Ma van 19 éve, hogy a Columbine iskolai mészárlás megtörtént :( R.I.P.
És annak meg egy éve, hogy mi ide költöztünk, stílusosan április 20.-án (nem volt szándékos, sors iróniája). 365 nap, nekem a triplájának, örökkévalóságnak tűnik.
Még mindig utálok mindent itt, a lakókat (tisztelet a kivételnek), akik úgy rühellenek minket, ahogy vagyunk és a szemetet pl. tök véletlen mindig az ajtónk előtt dobják el, nem köszönnek ilyenek.
Nem vagyok ide való, úgy érzem, talán nem is akarok az lenni.
És még mindig el akarok menni innen máshová, új lapokkal kezdeni, új emberek között. Eljön az is egyszer. Ahogy egyik ismerősöm mondta, tűrj, várj és légy készen. Hát valahogy így.
Holnap a pasim elutazik a fővárosba a haverokkal pasis programra, én valszeg eleget teszek J.-ék meghívásának, vagyis kerti partira fel :D Remélem az idő jó lesz és kicsit kikapcsolhatok. Jó lenne.
Jövőhéten meg A.-val találkozok úgy néz ki.
A pasim leszólta a hajamat, már hogy be kéne festetni, mert lenőtt. Kössssz :S
De még örülhetek, hogy nem a bálnaságommal jött.
Írom a Still breathing új részét is, hamarosan fent lesz majd!
Jó hétvégét mindenkinek :*
Durván jó ez a dal és Simon Neil kegyetlenül helyes *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése