Most éppen megvagyok (ritka pillanat). Mákos gubával és madártejitallal kényeztettem magam.
Fanfictionokat olvasok és közben írok is (most egész jól van ihlet és remélem kitart sokáig) és egyik éjjel az egyik sztorival álmodtam és beszéltem álmomban. Arra ébredtem fel, hogy pasim néz rám csodálkozva és kérdezi, hogy kit akarok megtámadni?
Pont előző nap volt egy ilyen a ff-ben amit olvastam.
Súlyos vagyok...de most annyi klassz történet került a latókörömben, nem tudok leállni az olvasásukkal. Hihetetlen milyen sok tehetséges ember alkot, akiknek simán kijárna egy könyv.
A facebookon láttam hogy R. anyukája meghalt. Már rég nem vagyunk semmilyen kapcsolatban R.-el, de elszomoritott amit láttam. Azt tudom, hogy R. sokáig nem volt jóban vele, nem is nála nevelkedett, hanem nevelőszülőknél, de aztán felvették a kapcsolatot és tartották is. Legalábbis mikor még mi beszéltünk egymással R.-el ez volt a helyzet.
Egész héten azon gondolkodtam, menjek e majd a temetésre, megkérdezem pár embert is és mind azt mondták, hogy ha most is barátnők lennénk R.-el jól esne neki biztos az ilyesfajta támogatás, de így hogy évek óta egy szót sem beszéltem vele, furán venné ki magát.
Szerintem is amúgy.
Sajnos egy családi barát L. bácsi is meghalt, őt is úgy sajnálom, vicces jópofa emberke volt. És tavaly év elején még találkoztam vele a buszon. Igaz akkor is épp kórházba utazott. Apámék mennek a temetésre, jövő hét végén lesz.
Ma végre a pasim összerakta az asztalt, igaz ehhez jó sokat kellett könyörögni. Maga az asztal összetákolása nem tartott addig, mint amennyi ideig én kértem pasimat. De megszoktam már, hogy nem annyira motivált típus.
Most viszont végre van egy cool asztalunk. Dobtam rá egy terítőt és egy vázat virággal. Örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése