A hely mentes napjaim unalomba teltek. Deprimált letargiában, némi selejtezéssel.
Egyik nap bebuszoztam a városba a bankot gyarapítani, közben a gyógyszertárba is beugrottam és sor állt persze és ott anyámba botlottam és ha ő nem köszön rám, simán elmegyek mellette. Csak vonultam vaklégy módjára és lestem bambán ki a fejemből. Ez általános, de hogy már a saját anyámat sem veszem észre, ez ultra gáz.
Aztán már az utcán álltunk és beszélgettünk (volt miről, megint mennek a fater vs. muter meccsek, méghozzá igen durván, apám kicuccolt a nyári lakba duzzogni, de estére visszajött), mikor elslisszolt mellettem egykori gyakorlati helyem egyik alkalmazottja, Andrelllllya, akivel kölcsönösen utáltuk egymást. Köszönt és még bájosan rám is vigyorgott, én ökör, meg vissza. De csak mert nem láttam jól ki a fuck köszönget már rám.
Később egy középsulis osztálytársam is köszönt és az is csak jó fél perc után esett le.
Nagyon nem vagyok formában.
Hétvégén láttam az Anya csak egy van c. filmet, nem volt rossz.
A. irt messengeren, hogy ha szabin lesz, fussunk már össze, mert tök régen találkoztunk
Tényleg jó lenne, de évek óta nem tudunk egy ilyen alkalmat összehozni. Na de hátha most...
H. is hívott, hogy van e polifoam matracunk kölcsönbe, mert mennek le sátrazni a Tiszához.
Polifoam-unk sajna nem volt, mert anno ezer éve az ott alvós rockfeszten pasim egyik részeg haverja telerókázta a sátrunkat és ezzel együtt a matracot is hazavágta (bosszankodós ikonok).
Az volt az első és utolsó egy hetes rockfesztivál, amin végig részt vettünk, pasim, aki az első három napot napi 2 berúgással tolta végig, úgy megcsömörlött tőle, hogy azóta sem jártunk hasonló ott alvást igénylő rendezvényen. Most már nekem sem hiányoznak az ilyenek. De pár utazásnak tudnék örülni.
Olvastam egy cikket, ami az írói blokkról és annak leküzdéséről szólt. És rájöttem, valószínűleg azért nem megy az írás most, mert nem nagyon történik semmi velem. Vagyis semmi olyan, ami megmozdítaná a fantáziámat. Ezért is lenne megoldás egy kirándulás. Új helyek, új élmények, más dolgok, amikből lehet építkezni és amik pozitívan hatnak a képzelőerőre. A napokban már arra gondoltam, hogy mi van ha a Still breathing és a Demolition lovers után legördült a függöny és már soha sem jut semmi épkézláb ötlet az eszembe? Semmi olyan, amit érdemes legépelni? Ami elragad és amit szeretek annyira, hogy időt és energiát fektetek bele?
A felvetés elborzasztott. Nagyon nem akarom, hogy ez megtörténjen. Ahhoz az írás nekem túl fontos.
Azt is olvastam a cikkben, hogy az írói blokk feloldása érdekében a krízisben lévő alkotók vágjanak bele olyan sztoriba, ami távol áll tőlem.
Hát...megfontolandó tanács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése