Hagyjuk a francba ezt a pár napot

Azt álmodtam, hogy kórházban vagyok és a doki terhességi teszteket csináltat velem, egyiket a másik után. Hiába magyaráztam neki,hogy nem vagyok terhes...

Amúgy bocs hogy most írok csak, de rohadtul visszabetegedtem.

Pedig már hét elején jól voltam. Szerdán mentem tüdőgyógyászatra a javaslat miatt. 

Hála a tré délelőtti buszközlekedésnek, hamar értem oda és épp azon agyaltam, mit csinálok még 25 percig, mikoris összefutottam kedves gyermekkori névrokonommal SzinténVivivel,akiről írtam már a blogon, hogy most a beteg nagyijat ápolja, meg hogy vt egy pasija aki meghalt. 

Ő a nőgyógyászaton volt, mert előjegyezték eü küretre december óta tartó vérzés miatt. Szegény nagyon félt, de megnyugtattam, hogy ez egy kisműtét, nekem már a polipok miatt 4 is volt, plusz a konizációknal is. Amúgy is tök depis, mert egyre kevésbé bírja ellátni a mamáját és beadta a kérelmet egy idősotthonba, de még nem tudja, mikor veszik fel a nénit. 

Dumáltunk egy ideig, aztán mondtam, hogy drukkolok és írjon, ha a műtéten túl lesz (este írta messengeren, hogy elmarad az operáció, mert vért kell kapnia) majd mentem a tüdőgyógyászatra. 

Nem voltak sokan. Két öregasszony mellettem viszont extrahangosan és nagy beleéléssel kitárgyalta a Rex felügyelőt, Cobra 11-et, mindenféle török sorikat és Zámbó Jimmyt.

A velem szemben ülő nővel olykor összenéztünk és röhögtünk a maszkunk alatt.

A röntgen negatív lett szerencsére és a légzésfunkcio is jó eredményt hozott. Megkaptam a javaslatom és mentem is haza.

Aztán délután kezdtem rosszul érezni magam. Estére már úgy rázott a hideg, mint a drogosokat és nagyon fájt a fejem, torkom, fülem, és rákezdtem a köhögésre, meg hőemelkedésem is volt. Reggelre ez felment 38.6-ra, majd 39.1-re. Kb. gyerekkorom óta nem produkáltam ilyen magas lázat. És mivel az ágyból is alig bírtam kimászni, evidens volt, hogy itthon maradok. 

Telefonáltam az orvosi rendelőbe és mondták hogy megint nincs orvosunk határozatlan ideig (szerintem ez a dokinő is terhes lett) és kettőtől lesz helyettesítés, menjek akkorra. 

Így hát egész nap feküdtem, enni inni nem bírtam. Indulás előtt bedobtam egy lázcsillapítót, amitől levert a víz a buszon, amúgy is túl öltöztem.

A rendelőben kb. hatan voltak. Egy hülye picsa mikor én jöttem volna, rám nézett, majd felpattant és berongyolt előttem (*O*).

De kiderült, fölösleges ez a nagy sietség, mert itt csak a papírt írják meg, hogy mi a panasz és azzal át kell menni a szemben lévő rendelőbe. Így is tettem. Ott is voltak már többen. Beszedték a papírokat és engem másodjára hívtak be (a sunyizós nő előtt).

Egy nő volt a doki, fura volt, jobban érdekelte, miért műtöttek novemberben, mint hogy minek jöttem most. 

Torok és fülgyulladásom van. Írt fel gyógyszert. Amit el is kezdtem beszedni. 

Lázam már nincs, de étvágyam se, egy vajas kenyér ment le egész nap. És a nátha és a hülye ingerköhögés is megvan, nem bírok tőle pihenni, már hajnalban erre keltem és nehezen csillapodik.

Jövő hét közepéig tuti itthon leszek. Addigra csak jó lesz.

Pasim is megértő most, látja hogy nagyon belekerültem ebbe az izébe. 

Ma már azért próbálok főzni meg nem egész nap feküdni. Anyám el akar jönni meglátogatni, de nem szeretném ráragasztani a betegséget.

Vigyázzon mindenki magára, mert az ilyen kórságok úgy le tudják verni az embert a lábáról.