Tavaly szeptemberben...

Asszem, pont akkor volt a Miss Candy féle intermezzo (nincs kedvem visszakeresni, de úgy rémlik), a műtétemet intéztem és szegény tekikém is ebben a hónapban pusztult el. Szóval ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor jóval sötétebb volt a hangulatom, vitákban, könnyekkel, félelemmel. Jó, hát most sem  vagyok 1000%-ban sunshine happy, de nagyjából elvagyok.

És tök lehangoló úgy nézni a Favágókat, hogy jó páran nem élnek már belőle (Gabe Rygaard, Joe Collins, Melvin, Jimmy Smith).

A múlt heti b.day party egynek elment. A kaják finomak voltak és nem volt durvább balhé sem, pár kisebb anyám/hugi és anyám/apám meccset leszámitva.

Pasim ugye nem jött, mert dolgozott. De mikor délután 5 óra felé megszólalt a csengő, kicsit reméltem, hogy ő lesz az mégis. 

De csak az a full bolond nő volt, tudjátok már sokat írtam róla (https://myneuroticsdream.blogspot.com/2024/08/ez-nem-csak-egy-vonal-ez-hangulatom.html?m=0 pl.itt). 

Gondolom fater hívta meg, hogy dobjon a hangulaton egy újabb tánccal, vagy nem tudom. Én nagyon nem bírom, mert anno fb-n zaklatott és többször is gyopár volt velem és ő sem kedvel engem. Miután köszöntem neki, de nem fogadta, én is ignoráltam. Hülye picsa.

Este a 8 órás busszal jöttem haza. Apám morgott is, hogy hova sietek, de mivel óránként jár egy busz kb. már nem akartam tovább húzni az időt és amúgy sem történt már semmi érdekes. Csak ordított a zene és hallgattam a bolond nő idegesítő röhögését.

Hívtam pasimat, hogy ha akar, jöjjön ki a buszmegbe elém, de nem vette fel (csak mikor már a lépcsőházba értem). Pedig nem szeretek már este járkálni egyedül. Itt a külvárosban ilyentájt már előmásznak a creepy, drogos, csöves félszerzetek. De most sokan voltak viszonylag az utcán és annyira nem lakom messze a buszmegállótól.

A héten amúgy volt rosszhír is. 

Meghalt egy régi családi baráti pár női tagja. Mondjuk a szüleim már évek óta nem tartották a kapcsolatot K. nénivel. Pontosabban azóta, hogy K. néni párja G. bácsi agydaganatos lett és K. néni lelépett G. bácsi egyik barátjával és szegény G. bá meg élete utolsó idejét egyedül töltötte. Az őseim jártak be hozzá a kórházba, de ugye az nem pótolta amit K. néni elvitt. Emiatt a szüleim haragudtak is K. nénire és nem is beszéltek vele sőt nem is keresték ezekután. Így telt el nagyon sok (nagyjából 16) év. Látták az utcán, de köszöntek neki és ennyi. 

Fater a héten összefutott K. néni palijával (akihez anno lelécelt) és ő mondta, hogy K. néni már június elején meghalt és durva, de ő is daganatos beteg volt (és nem mellesleg fiatal is, az ősökkel egyidős). 

A hír megdöbbentette a szüleimet és engem is. Nekem a G.bácsi K. néni párossal kapcsolatban több gyerekkori emlékem van. Közös strandolások, kirándulások, egyszer együtt nyaraltunk velük egy kempingben. K. néni imádta a macskákat és mindig nevetett, G. bácsi meg olykor gitározott. Jó idők voltak. Én erre szeretek emlékezni.

Ráadásul K. néni H. rokona, így mikor a héten H. hívott, említettem neki. De nem nagyon rázta meg. Hümmögött egy sort és ezzel le is zárta a témát. Mondjuk H. reakciót kb. sosem értem, vagy hisztérikus, vagy érdektelen.

Tegnap volt a szülinapom.

A sokadik, de nem tartottam még meg, mert a szüleim a hétvégén nem érnek rá. 

Esetleg jövő hétvégén beiktatok egy kis tortázást.

Tegnap délelőtt rámírt J. húga E. hogy bejönne kicsit, mert programja van ami miatt úgy néz ki, nem éri el a vonatot, persze írtam neki hogy nyugodtan jöhet. Sőt, vettem péksütiket és ropit is, de végül 5 óra után írt, hogy csak sikerült elérnie. Pedig örültem volna neki, ha felugrik, bírom a csajszit, de majd máskor talán összefutunk.