2025. március 17., hétfő

Anxiety...Keep on trying me

Újabb nagyméretű dallamtapadás...Hajjaj.
Itt diló, hideg szél fúj, fáj tőle tőle fejem és a  fogam is néha. Márpedig most még úgysincs kedvem és lelkierőm fogorvos után kajtatni, mint általában.
Anyám azt mondta, Aputest exemmel álmodott...szegény...én meg 90%, hogy Narkomán exemet láttam pár napja. Ugye pasim mesélte régebben, hogy Miss Candy-től tudja aki Narkomán nagy spanja, hogy erre dolgozik és pasim már látta is. Hát most már én is láttam és tényleg nem olyan, mint volt. De facebookon már volt szerencsém ehhez a kinézethez, azért engem annyira nem lepett meg. Sok új tetkója lett, meg rövid haj, szemüveg, baseball sapi, acélbetétes bakancs stb. Hála égnek, ő vagy nem látott, vagy nem ismert meg. Én nem akarnék vele újra beszélni.
Végre befestettem a hajam és most csillog, meg selymes és pár mosás után a színe is olyan lesz, mint amilyenre terveztem. Most sötét kicsit, de nem rossz azért.
Hétvégén amúgy olyan 90-es évek feelingem volt, nem tudom miért. Eszembe jutott, mikor hugival tizenpár évesen egy csomó The real world in San Francisco epizódot ledaráltunk, amiket valakitől dvd-re írva kölcsön kaptunk és még angolul is alig tudtunk, de beszippantott minket a 90-es évek érája és odáig voltunk a Rachel/Puck romantikus vonaltól és sírtunk, mikor Pedro meghalt. Aztán asszem megnéztük az L.A. és a London évadot is. 
Tegnap este pedig láttam az Ébredések c. filmet és nagyon szomorú volt. Robin Williams pedig nem véletlenül a legjobb színészek egyike volt. Nagy kár érte.
Csütörtökön lesz J. bácsi temetése, ami inkább búcsúztató lesz egy bérelt teremben tartva és szűk körben, I. néni kb. 25-30 főt hívott el, köztük az ősöket is. De sok barátot nem értesített, így most egy csomóan meg vannak sértődve. I. néni miatt amúgy szerintem alapból többen távol maradnának, mert megosztó személyiség. Mindig megmondóember volt és állítólag J. bát is durván berendszabályozta. Kb. olyan lehetett mint a Beatles sztoriban Yoko, vagy a Pistolsnál Nancy. Hát nekem amúgy semmi bajom vele, velem rendes volt mindig. És J. bácsi is jó fej volt, még a fura stílusa ellenére is. És emlékszem, ballagásomra kaptam tőlük egy szép ezüst karkötőt kék kövekkel, de sehol sem találom...
H. meg képzeljétek felhívott és aranyos volt, meg érdeklődött és nem akart most pénzt kunyizni és tök sokáig beszélgettünk. Most éppen gőzerővel munkát keres, de eddig nem sok eredménnyel. Hát itt a városban ez nem egy egyszerű ügy, az biztos. Drukkolok neki.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése