Üres szomorúság

Nem tudom mi ez, de néha rám tör és nagyon lehangol. Nincs különösebb oka azt hiszem, csak úgy eluralkodik rajtam. Mint valami fekete felhő.
Lehet azért vannak ezek az érzések, mert még úgy sincs szociális életem, mint eddig? Kitudja. Az emberek nem is nagyon hiányoznak. Akik fontosak még jelen vannak többé-kevésbé. Messengeren beszéltem J.-vel, szegény Zselyke beteg, és a húga E. is hétvégén kórházban volt vakbélgyulladás gyanúval, de szerencsére nem az volt.
K.-val a héten tervezek beszélni, de pénteken volt valami fogászati beavatkozása, szóval inkább hét végére teszem ezt.
Küldtem karácsonyi lapot Á.-nak, J.-nek, A.-nak, K.-nak és tesómnak, pénteken lett feladva, remélem oda ér.
Amúgy meg takarítani kellene, siralmas a kotorék, de még mindig csak a legalapabb dolgok mennek. Sajnos nehezebb dolgokat emelni, húzódzkodni a hat hetes kontrollig tilos, így minden miatt segítségre szorulok, ami ebbe a körbe esik. Pasim megígérte, hogy hétvégére felemeli a dögnehéz ágyeműtartót, hogy az ágyneműket kiszedhessem mert tisztát akarok húzni, de nyilván ez nem történt meg (én kis naiv). És a fal bejavítása sem, amit a hülye kéményes baszakodás miatt kellett feleslegesen szétütni.
Csodák csodája, tegnap legalább arra sikerült rávennem, hogy menjünk el a közeli bevásárlóközpontba ajándékokat venni, mivel mindjárt itt a karácsony, de senkinek semmit sem vettem. A baj ott kezdődött, hogy se neki, se nekem nem volt hozzá túl nagy kedvünk. Meg sokan is voltak, pénztár kettő, nem is vettünk csak karácsonyi csomagolópapírt (hogy mit rakunk bele kérdéses), illatgyertyákat, meg tusfürdőt. Na szóval kb. semmit. Elsétáltunk még egy másik nem messze lévő boltba, de az meg már nem volt nyitva.
A héten folytatnom kell az ajándékbeszerzést ha tetszik, ha nem. Pedig ha tudnátok, mennyire nincs affinitásom és energiám hozzá.
Tudom amúgy hogy a legpraktikusabb az online vásárlás lett volna, de elhúztam az időt, vagyis hiába kérdeztem a családtagokat, minek örülnének, senki sem adott választ, nem tudja, neki mindegy, legyen meglepi (nem, ne legyen, baromi rossz vagyok ajándékbeszerzésben, ettől sikítófrászt kapok), ráadásul fateromnak már tényleg nem tudom mi lehetne venni, megvan mindene, tehát egy lépést sem jutottam közelebb a megoldáshoz,mert cuccok még mindig nincsenek. Marad a caplatás. Hurrá...Ráadásul egyedül, mert pasimat tuti még egyszer erre rá nem tudom venni.
Na meg itt van az ünnepi főzöcskézés is, ki kell találnom, mi az a kaja, ami mellett nem kell órákig dekkolni, hanem készül magától. Rántott hús, fasírt, sültek kizárva, gondolom leves lesz, meg pörkölt, meg franciasaláta, de ezt még átgondolom. Sajnálom, hogy ilyen működésképtelen vagyok, de nem akarok szövődményeket, mert az csak bonyolítja a helyzetet.
Meg akarok teljesen gyógyulni, mert utálok teher lenni a családom nyakán, van nekik is elég bajuk és még én is terhelem őket.
Azért az klassz, hogy legalább a műtét már a múlté (most lesz 4 hete hogy megtörtént) és hát jóval előrébb vagyok az ősök egyik ismerősénél, aki szerdán fekszik be egy ortopédiai operációra, másnap lesz a műtét és a karácsonyt szegény valószínűleg kórházban is tölti.
Mondjuk, asszem pont egy éve került anyám kórházba és vette kezdetét az akkori rémálom. Nem is akarok erre emlékezni, nagyon rossz volt és azt a félelmet, aggodalmat nem is kívánom senkinek. De ő mondta, hogy a kórházi karácsony borzasztó. Ja, meg húgom egyik exe is pont karácsony napján került kórházba anno rengeteg éve, mert eltört a karja. Szegény srácot műteni kellett és tesóm 24. este ott ült a műtő előtt.
Ezekhez képest az én félig-meddig gyógyult hasam nem is olyan nagy dolog.
Szóval jó lenne egy betegség mentes, nyugalmas ünnep, családi balhék nélkül, pasim is normális lenne. Remélem nem kérek túl sokat.
Láttam R.-t a fb-n két extrém módon agyonsminkelt, műanyagfejű barinőjével karácsonyi sütiket sütöttek, félig nyitott ablaknál rövid ujjú felsőben (télen!!!). Viva la távfűtés.
Irigylem.
R.-nek meg fekete a frizuja, múlt héten még piros volt. Csoda hogy van még haj a fején. Nekem idén elmarad a hajfestés már szerintem.
És hallottam, hogy új részei lesznek a Már megint Malcolm-nak. Emlékszem gyerek és tini koromban sokat néztem. Bízom benne, hogy a folytatás nem lesz kiábrándító.
De most kanyarodjunk vissza az aktuális tenni valóimhoz.
- Vivi, egy kis ajándékbeszerző túra így hétfő délelőtt, naa???

Dinnyedisznó

Igazából sok minden nem történik velem mostanság. Próbálok gyógyulni, szerintem egész jól halad, már profi módon lépek be a kádba a fürdéshez, meg itthon teszek-veszek, sőt a boltba is átsétálok heti párszor, kisebb dolgokat vásárolni. A sebek is gyógyulnak, de végleg sosem múlnak el, a hegek megmaradnak, mindegy ezen túllendülök, az jobban zavar, hogy a műtét előtt lapos hasam volt, most meg nem az. Nagyon nem. Remélem megszűnik ez a „sörhas” idővel.
A takarítás viszont nem megy még igazán, mivel tilos hajolgatni, emelgetni, létrára mászni, cipekedni, így ez jó pár házimunkát kizár, tehát ez az undormány ól lassan maga a káosz. Amúgy is napi szinten jutok el arra a megállapításra, hogy mennyire gyűlölök itt lakni. És hiába fűtök, mégis rohadt hideg van, kezem-lábam lefagy folyton, nem beszélve a fürdés gyötrelmeiről.
Aztán szoktam még agyalni régi dolgokon, hogy azért pár dolgot másképp csinálnék ám, meg régi emlékek (jók is, rosszak is) előjönnek. Hát tudjátok, most bőven van időm ilyesmikre.
Szóval a múltkori kisállatos álom után többször is eszembe jutott hogy majd egyszer lehetne ismét dinnyedisznóm (tengerimalac), mert régebben volt még otthon az ősöknél is, meg Narkomán exem is beszerzett kettőt és nagyon lelkes volt, pár napig tőlük. Aztán persze alább hagyott a nagy rajongása és a ketrec takarítása rám marad, meg az összes többi tennivaló is, ő csak annyit csinált, hogy heti párszor levitte őket a ház előtti füves részre levegőzni, hiába mondtam hogy nem kellene (öhhh nem volt százas szegényke), meg éjszaka kiborult, mert ezek a malacok visítva kergetőztek fel-alá a ketrecükben, erre ő odahajította nekik a papucsát, hogy hallgassanak már el, de naná hogy nem így lett. Vicces volt.
Aztán egyik tengerimalac megdöglött váratlanul (gyanítom Narkomán egyik szabadtéri sétájánál evett fel valamit), az elég traumatikus volt, mert előtte pár órával még vígan szaladgált. Így a párját elvittük anyumékhoz (ott is volt épp kettő), mert féltünk hogy egyedül depis lesz és elpusztul. Hercegnő (az ősök adták neki a nevet) tök sokáig élt még és rácáfolt arra, hogy neki feltétlenül kellenek lakótársak, mivel a másik kettő malackát nem fogadta végül el és külön ketrecben kellett tartani, de egymagában teljesen jól elvolt.
Bírtam a dinnyedisznókat, bár azért jó nagy kupit csináltak, mert kitúrták a forgácsot a ketrecből, meg mindig éjjel tört rájuk az öt perc, de nagyon szerethetőek voltak. Vidámságot csempésztek a napokba.
Lehet, egyszer ismét rászánom magam a desznyótartásra XD
Bár most inkább a karácsonyi ajándékokon kellene agyalni, de még össze se írtam, kinek mit kéne. Helyette filmezek, tegnap néztem a Halálos barátság (egész nézhető volt) és az Ördög bújt beléd (egynek elment, Megan Fox jó volt benne) c. filmeket.
Jaj, rémesen nincs xmas feelingem, kedvem, ötletem semmi és fizikailag sem tartok még ott, hogy boltjáró túrát rendezzek. De jövő héten muszáj lenne valahogy rászánni magam. Csak sajnos ebben alapesetben sem vagyok jó, hát még most.
K. a hely-ről írt hogy át szeretné kérni magát a mi részlegünkre. Ennek megörültem, jó lenne vele többet találkozni, mert jókat dumálunk ha összefutunk, de ez sajna ritka.
Ja, fb-n láttam, hogy megszületett 10.-én I. unokája, egy cuki kisfiú, Dominik.
És hónapok óta végre megnyitottam Z. messenger üzenetét, már csak válaszolni kellene rá. Oké, esetleg ma. Csak előbb kiteregetek, meg elmosogatok.
Úgy be vagyok lassulva.

Szombat hét óra

Semmi extra.

Lehangoló szürke reggel.

Esik valami havaseső szerűség.

A tv-ben a Hiénakutyák falkája c. sorozat megy hihihi. 

Pasim elment dolgozni, mivel szombat is munkanap, de ő amúgy is gyakran dolgozik szombaton. 

Azt álmodtam, hogy volt egy rakás kisállatom itthon, hal, gyík, teknős, hörcsög. 

Lehet, ez egy jel, hogy kellene egy állatka nekem? Hát esetleg, ha teljesen felgyógyulok. 

A hörcsög amúgy álomfejtés szerint azt jelenti, hogy pénzhez jutok. Öhhh jó, hát várjuk.

Volnának terveim. Itt a karácsony mindjárt, meg ígértem magamnak egy tetkót műtét után. És ezt mindenképpen be akarom tartani. 

Meg hát kinek nem jó, ha van stabil anyagi háttere?

Avenged Sevenfold koncert is lesz jövőre, de húzós a jegyár gondolom...

Ha már álmok, valamelyik nap meg álmomban valahol Kaliforniában sétálgattam kockás miniszoknyában punkzenét hallgatva és arra ébredtem hogy magamban nevetgélek ezen önfeledten és ettől fáj a hasam.

Jelen esetben nekem alapszabály, nem szabad nevetni, köhögni stb., mert az irtó fájdalmas. Pedig mióta az elrontott AI képek fb csoportban vagyok, csoda vicces dolgokat látok.

Csütörtökön voltam varratszedésen. Apám vitt kocsival és anyám is ragaszkodott ahhoz, hogy ő is felkísérjen. Szerencsére nem kellett várni egy percet sem, pont a régi dokim volt ott és kiszedte meg újra letagasztotta a műtéti helyeket. Megnézte a szövettant is és már megvolt az eredmény (én épp aznap akartam fellesni az eeszt-re) és hála istennek negatív, meg minden okés és január végén kell majd a 6 hetes kontrollra menni.

Most már csak a gyógyulás van hátra, és azt hittem már jobban vagyok, tegnap kimentem anyám elé a buszmegbe (gondoltam egy kis séta jó lesz) de az sok volt, mert este fájt a hasam rendesen. 

Anyám le is tolt, hogy miért erőltetem és hogy ne siettessek semmit, mert így rosszabb lesz csak. 

Nos, igaza van.

Ma nem is terveztem semmit. Főzni kéne, de majd csak ha pasim hazajött, mivel nincs is nagyon itthon semmi ebédre való. 

A takarítás meg maximum mosás, teregetés, mosogatas szintig terjed. A kotoréknak úgyis mindegy. Bár a fürdőszobai már durván csepegő csaphoz azért szerelőt kéne hívni, egy kisebb takarítás után persze. 

Oké majd (halogatós ikonok).

Jó hétvégét mindenkinek.

Lábadozok

Köszönöm szépen, hogy írtatok, nagy ölelésem mindenkinek :*
Megfogadom a tanácsot, sokat pihenek (és imádom!) mást nem is nagyon tudnék tenni. Persze azért könnyebb házimunkák, mint mosogatás, teregetés, ruha hajtogatás, vasalás már egész jól mennek, de cipekedéssel, vagy hajlongást igénylő dolgokkal (porszívózás) még nem próbálkozom.
Néha egész jó már és tudok egyenesen járni is. Olykor persze meg még rossz és fáj, akkor tudom, hogy túl erőltettem és visszaveszek a ritmusból.
A héten megyek majd varratszedésre, meglátom után jobb lesz e.
Jaj furcsa lesz újra emberek közé menni-bár szó mi szó, nem hiányoznak annyira XD
A. írt, hogy szóljak, ha segítségre van szükségem, K. is küldött jobbulást képeslapot és J.-vel is referáltunk messengeren. Egyik kisfőnök is kérdezte, hogy már jobban vagyok e.
H. viszont eltűnt, úgy látszik, csak addig voltam számára érdekes, míg a kórházban dekkoltam, akartam neki írni, de aztán kiment a fejemből, amúgy sem tudom most akkor tiltott vagy sem, igazából nem is érdekel.
A gyk-s csaj sem igen fog írni többet, pedig tudta hogy mikor műtenek, de gondolom megsértődött, hogy nem hívtam. Hát sajnálom amúgy, kedvesnek tűnt, de én nem vagyok az a random emberekkel mobilon csevegős típus. Irkálni jobb szeretek, sokat meg gyakran, de ő meg mindig attól volt kiakadva, hogy neki fárasztó a levelezés inkább telefonáljunk.
Pasim meg hol rendes, hol idegbeteg, tegnap is úgy rám förmedt valami hülyeség miatt, hogy ha tudnék még ilyeneken sírni, biztos elpityeredek :S
Amúgy a napjaim jók és gyorsan telnek, ezt egész hamar meg lehet ám szokni.
Sokat eszek (ezt hagyjuk is inkább, apám és anyám tejberizzsel, rántott sajttal és más nyalánksággal kényeztetnek és hízlalnak), filmezek (régi klasszikusok pl. Marvin szobája, Esőember- Tom Cruise fiatalon igen szexi volt-, Little voice, Alul semmi stb.), zenét hallgatok.
Ha már zene, azon belül is MCR és egyszerűen nem bírok nem gondolni Bobra. Annyira tragikus az egész vele kapcsolatban. Tragikus és szívszorító, pl. hogy november 4.-én látták utoljára és utána vagy 3 héttel fedezték fel a testét és azt is úgy, hogy az állatrendőrség (vagy mi) kiment a házához a kutyái miatt. Nagyon durva hogy valaki ilyen hirtelen elcsendesül, nem posztol a közösségi médiában, nem hallat magáról, nem ír, nem telefonál és mégsem keresi senki sem az égvilágon.
Bob valaha elismert rock sztár volt és nyilván tök menő volt vele lógni, ezzel szemben elszigetelten, magányosan halt meg az otthona falai között (öngyilkos lett állítólag, de folynak még a vizsgálatok) és hetekig fel sem tűnik senkinek a hiánya.
Ráadásul pár rajongó (de szerintem ez a szó nem illik rájuk) a halálán örömködik és hangoztatja, hogy megérdemelte.
Bob sok fenyegetést és öngyilkosságra buzdító üzenetet kapott amíg élt, csak mert régen voltak ilyen-olyan hozzászólásai.
De azt már megbánta és bocsánatot kért.
Bob halott, nem tudja megvédeni magát. Milyen már egy halott emberbe belekötni? Mert szerintem ritka gusztustalan.
Én sosem tudnék más halálának örülni, egyszer H. is azt mondta, mikor meghalt valami rokona akit utált, hogy ugrált örömében.
Ewww...
Ez fura.
Már hogy emberek így éreznek és ezt olyan könnyen nyilatkoztatják ki, mintha csak az időjárásról lenne szó, nem egy emberi lényről. Én nem szeretnék ilyen lenni...