2013. január 10., csütörtök

Fordítás : Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Na sziasztok !
Jöttem az utolsó előtti fejezet fordításával. Hogy még lehangoltabbak legyetek, ha eddig nem voltatok azok :P Én az vagyok. Komolyan napok óta itt van rajtam ez a téli depresszió, nincs kedvem semmihez, szar a közérzetem, szar a kedvem, nem sorolom...

Chapter 8.: Nem, te nem !

Ahogy sétáltunk a könyvtár hátsó része felé ahogy elterveztük, én csak nézelődtem. Iskolatáskák voltak mindenütt, vér és azok akik holtan maradtak ott. Néztem az emberek testét és azt sem tudtam, hol találtuk el őket. Eric biztos megölte valamennyit. Vissza pillantottam a fogyatékos srác testére a számítógépnél. Eric hogy tehette ezt ?! Tudom hogy én nem lettem volna képes erre.
Ahogy megérkeztünk arra a helyre, ahol úgy terveztük hogy befejezzük az egészet, megálltunk és körbe néztünk. Eric mosolygott, de én nem tudtam magam rávenni egy hamis mosolyra sem. A könnyeim, amiket egész nap vissza folytottam, előtörtek. Erőszakosan letöröltem őket, de Eric nem vette észre. Ő csak tovább mosolygott, nézelődött és elégedett volt magával.
- Talán vissza kellene fordulnunk. - mondtam neki kétségbe esetten, remélve hogy ő is ugyanazt érzi. Hogy mást nem tehet.
Rám nézett, de már nem mosolygott. Annyi harag volt a szemeiben.
- Hallod amit mondasz ? - kérdezte és úgy beszélt velem, mintha hülye lennék.
- Lehet hogy a halál nem elég büntetés. - mondtam, bár ezen a ponton úgy tűnt valójában inkább áldás.
- Bazd meg nem. - mondta és nem is gondolkodott ezen.
- De mi a helyzet azokkal az emberekkel akik nem bántottak minket ? Mi őket is megöltük...
- Megérdemelték. Mindannyian. - mondta és vissza nézett a pusztításra amit okozott.
- Ennyi...én vissza fordulok. - elindultam és könnycseppek gördültek le az arcomon újra.
Egész életemben a véget kerestem, de anélkül, hogy valamiféle büntetést kapjak azért amit tettem.
Az öngyilkosság talán a könnyebb kiút lenne.
- Nem, nem fogsz ! - hallottam Eric kiáltását.

Megfordultam. Ő már a fegyverrel célzott rám. És mielőtt bármit is mondhattam volna, lőtt.
folytatása következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése