Hétfőre már legalább 60%-on volt az egészségügyi állapotom. De azért még pihentem és minden oké lett volna, ha még nem látok facebookon egy nagyon szomorú hírt.
Mégpedig hogy egyik volt munkatársamnak most volt a temetése és a gyereke köszönetet mond azoknak, akik ott voltak.
Nem akartam elhinni! Hiszen egyáltalán nem volt idős és igaz, hogy már évek óta nem találkoztam vele, de mindig jó érzéssel gondoltam rá. Ő volt az, aki az első komolyabb melóhelyemen betanított.
Fiatal voltam és kissé fenntartásokkal fogadtam a helyzetet, nem voltam jó véleménnyel a középkorú nőkről, lévén hogy a sulis gyakorlati helyemen két ilyesmi korú nő is évekig törölte belém a lábát és alázott, nem beszélve aztán a leges legelső munkahelyet, ahol csak 3 hónapig voltam, mert egy szintén középkorú nő (az inkább fúria vt) szépen kipiszkált.
De itt pozitívan csalódtam, mert ő tényleg segített és a másik nő is rendes volt. Persze voltak itt is súrlódások, meg a harmadik nővel annyira jól nem jöttünk ki (egyszer azt mondta rám hogy egy senki vagyok), de azért jó idők voltak, sok munkával, de olykor nagy nevetésekkel is. Aztán ő máshova ment dolgozni, meg később én is és az a társaság azóta már a múlté.
Hihetetlen, hogy ez történt vele, úgy sajnálom. Még tizenéves gyerekei vannak. Olyan borzasztó.
Egész héten ez a dolog volt az eszembe és ettől nyomottan éreztem magam.
Viszont hatott a gyógyszer és már elég jól lettem, így csütörtökön mentem a hely-re, bár totál kár volt, mert egyik faszparaszt fel is húzott rendesen. Inkább maradtam volna a héten végig itthon.
A kedvem is rossz volt és hangulatom sem volt semmihez.
Aztán tegnap este anyám majdnem sírva hívott, hogy fater egyik legjobb barátja J. bácsi (róluk kicsit itt írtam. https://myneuroticsdream.blogspot.com/2022/06/nenik-bacsik-fennforgasok-hepciasok.html?m=0) is meghalt! Azt hittem nem jól hallok!
Szegény J. bácsi novemberben tudta meg, hogy beteg, de úgy volt, hogy jár kezelésre, amit most egy tüdőgyulladás miatt fel kellett függeszteni. Kórházba is került, de I. néni a felesége szerint az állapota kielégítő volt.
Erre hirtelen ez történt...
Ő volt apám egyik gyermekkori jó barátja és az én gyerekkorom egyik gyakori szereplője is. Sok jó emlékem van róla. Szivszoritó és elkeserítő ez a szomorú fordulat.
És hiába süt a nap, meg most már érezni s tavasz közeledtét, a hét végtelenül hosszú és nyomasztó a rossz hírek miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése