Kisebb koromban sokat voltam mamáéknál. Általában az egész nyarat ott töltöttem, mert az ősök melóztak. És volt nekem egy fehér szatyrom (de gáz) ami magában nem olyan nagy cucc, de ebben tartottam az összes "kincsemet".
Például :
- Zsepi (nem használt) és szalvéta gyűjtemény
- Aktuálisan rajongott férfiember képei
- Naplóim (amikbe annyi idősen kb. azt írtam le hogy mi volt az ebéd a suliban, vagy hogy mi ment a tv-ben)
- Szerintem zseniális regényeim (az elsők kutyákról, macskákról szóltak, utána már jöttek az ember szereplősek de vissza gondolva némelyiknek köze sem volt a valósághoz, plusz pocsék helyesírás)
- Még zseniálisabb verseim amik legtöbbször szintúgy állatokról szóltak
- És még sok egyéb
A lényeg hogy egy kis sziget volt ez ahol én voltam csak és kedvemre alkothattam, ezzel elütve a nyár egyhangúságát.
Aztán úgy 7 év mamám lakását festették és ezúttal nagy takarítás is volt. Olyan igazi bazi nagy takarítás, aminél mindennek mennie kellett ami felesleges. Mamám nyilván nem szándékosan de ezt a fehér szatyrot is kidobta a szemétre.
Ezáltal úgy éreztem hogy a kora gyerekkoromat is.
Oké, túl tettem magam rajta, nem vagdostam ereket stb. De máig eszemben van hogy milyen szívesen fellapoznám a régi naplóm lapjait hogy megnézzem, akkor milyen oltári nagy problémáim voltak.
Hát nem tehetem. Pedig jó lenne.
Azt viszont remélem hogy egyenesen a szeméttelepre került és nem valami delikvens kezei és szemei elé, az vérciki lenne.
Tudom hogy mostanság el vagyok tűnve, mentségemre szolgáljon hogy hetek óta beteg vagyok és most sem a legjobb a közérzetem.
De ! Már készülök a Jeremy legújabb részével a hétre és terveim között szerepel egy one shot fordítás is. Hogy miről ? Na az egyelőre maradjon titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése