A hétvége elég unalmas volt. Szombat este a Carrie-t néztem (a 2013-as változatát) és a pasim meg halálra rémisztett, mert olyan halkan jött haza, majdnem kiugrottam az ágyból, mikor megjelent *-*
Amúgy nem rossz film a Carrie, bár kicsit úgy vagyok vele, mint a Komfortos mennyországgal, hogy nem tudom eldönteni, megnézném e még egyszer, vagy annyira felkavaró, hogy soha, de soha. Én mondom-vagyis írom-a legrosszabbak a vallási fanatikusok. Annyira sajnáltam a csajt-már Carrie-t-de komolyan, így élni borzalmas lehet :S
Aztán rám írt az ismerősöm is, aki külföldről jön és beszéltük, hogy na, akkor összefutunk. Benne is lettem volna, úgy igyekeztem alakítani, hogy jusson erre is idő. De valahogy szkeptikus vagyok, mivel ő is furán áll a dolgokhoz. Magyarán, nem elég neki, az az idő, ameddig én ráérek és hiába mondtam, hogy ennyi van, nem tudom máshogy megoldani, mintha süket lenne. Mert mindenáron le akarja nyomni a torkomon, hogy de, van időd, csináld meg, hogy még több legyen, faragj le ebből, vagy abból, taxizz, intézd az ügyeidet máskor, szólj ennek, vagy annak, hogy váltson fel, passzold le a pasidat etc.
Ez nekem valahogy visszatetsző. Megértem, és nagyra értékelem, hogy akar velem személyesen is találkozni, valahol én is akarok vele. De az erőszakosságtól, ha valaki nem érti, amit mondok neki, nálam úgy működnek a dolgok, hogy már nem is akarom annyira és inkább bezárkózom, menekülök.
Hülye vagyok, tudom *-*
Ma kellene választ adnom, de még nem szántam rá magam, a gyomorgörcs kerülget, ha rá gondolok, ez azért jelent valamit :S Őszintén ha százalékot kellene mondanom, akkor olyan 60-40, a nem találkozás javára. Sajnálom, de én ilyen hibbant vagyok, na...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése