Hülye Picsa Vagyok

Akár ez is lehetne a rövidítés, de ezúttal nem, mert azt elfelejtettem írni legutóbb, hogy az orvos ráirta a zárójelentésre, hogy HPV tipizálás javasolt.

Úgyhogy a későbbiekben azt is intézni kell. Majd utána nézek, hogy megy, lehet megkérdezem A.-t, neki volt már ilyenje, miután a csalfa nem publikus pasija után rossz eredményei lettek.

Nem leszek boldog, ha kijön hogy még HPV-s is vagyok. Sőt...előfordul, hogy letépem a pasim farkát és azzal verdesem fejbe. Bár elvileg a HPV nem csak szexuális úton terjed. 

Viszont kapcsolatunk hajnalán volt az a retkes, csöves, patkányképű exe, akivel kavart a hátam mögött és arról a csajról az a hír járta, hogy jó pár fickó, aki összefeküdt vele, mehetett később a nemibeteg gondozóba. Szóval szkeptikus vagyok az ügyben, hogy pont pasimra nem ragasztott semmit az a ribi. De ugye a férfiak sokszor csak hordozók, panaszaik nincsenek. Mi nők meg szivunk a hűtlenségük miatt.

Hát, majd kiderül itt nálam mi az ábra.

Egyelőre a szövettant várom. A többi csak utána.

A csütörtök és péntek nehezen és lassan telt. Igyekeztem nem nagyon erőltetni magam, de így is sok volt. Fáj a hasam. De remélem hétvégén a pihenés után majd jobb lesz. Sok mindent nem vettem most tervbe. 

A takarítást nemes egyszerűséggel elnapolom, nem izgat amúgy se, ez a shithole meg főleg nem (normál esetben sem).

Ma meg délután szembe jött velem R.!!! De csak köszöntünk és ő bájosan vigyorgott rám. 

Azt kell írnom, elég jól néz ki. Szerintem fogyott, lett egy rakás új tetkó rajta, a haja is jó volt, plusz műszempilla és tuti töltetett a szájába, mert nem volt ilyen azelőtt se a formája, se a mérete. 

Én ellentétben vele persze full ledurrant voltam, béna haj, beesett arc, karikás szemek, sápadt bőrszín. Hagyjuk is...

Fura volt R.-t látni, már abszolút a múlt és messzinek tűnik, hogy valaha beszélgettünk, turkalóba jártunk, meg olyan barátnő félék voltunk. Boldognak tűnt, biztos szuperül el van az új életében. 

H. is hívott, kérdezte hogy vagyok és hogy mi volt a műtéten. Aztán kifejtette, hogy szerinte a mióma rák :S 

Néha H. olyanokat mond, hogy falnak megyek. 

Óvatosan ki is javitottam, hogy ugyan a mióma daganat, de jóindulatú. Utána lehetne olvasni neki.

Na pihenésre fel és jó hétvégét mindenkinek!

Kórházi káosz, műtét, nő akinek nem tudom a nevét, de megmentette a mobilomat és más történések

Hello, hello, na itt is vagyok! És köszi lábadozok, minden oké, holnap már go back to the hely (sajna muszáj, de igyekszem kímélni magam és a hétvége már közeleg, akkor pihenek tovább).
Előző szombat-vasárnap persze tiszta ideg voltam, nem tudtam figyelni semmire, a kedvem is tré volt, zenét hallgattam, id-t néztem, meg összeraktam a cuccokat, nehogy kifelejtsek valamit.
Vasárnap rájöttem, hogy nincs itthon körömlakklemosó, így még reggel átmentem a drogériába azt is venni, tudjátok lakkos köröm tilos (meg műköröm, műszempilla sem lehet, de az nekem nem volt soha) és nekem a lábamon épp piros színű köröm pompázott. Pasimmal ittunk egy automatás kávét, vettem teknős kaját és egyéb apróságokat és élveztem a vasárnapi szikrázó napsütést, de ugyanakkor meg nyomott voltam és szorongtam.
A hétfő is így telt, lélekben készültem.
Kedden 7-re kellett menni felvételre, pasim a kórház bejáratig jött velem, utána egyedül folytattam a zarándoklatot az ambulanciára.
Már voltak jócskán, mikor oda értem, az ajtó előtt ült három 55+-os nő, meg 3 abortuszra váró vidáman röhögcsélő roma (plusz a kiscsalád, mert az kell, hogy egy embert a szűk rokonság kísérgesse, és azok üljenek és zabáljanak a kevés oda rakott padokon).
Hamarosan jött az asszisztens (a múltkori nő aki egyszer mogorva volt, de utána kedves, most is rendes volt), beszedte a papírokat és elsőnek szólított be WTF?), ámde hiába, mert nem volt friss nőgyógy. vizsgálatos eredményem, a múltkori orvos nem vizsgált, mert akkor voltak piros napok és csak a tavaly novemberi vizsgálati papír volt, az meg már idejét múlta. Ki kellett hát ülnöm és várni az orvost hogy megvizsgáljon. Közben hallgathattam a c type értelmes beszélgetéseket (ki mit főz este, kinek hanyadik abortusz ez stb., felemelő volt, én ilyen helyzetben tuti nem tudnék ilyen fesztelen dumapartikra vetemedni), meg az egyik 55+-os (ciklámen műkörmös-pedig azt le kellett volna szedni) nőci hepciáskodását, amiért nem őt hívták be elsőként. Valami orvos rokon volt a lelkem és nehezményezte, hogy nem az ő valagát nyaldosták rögvest. Másodiknak már mehetett, szóval nem tudom, mire fel volt ilyen idegbajos.
Nekem még várni kellett, de nem is volt baj, mert ha én kerülök az osztályra először, egy szobába raktak volna ezzel a Mrs. Hisztériával, ő meg nem nagyon volt szimpi.
Pár asszony után (de még az abortuszosok előtt), behívtak vizsgálatra. A doki normális volt, de azért érdekes stílt képviselt, néha asszonyom-nak, néha édeském-nek szólított. Kiakadt a mióma nagyságán, és megultrahangozott, közben ki is derült, hogy nem egy, hanem kettő polip van (de jóóó), és ha nem sikerül mindkettőt kiszedni a műtét során, a későbbiekben méhtükrözést kell csinálni, ami egy nagyobb beavatkozás és minimum egy napos bent alvás (neeeeeeee....).
Mindezek után végre elfoglalhattam a rezidenciát a nőgyógyászati osztályon. Kaptam hálóinget, de a nővér szólt, hogy azt csak akkor lehet felvenni, ha már jött a betegszállító, hogy vigyen a műtőbe. És ebből következik, hogy így az ágyra sem lehet felülni addig (mik ezek a béna szabályok?). Remek...
Kétágyasba kerültem, a szobatársam Barbra Streisand-ra hasonlított. Normális volt, eldumáltunk és vártunk a kényelmetlen piros műanyag székeken ülve.
Egyszer csak bejött az egyik abortuszos kiscsaj, hogy közölje, ismeri a betegszállítót és tőle tudja, hogy a műtő 2-kor indul.
Agyhúgykövet is kaptam, mert már volt olyan sztorim, mikor 3 óra után műtöttek (a 2019-es kaland) és az nagyon szar volt, migrén, rókaparti, írtam is róla. De hát ugye, ez van, mit lehet tenni.
Az idő lassan ment, éhes és szomjas voltam, beszélgettünk Barbra meg én, meg néha az abortuszos kiscsaj is benézett, indokolatlanul gyakran is, mert nem is szólt, csak bekukkolt, mintha felmérné a terepet (de elhessegettem a kétely felhőit, biztos csak barátkozna).
Majd váratlanul eltolták a szomszéd szobában lévő egyik nőt. Egymásra is néztünk a szobatársammal, hogy most akkor mi van, mégis hamarabb indul a móka? De ugye senki sem mondott semmit, átvedleni nem mertünk, mert szigorú utasításba kaptuk, hogy csak akkor lehet, ha már ott a betegszállító. Aki úgy háromnegyed 12 fele be is toppant, hogy akkor vinne engem műtétre. Engem!!! Rajtam meg civil ruha (mert ugye azt mondták nem lehet átöltözni előbb), szóval mondtam hogy mindjárt öltözök. Közölte, hogy két percet kapok (kösz), mert szoros a menetrend. Így a fürdőszobában őrült sebességgel öltöztem át és minden ruhámat a műanyag székre csesztem le egy kupacba. Később kiderült tök fölösleges volt így rohanni, mert még az előttem lévő asszony is ott dekkolt a műtő előtt. Nekem meg leesett, hogy a mobilom valszeg az éjjeliszekrényen van, mivel pont az időt néztem, mikor belépett  beteghordó. Egyből belém is jött az ideg, mert jól tudtam, hogy bizony lopnak a kórházban egyes betegek és az ab-os kiscsaj valóban túl sokszor struccolt be a szobába, ahhoz hogy gyanús legyen. De már nem tehettem semmit, csak bízhattam a szerencsémben.
Harmincöt perc telt el így, az előttem lévő nőt végre elkezdték műteni, harmadiknak mögém a folyosóra betolták Mrs. Hisztériát, két eü-s nő volt vele, nagyon VIP volt, kérdezgették fázik, jól van e (kinek a kicsodája lehetett nem tudom), mire ő nyavalygott, de nem érdekelt hogy mit, mert paráztam a telefonom miatt és reméltem, hogy Barbra-t nem viszik el a kórteremből, míg engem nem visznek fel, hiszen ha üres a kórterem, tuti hogy az ab-os csaj beoson.
A műtét maga nem tartott sokáig, 15-20 perc ha volt (az altatócucc továbbra is cool, király az a klassz szédülés drogos ikonok), már a kórteremben tértem magamhoz egy hülye zöld hajhálóban. Rögtön a telefonom után nyúltam és hála égnek a táskámba volt belerakva.
Barbra még nem volt ott, de gondoltam hogy ő tette el, mert én tuti hogy a szekrényen hagytam.
Aludni persze nem tudtam, így forgolódtam, később telefonon hívtam az ősöket, tesómat, pasimat.
Nemsokára visszahozták a szobatársamat, ő mondta, hogy a mobilt elrakta a táskámba, mivel a sunyi csaj nagyon fura volt, 2 percenként bejött nézegetett a táskáink fele, közben kérdezgetett, hogy engem mikor vittek el és hogy Barbra-t mikor viszik majd. Nem gyengén volt feltűnő. Gáz és felháborító, hogy valaki még ilyenkor is a lopáson pörög.
Meg is köszöntem Barbra-nak, hogy figyelt a telefonomra.
Háromkor már lehetett hazamenni, kiadták a zárót, Mrs. Hisztéria ott gangelt a másik nővel (akit előttem műtöttek) és persze elsőnek kapta meg a papírjait :P
Átöltöztem és búcsút vettem a szobatárstól, kár hogy a nevét sem kérdeztem meg, de irtó hálás vagyok neki még most is.
Hívtam anyámat, aki azt mondta apámmal együtt kocsival hazadobnak. Lent vettem egy automatás kávét, amit alig ittam meg, már itt is voltak értem az ősök.
Sőt, anyám még kicsit maradt is velem, kipakoltuk a táskámat, rendeltünk pizzát, megvárta míg pasim hazaérkezik és úgy ment haza.
Ja, pasim azt mondta jó már hogy itt vagyok és aggódott :)
Ma meg még pihenek, bár a hétköznapok ezt nem igazán hagyják. Máris szivárog a tré mindenhonnan.
A hely-en már a kavarászás megy. Jönnek valami fejesek és a bandának kellene kaja-pia fronton teljesítenie. Az egyik opció a hidegtál+torta rendelés volt, én is ez preferálnám, szépek, finomak, nincs velük gond. Ámde néhány nyughatatlan egyén kitalálta, hogy olcsóbb, ha mindenki maga készíti el és viszi be a kajákat. Ezen megy a vita.
Szerintem amúgy rohadtul nem olcsóbb, nem beszélve a belefektetett energiákat és tök jó, hogy mindenki hiper szuper konyhatündér és kaja csodákat tud varázsolni. Én is megcsinálom a rántott húst, fasírtot, de annyira nem tartom magam ásznak, hogy olyat készítsek, amit külsősnek nyugodt szívvel adnék. Tortát meg bevallom nőiesen, nem tudok csinálni, és a sütőm sem működik.
Húgomat talán megkérhetném, ő nagyon profi édesség terén, de mire vidékről ide el érne a süti, szerintem tönkre is menne. Nem tudom, mi lesz még itt, de nekem akkor sincs kedvem (és képességem) öt csillagos kaják kreálására.
J. is rám írt hajnali 5-kor, hogy Zselyke beteg és nincs kire hagyja, neki és a pasijának is dolgozni kell és valami távoli rokon vigyáz a kislányra, akit alig ismer, de ő is csak délig tudta vállalni és semmi segítsége és hogy ő is így áll majd másokhoz.
Ööööhhh...
Írtam neki, hogy én ma szabad vagyok és ha behozza ide, tudok rá vigyázni, de meg sem nyitotta az üzenetet. Pedig én szívesen felügyeltem volna Zselykére amúgy.
Sajnálom, hogy nem tudok többet tenni, de fáj a hasam és még nyomi vagyok a műtéttől, elég lesz holnaptól buszozni, ma még össze kell szednem magam.
A szövettan másfél-két hét, ott derül ki hogy el tudták e távolítani mindkét polipot. Nagyon jó lenne, mert abszolút semmi affinitásom a méhtükrözéshez a nyáron. Szóval drukkoljatok légyszike.
És nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatásokat  is :* :* :*

Le kellene nyugodni

A hetemre a full nyomottság volt jellemző. Ja és meg is áztam párszor. Legszívesebben senkihez se szóltam volna, meg nem mentem volna sehova.  

Az egyetlen ami feldobott, a maladaptív álmodozásom volt, na meg a zene és az írás. Haladtam a Still breathing sztorival és 4 oldalt írtam a lassan 10 éve húzódó nem publikus törimbe is. Ha írtam, a valóság nem nyomasztott.

Közben persze intéztem a műtétet. Mert muszáj. Továbbra is értetlenül állok az előtt, hogy miért talál meg minden nőgyógyászati nyavalya, úgymint mióma, polip. Ja és vérszegény is vagyok, mondta a doki, hogy műtétig szedjem a vastablettámat.

Voltam az altató orvosnál, aztán meg az ambulancián kellett időpontot kérni az operációra. Pont az a nő volt ott, aki a múltkor az ex nődokim rendelőjéből durván elhajtott, de most olyan csoda kedves volt, hogy nem győztem döbbenni. 

Megállapodtunk a jövő hét keddben, így aznap reggel megyek felvételre. Remélem nem úgy lesz, mint a legutóbbi polip műtétnél, hogy délutánig nem lesz műtő. Jó lenne ha flottul mennének a dolgok és délután mehetnék is haza. 

Szerdán még pihenek, úgy terveztem, csütörtökön már menni kéne, pedig csábító hogy egész héten otthon maradjak. Mindegy, erre még alszom párat.

Ma meg még a pasimmal a mobilszolgáltatóhoz is be kéne ugrani. Elromlott a mobilja (újfent), az akksi megadta magát és nem lehet bekapcsolni. Kért egy készüléket kölcsön, de amúgy is terveztük, hogy bemegyünk, mert lassan 30 ezret fizetünk havonta számlát és jó lenne ezen kicsit változtatni. 10-kor nyit a bolt, szóval nem sietünk. 

Talán az ősökhöz is benézek, hátha nem veszekednek :S 

Ami ritka, mert apám sajna megint a rafkós Tinimami bűvöletébe került, anyám meg önhatalmúlag össze-vissza szedi a depi gyógyszert és hol tökre feldobott, hol meg sír az ágyon ülve. Nehéz ügy ez és most nem is tudok kellőképpen bekapcsolódni, mert én is pocsék társaság vagyok a közelgő műtét miatt. 

Írtam K.-nak, hogy műtenek és azt írta drukkol. Meg pár napja H.-nak is megírtam, erre ő éjjel 11-kor csörgetett messengeren. Persze aludtam, így fel sem tudtam venni. Nem hívtam vissza még. Most amúgy sincs kedvem túlzottan csevegni. Alapfokon funkcionálok csak. 

Szerintem bedobom a kavarós kávémat és kikecmergek az ágyból.

Jövőhétre légyszi küldjétek a pozitív energiákat! Sokat jelentene.  Köszönöm.

És jó hétvégét mindenkinek.

Fr.cu. vol. IV. és más megcsesződések

Jaj gyerekek, hát mindig ugyanabba a folyóba lépek... Csak tudnám miért...

A hét első része normális és átlagos volt, bár a kedvemre árnyékot vetett a közelgő nődokis sztori. 

Aztán szerda este berobbantak a piros napok és én el is engedtem ezt az uh dolgot, gondoltam úgyse végzik így el, de azért beugrok, ha már időpontom van, legalább a beutalót kikérem. Reggel kellett mennem és senki se volt előttem, így 2 perc alatt behivtak. 

Az orvos 65+-os fickó, viszonylag rendes volt. Elregéltem miért jöttem, hogy kontroll uh-t szeretnék a mióma miatt, de mivel épp havi vérzek, csak egy beutalót kérnék. Erre a pasi közölte, hogy így is megcsinálják az uh-t, úgyhogy menjek szépen el és utána hozzam vissza az eredményt. Kérdeztem, kell e újabb sorszám, időpont stb., de azt mondta nem kell, csak jöjjek. 

Hát okkkké...

A folyosó végén lévő ultrahang laborba ballagtam és csak 2 nő ült ott. Na mondtam magamban, ez gyors lesz. Aztán irány a hely. 

De persze ezt csak én gondoltam így. Mert nagyon sokáig semmi se történt, csak a tömeg gyűlt, ám senki sem jött beszedni a papírokat. Aztán nagyon nehezen csak beindult a rendelés, de rohadt lassú volt és én már majd bepisiltem. 

A negyedik turnusban jutottam be, az uh-t végző nő tök rendes volt (most nem a múltkori motyogós asszony volt). Minden részletesen elmondott. De sajna sok jót nem hallottam tőle. 

A mióma nőtt. 5 cm-ről 8 cm-re és ha ez még nem lett volna elég, kiújult a polipom. 

Mikor ezt mondta, nagyjából tutira sejtettem, mi fog következni. 

Visszamentem tehát az orvoshoz ezzel a csodás lelettel. Ültek ott vagy hatan, de ott se jött ki az asszisztens, illetve néha random emberek bemehettek, de logika nem volt a dologban. 

Egyre idegesebb lettem. Egyrészt már rég a helyen kellett volna lenni, másrészt haza hazavágott a nagyobbra nőtt mióma és az újfent megjelent polip. 

Közben mellém keveredett egy terhes kiscsaj, akit előzőleg az uh-n már láttam. Elkezdtünk beszélgetni, csak úgy zúditotta rám az infókat, hat évvel  fiatalabb nálam, de már az ötödik gyerekét várja, aki december végén fog érkezni. Meg hogy a pasija nem örült az újabb babának, mert az előző pici is csak másfél éves, de ő nagyon boldog. És alig várja hogy megszülessen a kisbaba stb.

Azt hitte, én is terhesség miatt vagyok ott. Ja, bár úgy lenne...

Szóval jól elvoltunk, de már haladtam volna, így mikor mégis kilépett az asszisztens, megmutattam neki az eredményeket és mondtam hogy a doki kérte, hozzam vissza. Erre elkezdett szívózni velem a sorszám miatt. Már hogy nincs. Vagyis van, de az már nem jó. Új kellett volna. De nekem meg a doki azt mondta, ne kérjek másik sorszámot, csak vigyem vissza a leletet. 

Meg hogy nem emlékszik rám és én amúgy a másik vizsgálóban voltam. Már az asszisztens szerint. Chh...

Nagy nehezen csak bebocsátást nyertem és hát így legyen ötösöm a lottón. 

A polipot el kell tüntetni. 

Mielőbb. 

A miómára annyit mondott, egyelőre még maradhat. 

Kicsit megkönnyebbültem. 

De akkor is újabb műtét következik. Ezért a hírért dekkoltam ott reggeltől délig. Jó mi? Szipi szupi egészségügy.

Így tegnapra szabit vettem ki. És ma is.

Kaptam pár vizsgálatkérőt és ma a hely helyett vérvételen voltam (70-en voltak előttem ehhh), meg időpontokat kéregettem altató orvoshoz és ambulanciara, ahol majd a műtét időpontját adják meg.

A kedvem és türelmem a nulla felé konvergál (amúgy csak tegnap este bőgtem, az is csak az idegességtől volt), de azért eldumálgattam ma egy papival és egy mamival is a hosszú várakozás közepette.

Ja I.-vel is találkoztam, a lányát kísérte vizsgálatra, mert ott is jön a baba.

Pasim nem valami nagy támogató. 

És az ősök meg egymást marják, anyám depis, apám ismét a Tini hiénával lóg. Napirenden vannak a balhék. 

Húgom rendes volt, hívott hogy miben tud segíteni.

Hát ha az időt előre tekerné, az jól jönne.

De most komolyan, miért újul ki mindig ez a fránya polip?

Állítólag stressz és ösztrogén dominancia is ludas lehet. 

Szakértők véleményét szívesen várom. 

Jó hosszú hétvégét mindenkinek. 

Három napra most én is félre teszem az agyalást és probok írni, pihenni, filmezni nyugodtan. 

Emlitésre sem méltó

Vasárnap van megint. A tv-ben semmi érdemleges nincs, így youtube-n, meg videa-n filmezek, pl. Tizenhárom-durva egy film, eszembe juttatja egy általános iskolai osztálytársnőmet, aki előtte többé-kevésbé barátnőm is volt, csak hát egyik nyári táborban -ahová én nem mentem-összehaverkodott egy ribikével és vele együtt hasonló dolgokat művelt, mint a kiscsaj a filmben. Ezenkívül true crime dokuk mennek, meg ff írás (ao3-n bírják a Still breathing-et). Szóval elütöm az időt. 

És most ennék valami édeset, de semmi sincs itthon.

Képzeljétek, a héten volt egy házam fél percig! 

Épp a buszon ültem, mikor csörög a mobilom, telefonszám nem ismerős. Felvettem, egy fickó bemutatkozott és kérdezte, hogy jókor hív e, beszélhetnénk e akkor Sándor Lajos László (vagy László Lajos nem emlékszem) hagyatéki dolgairól és a házáról, ami ugye a végrendelet szerint 1/1 engem illet.

Persze rögtön mondtam a pacáknak, hogy ez tévedés, én ilyen nevű emberkét nem ismerek, másrészt a ház címe az ország másik felén van, ahol sosem jártam. Erre ő visszamondta a telefonszamomat, annyi különbséggel, hogy az előhívó volt csak más.

De azért 30 mp-ig örökösnő voltam :D

Ha ház nem is, de egy felfázás tényleg az enyém lett (csak az enyém!). Gyakori pisilés, has és derekfajas kíséretében. Meg se lepődtem, hiába van rajtam zokni meg hosszú naci (míg mások szoknyában, rövid nadrágban, szandálban flangalnak már kora reggel) ez a fránya gyenge vese nekem mindig ezt csinálja.

Vettem jó drágán tőzegáfonyát, meg-mivel anyám sztorija okán tudom, hogy a felfazas nem játék-voltam a háziorvosnál is.

Most csak ketten voltak előttem. Írt fel antibiotikumot, de mivel a vizeletminta negatív vt, azt mondta, csak akkor kezdjem el, ha a tőzegáfonya/sok folyadék nem válna be. 

Már azért jobb, így asszem kihagyom a gyógyszert, olvastam a betegtájékoztatót és baromi sok a mellékhatása. 

Voltam a dilidokimnál is, szokásos jó traccsolás volt és megmutatta az unokái képét. Majd beírta az új találkozó dátumát nyár végére vasárnapra. Itthon láttam csak hogy az adott nap vasárnapra esik. Szerintem a tavalyi naptárt nézte, így majd azért felhivom ez ügyben.

J.-vel is összefutottam és mondta hogy majd jövő héten mennek egy 2 napos pihenésre Bogácsra és milyen kicsi a világ, a vendégházat, ahol szobát foglaltak, az egyik középsulis osztálytársam vezeti. Aki egy arrogáns, beképzelt gyökér volt, és rühelltem. És minő meglepi Eszternek hívják (az általam ismert Eszterek 90%-a nekem csak rossz emlék). 

Szóval ez az Eszter akkor került az osztályba, mikor második év végén összevontak minket egy másik osztállyal. Addig úgy-ahogy jó volt az osztály közösség, de ez a másik banda tele volt szarkavaró, rosszindulatú kurvinkákkal (Cs., K.) meg egy sor bunkóval, így hamar nagyon mérgező lett a hangulat és ott volt még az a hülye, stréber, sunyi Aputest is...a végén már hányingerem volt az egésztől és nagyon utáltam oda járni. 

Ez az Eszter is ott rontotta a levegőt és hitte menőnek és szépnek magát. Egyszer nekem is beszólt, pedig én aztán rohadtul nem foglalkoztam vele. Viszont ő mindenkibe belekötött, mivel egy sereg haver állt mögötte. Szerencsére annyira túl tolta a bad girl szerepet, hogy félévkor nagyjából mindenből megbukott, meg volt sok hiányzása is, így elvakarodott az osztályból. Azóta nem is láttam, hallottam felőle, de mint most kiderült J. szomszédjának valami rokona, aki Bogácsra ment férjhez és ahogy a vendégháza képeit láttam, elég szépen éldegél. Nem is kellett hozzá érettségi, elég volt a szerencse is.

Remélem nekem is szerencsém lesz a jövő héten a nőgyógyászaton. Előre félek, bízom benne, hogy nem pont akkor lesznek a piros napok és megcsinaljak a kontroll UH-t, később meg a citológiát is. 

Nevessünk együtt (ha van min)

Most silabizálom (ez de hülye szó) a kb. 12 évesen írt hiper szuper sztorimat, amire biztos irtó büszke voltam. Elég poénos (laptop átirta pornósra pedig itt nincs szex) már ami ami valóság tartalmát illeti. Hát na de mit várjunk egy kiskamasztól. Mondjuk Wattpadon zs kategóriás teen-fic-nek simán elmenne.

A történet főhőse Eislyn Rae Milton aki 14 éves és mindenki csak Ice-nak hívja. Waco-ban lakik az anyjával Amanda Harrissel (esküszöm, akkor még fogalmam sem volt a Columbine mészárlásról), aki valamikor tiniéveiben szépségkirálynő volt. De később szerintem profi aranyásó lett. Bár akkor még nem tudtam mi lehet az, de az alábbi mondatból az aranyásás tényét lehet leszűrni.

- Ha Andrew elvesz feleségül, minden meglesz, amire vágytunk, luxusház, medence, autók...

Hát fujj...

Na, szóval a kőgazdag Andrew elhívja Amandát egy 10 napos floridai üzleti útra és Ice nem mehet velük.

Indokok:

- Csak unnád magad ott kicsim, egész nap a szállodai szobában leszek én is bezárva. - ingatta a fejét Amanda. Bezárva egy hotelszobába? Remélem nem szó szerint értette, mert az már bűncselekmény.

Anyuka kifogása 5 sorral lejjebb:

- Szó se lehet róla, hogy ilyen veszélyes útra velem gyere!(WTF?)

Így a kiscsajt Florida előtt ledobják a nagynéninél Rosie-nál, aki ennek abszolút nem örül. Rosie egy Marlin nevű texasi városban él és Amandával ellentétben ő egy sugar mommy, van egy Georgio nevű fiatal pasija, ja és egy Lulu nevű ölebe. A nő nem túl szívélyes a lányhoz, és hogy ne zavarja meg az életét nagyon ez a kényszerű 10 napos közjáték, szigorú szabályokat hoz, Ice-nak nem lehet a házat elhagynia. Persze a csaj lelép az első alkalommal és belebotlik egy helyi rock bandába (klasszik felállás, van egy nagymenő vezéralak ugye, még három másik ürge, aki becsicskul neki), akik először nem szimpatizálnak vele, el akarják zavarni, de egy közös balhés ügy, ami a sitten végződik, barátokká teszi őket. Mert 4 darab kb. huszonéves férfi 14 éves csajokkal lóg legszívesebben, ahha. 

Ice-nak ráadásul megtetszik a csapat legfiatalabb tagja, Jay, aki szőke hosszú hajú, kék szemű, fülbevalós rocker (nem, nem Narkománról és Mr. Népszerűről mintáztam, őket akkor még ismertem). És szerintem egy picit tuskó.

Ice-nak pl. így bókol:

- Bírom benned, hogy olyan egyszerű vagy.

Hát bocs, de ha nekem ilyet mondanának, lehet szájon csapnám az illetőt. 

Meg a csávót néha jobban érdekli a kinézete, a karrierje, mint a lány. Ice mond neki valami romantikusat, az meg a zenével meg a sikerrel jön. Pfff...

Jelenleg ott tartok, hogy egyik tagot motorbaleset érte. 

- Az orvos szerint lett néhány zúzódása, eltört a lába és agyrázkódása lett...-hadarta feldúltan Ice.

Pár bekezdés múlva:

- Remélem életben marad, hiszen kritikus az állapota. 

De a kedvencem ez a mondat (Ice utolsó Marlinban töltött estéjén a banda meglepi pizzát rendelt neki):

Este a garázsban készen állt a búcsúvacsora a garázsban.

Ööhhh...

És a fele még hátra van, csak lassan haladok az olvasással, mert az irásképem már akkor is ronda volt meg tollal írtam, ami elkenődött sok helyen. De az rémlik, hogy Ice összejön Jay-vel és a banda végül Ice-hoz és Amandához Waco-ba költözik, hogy végre sikeresen beinduljon a zenei útjuk, és Amanda beújít egy új pasast, akinek a lánya rámászik Jay-re. 

Mennyi dráma LOL és 12 évesen is bolond voltam.

A nagy nagy nosztalgikus nevetgélésben tökre kimegy a fejemből a sok rossz, de aztán a valóság megérint és hidegek az ujjai.

Pasimról nem írok most semmit, van ami nem nagyon változik. De most nincs sok kedvem "miért nem vagy szingli?" Erzsike, "felkérdezlek, mert megtehetem" Marika és troll társaik szórakoztatására.

A nődokinál is koppantam múlt héten, mint vasorrú bába a mágnes asztalon. Oda mentem, már az gyanús volt, hogy senki sincs ott, plusz le van véve az orvosom neve az ajtóról. 

20 perc múlva kijött egy nő, akihez oda léptem és érdeklődtem, de úgy kiakadt egyáltalán azon, hogy ott vagyok, mint Artúr király a Gyaloggaloppban a franciára (hogy merészeled jelenléteddel fertőzni e szent helyet???). Épp csak el nem küldött az anyámba. Kelletlenül szemforgatva, emelt hangon elmondta, hogy az orvosom hetek óta nem praktizál itt, sőt a városba sem. Így vagy megkeresem és utána megyek, vagy más doki után nézek. Aztán rám baszta az ajtót. 

A hideg zuhany után jobb ötlet nem lévén felballagtam az emeleten lévő rendelőkhöz, hátha valaki felhomályosít és/vagy ad egy beutalót uh-ra, de erre kevés esélyt láttam. Az egyik ajtónál jó sokat dekkoltam, egy nő ki is nézett kétszer, de nem kérdezte, mit akarok. Így odébb álltam és a másik ajtónál négy előttem lévő páciens után az ottani asszisztens szűkszavúan tájékoztatott, hogy időpont kell mindenhez, csakis utána fogadnak. Kértem tehát a portán lévő pultnál időpontot, jövő hétre kaptam egy ismeretlen orvoshoz. De az nem is lenne baj, csak hogy itthon elővettem a naptáramat és valszeg akkor fog megjönni. Így fogalmam sincs lehet e akkor uh-t végezni. Ha nem, akkor elcseszek egy fél napot és kèrhetek másik időpontot. Gratu magamnak. 

Hétvégén felraktuk végre a belátás gátló ponyvát, kicsit kopottas, de még így is jobb, mint elviselni az unatkozó leselkedőket.

Anyám meg fogta magát és abba hagyta a depi gyógyszert, mondván hogy az neki nem kell. Tette ezt egy darabig titokban. Nemrég kiderült, apámmal volt is balhé emiatt. Sajna a gyógyszer elhagyás anyám viselkedésén látszik. Egyértelmű negativitás. Eddig optimista volt és nyugodt, most meg semmi se jó neki, minden nehéz, nincs kedve és morog, felcsattan mindenkinek. Engem is megbántott totál értelmetlenül. Szomorú vagyok. Minden úgy-ahogy működött, miért megy el megint ebbe az irányba? 

Én hülye, meg még nyári családi összeröffenésekről ábrándoztam.