Csókkirály

A boltban rámcuppant egy papi. Olyan 70+os, de jól szituált. Magam elé engedtem a  kasszánál, erre feldobódott és egész végig udvarolt, hogy mennyire szép vagyok (öhm na persze), meg hogy majd kint egy csókkal meghálálja (inkább neee) ezt a kedves gesztust.
Direkt extralassan pakoltam, de nem bevárt a bolt előtt?!?! Ahol is tovább folytatta a dícséretet és érdeklődött hol lakom, meg hogy elkisér haza ilyenek. És tényleg meg akart csókolni, de végülis kiegyeztem vele egy szolid ölelésben és gyorsan eliszkoltam. Pedig még utánam kiabálta, hogy minden héten hétfőn ilyen tájt jár erre.
Asszem én viszont egy darabig nem vásárolok ebben az üzletben.
Pasimnak mondani kéne, hogy lett egy hódolóm. Mondjuk némi ferdítéssel, pl. hogy leveszünk a korából 35-40 évet hihihi...
Éjjel azon agyaltam-alvás helyett-, hogy volt egy tök jó írásom pár éve és már a 75%-a  megvolt, de valami nem tetszett benne és ideges lettem aztán töröltem. Pedig most tökre lett volna kedvem azt a sztorit írni. Van amúgy most is jó pár ötletem, de egyszerűen valahogy nem érzek erőt a megvalósításához. Valamelyik nap meg annyira szívesen ittam volna egy pohár rose-t zenehallgatás közben, hogy ne punnyadjak ezerrel, de nyilván nem volt itthon bor. Hjaaa ilyen az én formám. Kéne nagyon valami, egy utazás pl., hogy felrázzon és visszajöjjön az ihletem, mert nagyon pörög a mókuskerék, belesüppedtem a rutinba, a mindennapokba és a szorongásokba. Máskülönben itt semmi új nincs egyelőre. Hét kezdet és ultra hideg reggelek. Jöjjön már a tavasz! Mert tiszta gáz, hogy még mindig átmeneti kabátban kell dekkolni, mikor május  közepe van.