Na jó, most már komolyan félek

Annyira idegesít, hogy minden szót elütök, de bocs idegbeteg vagyok már. Nem mintha eddig csak úgy komolytalanul féltem volna. De most már kb. minden második gondolatom az, hogy mi vár rám jövő héten. És köszönöm szépen mindenkinek a kedves kommenteket. Igyekszem majd összekapni magam és bátorságot meríteni valahogy. Tudom, hogy a parával semmire se megyek, de biztos mindenki fél ilyesmik előtt. Pénteken voltam az altató orvosnál. Jó sokan voltak, ráadásul sorszám is kellett, amiről én nem tudtam és rohanhattam át a másik épületbe a sorszámos autómatához. De még így is vártam, szóval semmiről se maradtam le. Ültem hát ott és olvasgattam a falon a motivációs idézeteket és majdnem bőgni kezdtem, mikor is a mellettem ülő 50+-os nőnek megszólalt a mobilja és Green day Minority volt. Yasss! Egyből elismerően néztem rá lopva, hogy na ez az, itt egy ős rajongó stb., de persze lehet csak a gyereke vagy unokája adta neki a telót és gőze sincs mi ez ez zene rajta. De azért bízom benne, hogy nem így van. Az orvost amúgy már látásból ismertem, egyszer a felnőtt ügyeleten volt hozzá szerencsém és nem volt akkor valami kedves. Most normálisabb volt és a konzilium is gyorsan lezajlott. Most már minden irat megvan csak a lelkierő hiányzik. Meg pár tennivaló. Elkezdtem amúgy bepakolni egy nagyobb kölcsön bőröndbe, a cuccok háromnegyede már be is van készítve, de lehet szükség lesz még egy kisebb táskára. Pedig nem akarnék sok mindent vinni, nehogy elvesszen, ellopják, csak hát vannak olyan holmik, amik egy csomó helyet foglalnak. A hajfestés persze elmaradt, nem találtam azt a színt, amit akartam, meg most nincs is ehhez türelmem. Befektetés előtti este megmosom és most ennyi. Úgyse azt figyelik, mennyire van lenőve a hajam. Még vennem kell egy fesűt és pár apróságot (törlőkendő, ásványvíz stb.), meg rendszerezve össze kell pakolni a leleteket, de nagyjából megvan minden. Viszek néhány könyvet is (csak úgy találomra bedobok olyat, ami a polcon van és még nem olvastam, totál zsákbamacska lesz), mert WiFi az persze nem lesz a kórházban és adatforgalmam se túl sok, hugi rendes, felajánlotta, hogy megadja az ő netflix kódját, de gondolom ahhoz is csak kell internet. Vagy nem? Bocs, ehhez homály vagyok. Valahogy csak elleszek non-stop világháló nélkül, szerintem az lesz a legkisebb gondom. Meg hát remélem minden simán megy és nem aszalgatnak ott sokáig. Értékelni tudnám. A hétvége tehát így, a közelgő műtét szellemében telt, nyomottan és lehangoltan. Fater cuki volt, meglepett egy Calvin Klein one Shock parfümmel! Örültem neki. Finom, tartós illata van és tetszik az üvege is. Tudjátok, parfüm mániám van. Ja tegnap a tv-ben meg láttam a Más világ c. filmet és hát eléggé borzongatós, plusz a vége meglepő. Most meg a Titanic megy ("hogy minden nap számítson!", "nők vagyunk, nehéz sors a miénk", " egy asszony szíve a titkok mély óceánja."), de nem nézem csak úgy háttér zajként, mondjuk igy a befejezése a jelen lelkiállapotban eléggé nyomasztó. Àh, nem jó semmi. De valahogy el kell terelni a gondolataimat a negatív tartománytól.