2025. június 17., kedd

Ezertizenhetedik fejezet, melyben hősünk nehezen érthetőnek és korszerűtlennek véli magát

De valószínűleg mások is így látják őt.
Amúgy a kerti parti nagy összességében nem volt rossz. 
Kaják terén kifejezetten erős volt. Többféle húsétel (rántott hús, sült hús, csülök), rántott sajt (örök kedvenc), rántott máj, francia saláta. Nem beszélve a süti arzenálról, volt vagy 3 fajta torta (amiket nem kóstoltam, csak láttam a hűtőben) és temérdek pogácsa, kókuszgolyó, kinder bueno szelet, diós zserbó, női szeszély (haha ez név), meg mandulás süti, tudjátok azaz zöld krémes kagyló alakú (az lett a favorit nálam). És a kávé is isteni volt.
A hangulat közepes nivóban leledzett számomra. Nagyjából mindenkit ismertem legalább látásból. 
Kivéve J. tesójának E.-nek a két vendégét, mondjuk annyira ő sem ismerte a két csajt, akik jöttek hozzá, mert a neten beszéltek csak eddig. 
Az egyik Bogi volt Monorról, a másik Viki Sátoraljaújhelyről és tök ellentétei voltak egymásnak, a Bogi folyton pörgött és mindent tudni akart, a Viki csak ült komoly fejjel és ritkán szólalt meg.
Persze megértem, én tuti el sem jöttem volna ilyen helyre úgy, hogy kb. senkit sem ismerek.
Amúgy az én kedvem is csak átlagos volt, igyekeztem jó kedvűnek tűnni, de sokszor csak inkább bambultam, hallgattam a többieket, vagy-mikor már sok volt a hangos zene-sétáltam a hatalmas udvaron, aminek végében találtam egy padot és azon ültem sokat, élvezve a csendet, a zöld gyepet, a rózsakertet és a felhőtlen kék eget. 
J. oda is jött hozzám egy idő után, hogy miért vonultam el, mi bajom. Nem értette (és a többiek sem), hogy semmi gáz nincs, csak egyszerűen jól esett ülni és hallgatni a semmit, nézni a tájat. Nekik ez érthetetlen lehetett, de nekem, aki egy szürke, pusztulvány panelrengetegben élek, ahol még az eget is nehezen látni, ez a dolog, maga a kert, a virágok igazi felüdülés volt. 
Aztán később visszaültem hozzájuk, ne érje szó a ház elejét. 
Megkínáltak narancsos unikummal, amit még sosem ittam és asszem ezután sem fogok, mert nem ízlett. 
Aztán N. hozzám vágta, hogy milyen fura vagyok ma, biztos mert még nem ittam eleget (és ezen nem is változtattam utána sem). 
J. pasija is beszólt, de ő mindig ezt csinálja. 
Egy másik vendég M. pedig azt mondta, élhetetlen vagyok. Nem túl hízelgő, de ráhagytam. Talán igaza is van. 
A zenéiket sem ismertem, ám ők kívülről fújták azokat a dalokat. Mondjuk J. és N. gyakran összejönnek spontán bulizni, meg amúgy is bf-ek, egy faluban élnek, egy helyen melóznak stb.
Az ősök hoztak haza 7 körül, akkor már szállingózni kezdett az esti váltás vendégsereg, akikről gőzöm nem volt kik, illetve pár arc ismerősnek tűnt még a VIP kisasztal érából. 
J.-ék marasztaltak, de nekem elég volt reggeltől a parti, meg fájt a fejem a melegtől. Lehet csalódottak voltak, hogy nem csattantam ki a jókedvtől, csak úgy elvoltam. Hát most ennyi telt tőlem. Sanszos, hogy máskor nem hívnak majd. 
Pasim is akkor libbent haza, mikor én a lépcsőházba értem. Csodálkozva kérdezte is, hogy-hogy ilyen korán. Hát na...most ez ennyi volt.
Lehet, ha ő is ott van, tovább maradok. De megesik, hogy akkor sem. Kiöregedett lettem, vagy ilyesmi. De remélem, a nyár majd ezt megváltoztatja kicsit. Jó lenne, ha már jönne a summer feeling. De egyelőre még csak várok erre.

2025. június 13., péntek

Buli/pihenés

Hallottatok a Jared Leto ügyről? Hogy 9 nő vádolja szexuális zaklatással?
Durva és nem vágom miért kell ez...úgy értem ő Jared Leto... 
Nem az esetem és a filmes munkásságát nem is ismerem, de a 30 seconds to Mars időkből láttam pár klipet és azért nem néz ki rosszul pasi, szóval ha igaz amit ez a sok nő állít, nem fogom fel miért tette ezt, mi szüksége volt erre. Mármint fiatal lányokat olyan kérdésekkel bombázni hogy-és bocs, de most a cikkből idézek-sz×pott e már f×szt és ilyenek. Meg levetkőzni nekik és gusztustalan módon rájuk nyomulni.
Lett volna nője bőven ezek nélkül a húzások nélkül is.
Gáz...Egyre több ilyen eset derül ki.
Nah és itt a pjátnyica végre! 
Holnap meg garden party J.-éknél, de igazából még mindig le vagyok eresztve és most valahogy nem sok kedvem van bulizni, csak nyilván nem akarok bunkó lenni és lemondani, meg azért az unalomnál fényévekkel jobb alternatíva ez az összejövetel.
Pasim persze offolja, mert dolgozik. Próbáltam meggyőzni, hogy jöjjön el és úgy tűnt végül beadja a derekát, de tegnap undok volt és többek között közölte, hogy nem jön. Oké, én meg nem könyörgök neki, az kéne még csak...
Persze jobb lett volna ha velem tart, ez így elszomorít. Nem akarnék egyedül lézengeni, mint múltkor. Amúgy azt sem tudom, kiket hívott meg J., remélem pl. azt a gyökér ex osztálytársamat, Esztert nem, akiről már írtam, hogy totálisan nem bírom, de J.-ék igen és voltak a bogácsi vendégházukban, meg az Eszter rokona az utcájában lakik és nagy haverok. 
Nem akarok annyira lepukkant lenni, így egy elegánsabb sötétkék ruhát fogok felvenni (meg fogok főni a melegben de mindegy) és mivel az alkalmi cipő töri a lábam, kellett vennem ma harisnyát, mert amit itthon találtam, totál fel van szaladva. Mikor lett ilyen drága a harisnya? Vagy csak én vásároltam rossz helyen?
Az ősök a héten kicsit kinyírtak idegileg. 
Apám még mindig pasimra fúj, így velem is morózus. 
Anyám meg a hét első napjaiban a fodrász miatt pánikolt (akihez járt beteg lett és lemondta hajvágást, így azon ment a para, hogy nem lesz másik, de szerencsére lett és azóta már a haja is lépett vágva), majd hogy neki hétfőn egy barátnője anyukáját kell felügyelnie, míg a barátnője egy napos sebészeti beavatkozáson lesz és hogy fog ő olyan korán kelni hogy időben odaérjen hozzájuk. Mással nem is tudott foglalkozni. De sikerült megnyugodnia végülis. Mostanában sokat aggódik evidens dolgok miatt is.
És így el is jött a péntek.
Most már jó lenne, ha két lazább nap érkezne, holnap ugyan korán kelek (7-re jönnek értem J.-ék), de vasárnap jó lenne tovább aludni, a héten több hajnalban is csak forgolódtam órákat, nem tudom miért. Mindig megtalálnak engem is a hülyébb hülyébb gondolatok. Ez ilyen családi vonás úgy tűnik. 


2025. június 10., kedd

Unalom, egy party ígérete, írói blokk, egy reggeli seggarc és az ősök is beveszik a netet

Valaki tudja, Luna miért törölte a bejegyzéseit? Remélem oké vele minden és hogy még folytatja az írást.
Persze a hosszú hétvégén sehova sem mentünk, mert pasim vasárnap is dolgozott. 
Egyedül a hétfője volt szabad, de hétfőn meg már nem volt kedvem túrázgatni, tudván hogy kedden menni kell a hely-re. Az úgy lelombozó lett volna.
Mindegy. Meg sem lepődtem már és azzal vigasztalom magam, hogy még most kezdődik a nyár és biztos lesz majd mozgalmasabb programunk is a 4 fal között való rohadásnál. 
És mit ad Isten, vasárnap felugrott J. Zselykével, hogy e hét szombaton garden party-t csinálnak és menjünk mi is. Party tádááám! Örültem a meghívásnak. 
Bár jó régóta nem voltam náluk, asszem utoljára talán Zselyke ovis ballagási buliján, amiről írtam is itt, hogy nem volt annyira wow faktor, sok ismeretlen vendég volt, meg pasim sem jött el és ugye klikkesedés alakult ki a kör alakú "VIP" asztalnál. Remélem most jobb lesz, bár pasim most sem tuti, hogy jön, attól függ meg tudja e variálni a munkáját. 
Tegnap faterom hozott egy doboz csoki fagyit és már félig meg is ettük a pasimmal. 
A torkom szerencsére nem fáj eddig. A fogam, na az igen, de nem a hidegre, csak úgy néha belekezd és nem is nagyon, csak azért érzem. De bizakodom, hogy most szuper fogkrémet használok és vettem drágább szájvizet is, hátha jobb lesz. Persze jobb napjaimon kacérkodom a fogorvoshoz való eljutással is. De félek és nem akarom, hogy kihúzza, pont oldalsó fog, mosolygásnál épp látszana. 
Ja, ha már faterom, ő épp most tiltotta le pár rokonát fakebukkon politikai ellentétek miatt. Nem szabadna hagyni amúgy, hogy a politikai acsarkodások éket verjenek a családi kapcsolatok közé. Szerintem. 
Én ezért nem is politizálok. Meg nem is értek hozzá. Meg nem is érdekel.
Persze anyám is hasít a neten. 
Magára szabaditott egy Attila nevű szombathelyi faszit, aki azóta messengeren naponta zaklatja és olykor hívja is. Persze főként éjjel. Semmi perverzet nem ír állítólag, csak kiskutyás/cicás/jóreggelt/jóestét stb. képet küld és az életét meséli, de azért ez hosszú távon fárasztó lehet.
Mondtam neki, hogy bátran használja a tiltás funkciót az Attila probléma megoldására. De anyám sajnálja az ürgét, mert szerinte kedves és nem akarja megbántani. Még mert a pasas egyedül él, vagyis az anyjával. Huhhh anyuci picikéje. A legótvarabb eshetőség-Narkomàn feeling.
Reggel meg Mr.Utálom az életemet vezette a buszt, amivel mentem és ma a szokásosnál is nagyobb majom volt, mert kipakoltatta velem az irataimat, hogy ellenőrizze jogosult vagyok e az utazásra és nem e bliccelek, mint egy csövesbánat lejárt bérlettel. 
Mindezt csúcsidőben tele buszon. Kicsit sem volt megalázó...A fölényes stílust hagyjuk is.
Az utánam jövő 70+-os mami is hasonképpen járt. Róla azt nem hitte el, hogy nyugdíja. Pfff. Akkora gyökér ez az ember. Félelmetes, hogy túl értékeli magát, valaki szólhatna neki, hogy csituljon, csak buszt vezet, nem az országot...
Nah, így indult a hetem, yey. És akkor csoda, ha a hideg ráz a tömegközlekedéstől?
Szeretnék újra ihletet. Miért nem jön vissza? Egyáltalán hova tűnt? 
Hétvégén már a Demolition lovers-et kezdtem javítgatni, hogy ne essek ki totál a pixisből.

2025. június 7., szombat

Becsavarodások, avagy a hőség tarol, egyesek isznak, mások a btk-t szegik meg

Nem tudok aludni a melegtől és 06:10-kor (mikor pasim indult dolgozni) felébredtem. A nap is tizezerrel világít a képemben a sötétítő semmit sem számít. Este pedig későn feküdtem le, azt hittem majd alszom tovább kicsivel, hiszen most lehetne. 
A fejem kicsit fáj is már. De remélem elmúlik, ha bedobok rá még egy 3az1-bent.
Szerdán jött volna a villanyszerelő megcsinálni a csillárt, de nem jött. Azt mondta jövő héten érkezik, erre pénteken megjelent váratlanul, pont akkor estem haza és ocsortány kupi is volt (szerdára készültem, akkor viszonylag rend volt). 
Mindegy, a pofám így is-úgy is mindig ég az ól miatt. De legalább már jó a csillár, vissza lett rakva a lámpabúra, nem egy csupasz villanykörte lógicál itt. 
Viszont említette hogy majd ne felejtsük el a kapcsolótáblát cseréltetni, amiről már régen is beszélt. Pasim mondta hogy nincs elfelejtve, csak a vízóra van most beütemezve, de utána majd ez is jöhet, csak ugye ez 100 ezres tétel és kicsit nehézkes rá spórolni.
A szembeszomszéd megint túllőtt a célon. Ezúttal a levelemet bontotta fel, majd egy sima üres borítékba rakva baszarintotta az ajtó elé. 
Tuti ő volt, már máskor is kaptam kézhez felbontott, felgőzölt leveleket, számlákat és ebből a nyomorék házból csak ő unatkozik ennyire és egyedül őt erdekli az életem ilyen nagyon, hogy kiszedje a postaládából a leveleimet. 
De nem kaptam agyfaszt, gondoltam okkké, akkor játsszunk kicsit...
Volt egy kórház által nekem címzett borítékom (valami leletet kértem postán) abba beleraktam egy cetlit, amire ezt írtam: CSÓKOLOM (legszívesebben hozzá írtam volna még a szomszéd nevét is, de azt majd máskor, ha továbbra sem bír magával). AKI KÍVÁNCSI HAMAR MEGÖREGSZIK! És úgy helyeztem a postaládába, hogy simán ki lehessen piszkálni. 
Délután hallottam, hogy megy ki a szomszéd a szokásos guberálásra a tárolóhoz, aztán zörög egy darabig a postaládáknál, majd káromkodik és beviharzik a lakásba. 
Tudtam, hogy rá fog harapni és be is dőlt a poénnak. Később mikor kimentem a lépcsőházba, meg is találtam a borítékot jól összegyűrve a földön. Hihihi. 
Este meg egy magyarázkodós cetlit biggyesztett az ajtóra, azzal a szöveggel, hogy reméli megtaláltam a borítékot, amit az ajtó elé tett, mert képzeljem, hozzá dobta be a postás!
Persze a posta felirat nélküli borítékokat kézbesít. Nyilván...
És ha nem bontotta ki, honnan tudta hogy az enyém? 
Egyszerűbb lett volna bevallani, hogy felbontotta, mert érdekelte, de úgy széttépte a borítékot, hogy abba már nem tudta visszatenni a levelet. Ehelyett kamuzik és ködösít. Pfff...
Mindegy, eddig is tudtam, hogy ezzel játszogat, pedig a levéltitok megsértése bűncselekmény...
H. meg mióta van új száma naponta hív. Bár a tegnapi hívás elég kínos volt, mivel be volt rúgva a csaj és össze-vissza beszélt. Egy dolgot 10 percen belül 3x mondott el, miközben full hangosan gagyi lagzi zene szólt és egy részeg faszi ordított a háttérben, hogy belemosta a seggét a medencébe. Wow köszi az infót:S Ebből derült ki, hogy a pia party oka,  hogy vendégeik vannak a hétvégén (egy háromtagú család).
Azt is mesélte, hogy délután 30 ezret ittak egy kocsmában és össze is vesztek a pultossal valamin. 
Aztán kitalálta, hogy feljönnek hozzám Larával és a vendégcsalád kisfiával megnézni a teknősömet, mire mondtam, hogy este 8-kor ez már nem annyira jó ötlet, plusz nincs is mit megnézni, mivel szegény Méregzsák Úr már tavaly ősz óta nincs velünk (R.I.P. még mindig hiányzol kis sziszegős), amit neki is említettem anno. De így is fel akartak jönni, alig lehetett lebeszélni. 
Abban maradtunk, hogy majd akkor ma délelőtt jönnek, de bízom benne, hogy elfelejti. 
Nekem ma főzni kell (húsleves, paprikás krumpli, lehet tejberizst is csinálok), meg mosni és ágyneműt cserélni. Hátha holnap pasim nem dolgozik és hajlandó kicsit kimoccanni valamerre. 
Itt a hosszú hétvége, az idő nagyon klassz és szabályosan vétek a lakótelepen tespedni. De persze nem élem bele magamat, az mindig csalódás. 
A végére pedig egy kérdés, ami abszolút nem kapcsolódik a fentiekhez. 
Melyik a legjobb fogkrém ínygyulladásra szerintetek?
Most csináltam végig egy Lacalut kúrát (az ősök erre a fogkrémre esküsznek) és jobb lett, már nem vérzik és nem is fáj, ha mosom (kivéve az elcseszett gyökérkezelt fogamat, az szokott fájni random), de szeretném is ezt az állapotot fenntartani, meg javítgatni is, így minden ötlet jól jön. 
Eddig ajánlották még az Elmexet, Meridolt és a Paradontaxot (ezutóbbi tényleg jó, egyszer én is vettem). Ha valaki ezeken kívül is ismer valami hatásos, bevált fogkrémet és meg is osztja velem, nagyon megköszönöm.
Pihentető hosszú hétvégét mindenkinek!
Tök klassz ez a dal...

2025. június 3., kedd

Mr. Őstulok, Mr. Barbárállat, anyagi koppanások, sötét emlékképek

Frankón elegem van a felső szomszédomból!
Amíg egyetemre vagy hova járt, és heti pár napot volt itt, még el is viseltem, de mióta végzett, vagy ott hagyta, vagy passz, de állandóan a lakásban van, az agyamra mászik.
Folyamat ajtót csapdos izomból, mindegy, hogy reggel 6 óra, vagy este 11 van. Fel-alá trappol nagyon hangosan, ha nem ezeket csinálja, fúr, flexel, kloffol, vagy földre ejt-dob???- valami nehéz tárgyat, lehetőleg késő esti órákban.
Hozzáteszem, nem vagyok egy zajokra háklis típus, lakott már felettem kutyás, kisgyerekes, sűrűn bulizós, sosem zavart különösebben, de ezt a fószert nehéz feszültség nélkül kezelni, mert látszólag tesz arra, hogy emberek veszik körül, valamint hogy létezik egy házirend nevű intézmény, amit illene betartani.
A legjobb most vasárnap volt, amikor is hajnali 05:30-kor kezdett valamit falhoz baszkodni ütemesen sokáig, majd bútorokat tologatott, aztán ajtót csapkodott és újra kezdte, majd újra, egészen reggel 7-ig.
Nem tudom, mit képzel magáról, az anyja inkább egy farmot vett volna neki az Isten háta mögött, ott kedvére őrjönghet és csattoghat éjjel-nappal.
Amúgy is egy gyökér (most attól tekintsünk el, hogy hasonlít egy videojáték szereplőhöz-helloooo, it's meee Marioooo), a rollerét a folyosó közepén hagyja, el sem lehet férni tőle, meg sosem köszön, sőt múltkor a bejárati kapu előtt cigizett és látta, hogy két szatyorral billegek a kapu felé, erre fél méterre előttem becsukja a kaput pffff...
A szomszédék kocsiját a múlt éjjel feltörték és valamit el is loptak belőle, tőlünk érdeklődött, nem e láttunk, hallottunk valamit, mivel az ablakaink a parkolóra néznek, de sajna nem tudtam infót adni.
Szerintem a nem messze tanyázó 8-10 fős hajléktalan kolónia lehet a hunyó, vagy más simlis entitások, van erre már mindenféle, ogre, ork, hobbit, hadd ne soroljam.
Pasim meg apám múlt hét óta együtt melóznak, de mint ez várható volt, már össze is vesztek, mert faterom a pasimmal való egyeztetés nélkül bevállalt munkákat és pasim meg ugye már elígérkezett másfelé-mivel nem tudta mik apám tervei-így volt némi szóváltás, meg gondolom apám visszavonta a munka lehetőségeket. Sajnos pasimmal ők nem egy nyelvet beszélnek. Nyilván a jól fizető munkák jól jöttek volna, ha előre leegyeztetnek pasim mikor tud menni. Így is bukott most egy klassz melót, pedig annyit kereshetett volna, hogy abból a hátramaradt hitelem egy részét kicsengethettük volna, sőt -ő mondta- a fürdőszobát is rendbe rakhattuk volna. Ettől a ténytől-már hogy ez nem jött össze-kedvem támadt volna botmixert a fülembe dugni. Annyira szeretném már hogy a putri egy hangyányival jobban nézzen ki és ne hányinger keringessen, ha itt vagyok...Na meg a hitel, jó lett volna nagyobb összegben lecsökkenteni...De így jártunk megint.
Láttam a fb-n, hogy az egyik első (idegbeteg, üvöltős főni) munkahelyemen alkalmazottat keresnek. Meg is lepődtem, mert úgy tudtam, az a cég megszűnt, de máshol ugyanazon a néven mégiscsak fut. A hirdetés bicskanyitogató, hosszan sorolva, milyen legyél, bezzeg amit kínálnak az elfér pár rövid sorban meh...
Emlékszem, milyen szép reményekkel érkeztem meg a kis büfébe, állásinterjúra és hogy örültem, mikor enyém lett a meló. 
A főnök-Pista bá-tök rendesnek tűnt. 
Meg csábító volt az is, hogy hétfő-csütörtök:06-14-ig, péntek meg 06-12-ig tart a munkaidő, a hétvége pedig szabad. 
Aztán hamar kiderült, hogy a reggel hat óra az inkább reggel öt lesz, mert össze kell rakni és elő kell készíteni a szendvicseket és a déli vagy kettő órási zárásra is bőven rászámolhatok egy órát, kasszazárás, takarítás. 
De ami ennél rosszabb volt, hogy a pasas híján volt a türelemnek és ordítva kommunikált (holott két akkor kisiskolás gyereke volt). Persze béna voltam, akkor kezdtem azt a munkát, de elég sokkoló, ha 19-20 éves vagy, szorongsz mert egy idegen helyzetben vagy, messze a komfortzónádtól, erre egy 190 centis, 100 kilós fószer vörös fejjel, magából kikelve kiabál és csapkod. Naná, hogy sírtam, mire hozzám vágta, hogy ne picsogjak, inkább figyeljek. És ez hetente többször előfordult, ha épp nem, akkor az előttem ott dolgozó csajt dicsérte, hogy neki nem kellett ennyit magyarázni, jaj minek költözött el a városból, sosem rúgta volna ki, mert életrevaló volt-én meg nem-jó, ezt nem mondta csak gondolatban hozzátette.
A felesége Zsófi néni is olykor beszállt a mókába, igaz ő nem kiabált, ő folyton figyelt, kiröhögött és gúnyos kérdéseket tett fel. Pl.:- te otthon is így kened a kenyeret?
Vagy: - ezt a szendvicset amit most csináltál, te meg is ennéd? Meg ilyenek...
Szóval elég hamar tudatosult bennem, hogy nekem ez valszeg nem fog menni, mert ők többet várnak el, mint amit én tudok nyújtani, valamint nagyon mérgező a környezet. De azért igyekeztem nem rögtön felmondani, pedig minden nap ezzel a szándékkal indultam neki a munkának.
Közben körülöttem minden barátnő tanult még, A. és Á., épp egy tanfolyamra jártak, Aputest meg technikumon volt és egyik délután együtt csavarogtunk mind és ők röhögtek és gondtalanok voltak, én meg csak vánszorogtam velük szótlanul, arra gondolva, hogy jó ég, holnap megint vár ez az idegőrlő förtelem a büfében.
Asszem a negyedik vagy az ötödik héten mondtam fel egy péntek délelőtt, egy akkorra már szokásossá vált csesztetés után. Pista bá faarcot vágva rögtön közölte is, hogy megelőztem őket, mert amúgy ők ma akartak kirúgni, mivel szerintük semmit sem fejlődtem (jó, az tény, hogy a végére el is engedtem már ezt a dolgot és nem is igyekeztem nekik megfelelni csak le akartam tolni a munkaidőt és hazamenni sírni). 
Felszabadultan léptem ki onnan, bízva a jövőben, hogy munka terén szerencsém lesz ezek után.
Én kis naiv, sejtelmem sem volt, hogy ha lehet még ennél is trébb sztori vár rám abban az irodában, ahol egy pszichopata, Istenkomplexusos, idióta nő azon fáradozott, hogy mindenkit elüldözzön onnan. De ez már másik fejezete a könyvnek, amit nem tudom majd leírok e valamikor, az is ptsd szóval...
Amúgy voltak azért klassz melóhelyeim is, ahol szerettem lenni, meg jó volt a társaság is, érdekes a munka. Ám olykor belesodródtam ezekbe a sötét és depressziógerjesztő helyekbe is, amiktől most is ráz a hideg és félek, soha nem is fogom tudni teljesen elfelejteni.
És láttam egy házat, ami nevetségesen olcsó, ahhoz képest hogy milyen jól néz ki. És még jó helyen is van. És tetőteres. És a kilátás ááááhhhh fenyőerdőre néz az erkély-ami kovácsoltvas.
Nem értem miért ilyen olcsó...
Hol a csapda?!