszkáltak az iskolában. Bár a közösségi oldalakra rakott ki néhány fura verset, de erre akkor sem számítottak és mindenkit sokkolt ezzel a cselekedetével.
De a sokknak itt még nem volt vége, a 2013. 03. 19.-én tartott tárgyaláson T.J. egy kék ingben jelent meg, majd a tárgyalás kezdetén ezt levette és így láthatóvá vált egy fehér póló, amire kézzel írva az a szó szerepelt hogy GYILKOS. Szerintem már ekkor kiverte pár embernél a biztosítékot.
A tárgyalás alatt a fiú nem mutatott semmiféle megbánást, jókat röhögött, mosolygott az áldozatok hozzátartozóinak beszédjén.
Háromszoros életfogytiglani börtönbüntetést kapott a szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Az ítélet kihirdetése után T.J. még egy rövid (de annál ütősebb) monológot intézett a gyászoló családtagokhoz:
" Ez a kéz ami meghúzta a ravaszt, ami megölte a fiaitokat, most maszturbál az emlékekre. Basszátok meg mind! "
Ezzel feltéve az I.-re azt a bizonyos pontot.
Nem tudom ez a viselkedés csak az álca része volt, vagy már úgy volt vele hogy úgyis tök mindegy. De szerintem nem igazán fogta fel mi az a tényleges életfogytiglan. Vagy nem tudom. Megnéztem pár videot és ezekből ez jött le számomra.

Hosszú hétvége vége :D

Ez milyen nagy volt már anno...nosztalgiaaa...A gyerekkorom....

Kicseszett nagy vihar volt itt éjjel, akkorát villámlott meg dörgött, hogy felébredtem és azt hittem hogy pasim rántotta magára mondjuk a konyhaszekrényt...
Szóval félelmetes volt.
A hosszú hétvége amúgy eltelt, többé-kevésbé jó dolgokkal. Mikor tudtam pihentem, elmélkedtem (erre mondaná pasim hogy nem tudok olyat mert nincs elmém háháhá). Meg ugye szokásos főzésmosástakarításstb. Tudjátok :)

Ez nem paraszt elvakítás!!!

Azaz Honey boo boo színre lép!!!
Most lehet hogy mindenféle taplónak hisztek, de én bírom (illetve bírtam) ezt a sorozatot. Az oké, hogy a főszereplő család ultra tahó, nem bírnak viselkedni, igénytelenek (a hála adásos rész tényleg meredek volt, ahogy a kaját elkészítette az anyuka...de legalább megtudtuk hogy a leghasznosabb konyhai eszköz a kezünk, valamint fényt derítettünk a multi-vacsi fogalmára is), de szeretik egymást. És összetartanak. Egy emberként szurkolnak a család majdnem legkisebb tagjának Alana-nak hogy szépség királynő legyen ezeken a bizarr amcsi gyerekszépségversenyeken, ahol elmebeteg anyukák kínozzák műfogsorral, póthajjal, műszempillával és barnítással lányaikat. Kitudja, lehet hogy egyszer sikerül is.
Szóval az összetartás amit én irigylek tőlük, mert a sok családban ez nincs meg, megy a fúrás, féltékenység, rosszindulat stb. Sajnos nem kell messzire mennem levonni a következtetést. Sajnos.
Ráadásul ez a sorozat még meg is nevettetett, akármilyen fos kedvem volt jókat röhögtem rajtuk. Önmagukat adták, jók voltak a poénok. És belepillanthattunk az amerikai hétköznapokba, ezekbe a durva versenyekbe. Szerintem jó kis színfolt volt a szürke hétköznapokban.

UI-tegnap írtam új részt a másik blogba.

Konzekvencia

Hát igen...
Vannak olyan szar napok néha, amiket túl kell élni, mást nem lehet tenni és közben reménykedni hogy a következő nap jobb lesz.
A tegnapi napom is kb. ilyen volt.
És a torkom is fáj...
Ja, akit érdekel (ha van olyan a föld kerekségen egyáltalán), írtam új fejezetet a másik blogba.

Bejegyzek csak úgy, kicsit torokfájósan

Tudod mit utálok ?!
A járdán közlekedő bicikliseket!!!Vagy robogósokat (mert olyanok is vannak). Komolyan, már a faszom (jaa az nincs is) ki van velük. Nem zavarja őket, hogy ahol mennek az a járda, ismétlem JÁRDA és én sem megyek ki a forgalomba, az úttestre sétálni. És még ők néznek csúnyán, mert merek a járdán közlekedni és nem ugrok azonnal kommandós mozdulatokkal valamelyik útszéli bokorba, ha feltűnnek.
Amúgy megvagyok. Csak fáj a torkom és tré a közérzetem. Tiszta vicc mindjárt nyár én meg beteg vagyok.
A jó állású hajam persze már a múlté, most ilyen bundesliga frizkóval nyomulok sajnos, amin nem sokat segít a hajvasalás sem. Hát ez van, ezért utálom a rövid hajat.
A héten raktam új részt a Jeremy blogba és előre láthatóan péntek-szombat magasságában lesz még rész.

Családban marad :D

Vasárnapi pihentagyúság :D
Oké, oké, nekem sem a lábam fáj :D Hát igen, a punkok nem halnak meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

My new hair oh yeahhh

Igen, igen, igen, egy időre letudva!!!!!!! A nők többsége szeret fodrászhoz járni, de én nem. Nálam nem téma a sok színes hajú, hajcsavarós, pongyolás öreg néni között való flangálás és pletyka. De tényleg. Ez van, most mit csináljak ?!
Mindenesetre egy darabig most nem kell megint menni. És szép hajam van, kb. még 3 napig, amíg az eső (ami most is esik persze) meg az hogy elfekszem tönkre is teszi.
Az a gáz velem (sok sok egyéb mellett), hogy igazából azon kevesek közé tartozom, akiknek szinte semmilyen haj nem áll jól. A hosszú hajtól hajléktalan kinézetem van, mert a hajam se nem egyenes, se nem hullámos, a kettő közti ratyi átmenet. A rövid haj még csak csak elmegy, illetve elmenne, de a faszomnak sincs kedve naponta beszárítgatni, kivasalgatni stb. Max. ráhajítok egy kis vaxot oszt csá. Irigylem ám azokat, akik úgy vannak össze rakva hogy van kedvük, idejük minden napra kifogástalan hajat kreálni (meg sminket, meg ruha összeállítást, na igen ők az igazi nők, én csak bóvli vagyok eh).
Öh, röviden ennyi volt a frizurámról alkotott messzemenő véleményem.
Sötét van és kint esik és semmihez sincs kedvem. Raktam valamelyik nap új részt a blogomba (Jeremy), szóval tessék olvasni azt is.