Derengés (John/Sid slash fiction)

Nincs oka, hogy megírtam, csak úgy elkezdtem, aztán (jó sokára) befejeztem. Ennyi. Szeretek írni tudjátok. Majd jön a folytatás is.
Boldog nyuszit mindenkinek!!!!!!

Pt.01 Elfáradt remények
Ázott tollú madarak húzták össze magukat az elhagyatott környék kies épületeinek ablakmélyedéseiben. Az utcán lévő lámpák egyszerre aludtak ki és a hideg szürkeség rögtön szemmel láthatóbb lett. Láthatóbb és sokkal nyomasztóbb.
John tudta, reggel hat óra. Fázósan zsebre dugta a kezeit, mert a hajnal átkozottul csípős volt. Kimerültnek érezte magát és egy kicsit másnaposnak, néha tompa szédülés vette uralma alá. Egész éjjel egy lepusztult kocsmában ültek és ő igyekezett meggyőzni Sidet, először, hogy ne lője be magát, majd arról, hogy menjenek már el onnan. Végül, miután nem járt sikerrel egyik kérése sem, hagyta hogy Sid azt csináljon amit akar, ő pedig megivott jó pár pohárral. Aztán csak ült, fejét az asztalra hajtva és lehunyt szemei mögött felrémlett, hogy mennyi mindent csinálhatna, ha éppen nem Sid ostobaságaival törődne, maga sem tudja mi okból. Semmi sem tartotta vissza, hogy elmenjen, hogy magára hagyja Sidet, de mégsem tette, inkább vele maradt és végignézte, ahogy remeg a szer utáni vágytól, ahogy minden szava üres ígéret és amikor végre beszúrja magának a heroint, azzal elvágja az utolsó szálat ami a külvilághoz köti. John tanúja volt ennek most sem először és nem is utoljára.
Egy templom harangját vélte hallani és néhány autó zaját. Lassan és homályosan újra indult az élet.
- Mikor jön a busz ? – hallatszott a háta mögött egy erőtlen hang.
John hátrapillantott, a mögötte lévő padra, ahol Sid feküd és egyáltalán nem festett jól. Sőt… Halott sápadt volt, a szemei alatt sötét karikákkal. Egész testében erősen reszketett, ugyanakkor folyt róla a veríték. Néha megpróbált felülni, de nem igazán ment neki, csak hevert ott levegő után kapkodva, a szájából folyamatosan csorgott valami fehér váladék. Szánalmas volt és undorító, John mégis sajnálta.
- Nem tudom, de remélem hamarosan. – válaszolta kurtán és hátat fordított Sidnek.
- John…- szólalt meg a fiú ismét.
- Mit akarsz ? – kérdezett vissza türelmetlenül John, majd újból hátranézett.
- Segíts rajtam ! – nyögte Sid és John sejtette, hogy mire gondol.
Dacosan megrázta a fejét.
- Nincs pénzem ! De ha lenne, sem adnék !
Sid arcára döbbenet költözött.
- Miért nem ?! – kérdezte alig hallhatóan.
- Még kérdezed ?! A-tól Z-ig produkálod az elvonási tüneteket. Neked nem újabb adag kell a heroinból, hanem be kell ezt fejezned. Ha élni akarsz…- válaszolta John higgadtságot erőltetve magára.
Sid szemei beletörődve lecsukódtak, aztán pár másodperccel később ismét felnyíltak. Felsóhajtott és nyugtalanul mozgolódott a padon, a testén apró rángások futottak végig.
- Nem fogom kibírni…- lehelte reményvesztetten, majd köhögni kezdett, ami öklendezésbe torkollott, de mivel nem tudott felülni, csak összehányta magát. Suta mozdulatokkal törölgette az arcát kabátja ujjával, aztán ismét csak feküdt, mint egy darab fa.
John szánakozva nézte és azt gondolta, milyen nyomorult. Odamehetett volna, hogy segítsen, de csak állt nem messze tőle, mint akit odaszegeztek és bár nem látszott rajta egyáltalán, de szorította a torkát valami rettegésszerűség.
Régóta látta Sid egyre nagyobb kábítószerfüggőségét és látta, napról-napra lejjebb csúszni őt. Látta, hogy nyeli el mind jobban a drog mélysége, mint valami feneketlen tó és Sid már nem is igyekezett a ebből az egyértelműen halálba vezető irányból visszafordulni, vagy legalábbis megtorpanni. Csak ment előre rajta, több és több heroint használva, hogy egyáltalán létezni tudjon. A kérdés csak az volt John számára, hogy van e értelme így bármilyen létezésnek, ha ennyi fájdalommal jár.
- Mert nem akarod kibírni, csak kábítószert akarsz, mert az könnyebb út. Nem akarsz szenvedni egy talán jobb életért, ezért hát szenvedsz a régiben. – morgott és odasétált a padhoz, a szeme sarkából figyelve Sidet.
- Egy hitvány zsákutca vagy. – tette még hozzá dühösen és elnézte a pad mellett árválkodó vékony törzsű fát, ami engedelmesen hajlott meg a télről maradt ránehezedő hó súlya alatt. Valahogy John is ilyesfajta hiábavaló reménytelenséggel fogadta el a helyzet keserűségét.  Annyi gondolat kavargott a fejében, minden ilyen együtt töltött, meddő önpusztításba torkolló éjszaka után. Haragudott magára, amiért nem hagyták hidegen Sid cselekedetei és nem tudott érdektelenül szemet hunyni felettük. Megvetette a fiút a gyengesége miatt, ugyanakkor saját maga iránt is gyűlöletet érzett, amiért még asszisztál is ehhez.
- Tudom…És nem akarlak téged is bajba sodorni ! – helyeselt Sid akadozó nyelvvel.
John felháborodva csóválta a fejét.
- Kevés vagy ahhoz, hogy bajba juttass Sid! Én nem akarok olyan lenni, mint te és ez az elhatározás pont elég ! Én meg tudom állni, hogy ne váljak ilyenné. Ez förtelmes és én irtózom tőle…- vallotta be és nem volt könnyű palástolni a szavai mögött rejlő mély undort.
- Visszataszítónak gondolsz ? – pislogott felé Sid és John jól látta, hogy félig nyitott szemei résén keresztül mereven nézi őt. Alig volt magánál, mindene rázkódott az elvonási tünetek, a delirium küszöbén, az izzadtság nagy cseppekben folyt le a homlokáról, a haja is nyirkos volt, piszkos ruháját hányásfoltok borították. John fejében nem is tudott megfogalmazódni az a kifejezés, amit oda illőnek talált Sid látványára.
- Olyan vagy, mint egy drogos és kész. – vonta meg a vállát végül, majd tehetetlenül leült a pad szélére.
- Sajnálom. – sóhajtotta Sid.
- Tőlem...- bólogatott John flegmán.
Örült volna, ha Sid csendben marad, mert nem akart beszélgetni, hallgatni szeretett volna és előrébb tolni a perceket, hogy végre maga mögött tudhassa ezt az átkozott hajnalt, de Sid ismét megszólalt.
- John, emlékszel arra, amikor együtt voltunk ?
A szavai alig érthetőek voltak.
-Tessék ? – kérdezett vissza ingerülten John.

Sid arcán kába mosoly szaladt át, elhomályosul szemeiben élénk szikrák villantak meg.
- Emlékszel, amikor együtt voltunk ? Te és én…– ismételte meg a kérdést.
John meglepve pislogott maga elé, forróságot érzett az arcán és hogy a szíve mintha a torkáig ugrott volna fel. Egyik keze kabátja zsebébe kúszott, cigarettát keresve, de a zseb üres volt. Hosszú éjjel állt mögötte és ő minden szálat elszívott már. A megállapítás, valamint Sid kérdése feldühítette. Nem is értette, hogy jutott most Sidnek eszébe ez a dolog, mikor az állapota alapján, nagyjából arra sem emlékezhetett, mi történt egy órával ezelőtt.
John általában óvakodott az érzésektől, úgy csinált, mint akinek nem is lennének. A világ felé legalább is ezt mutatta. De csak ő tudta magáról, hogy nagyon is képes érezni és a rossz dolgok ugyanúgy fájnak neki, mint bárki másnak. Sidről lerítt, hogy az első perctől kezdve érdeklődik iránta és John akárhogy igyekezett erről nem tudomást venni, mindinkább kíváncsivá  tette, kettős érzelmekkel töltötte el. Nyilvánvaló volt a számára,  hogy az egyetlen megoldás az lenne, ha elkerülné Sidet, de szembeszállva a józan ész érveivel, mégsem így cselekedett.
Hát igen…nem is volt annyira régen az az idétlen összejövetel, ahol nem érdekelte semmi, nem hallotta a körülötte lévő hangzavart, a zene üvöltését, csak ült a kanapén és ivott, miközben szüntelenül azt figyelte, Sid hol van és mit csinál. Emésztette a féltékenység, főleg, mikor nőkkel látta beszélgetni. És ez már egy ideje így volt. John úgy vélte, hogy beteg a gondolkodása, amiért így érez, de nem tudott mit tenni, azonkívül hogy utálja magát ezért. Mindene forró volt kívül-belül, a haragja egyre csak nőtt és feszülten szorongatta a kezében lévő whiskys üveget. Majd amikor már nem bírta tovább, váratlanul felpattant és ott hagyta a helyszínt. Káromkodva ment végig az éjszakai utcákon. A kinti hideg szél jólesően hűsítette indulattól izzadt homlokát.
Valamivel később Sid megjelent nála és John akkor már nem tudta leplezni, hogy dühös.
- Mi a francot akarsz? – kiabált Sidre remegő hangon.
- Miért hagytál ott ? – kérdezett vissza értetlenül Sid, kitartóan Johnt fürkészve, ezzel még nagyobb haragot gerjesztett Johnban.
- Azért mert olyan kedvem volt ! Eredj vissza a haszontalan ribancokhoz és hagyj engem végre békén ! – John erőszakosan megragadta Sid kabátját, hogy kilökdösse az ajtón. Ekkor azonban találkozott tekintete Sid csillogó, barna szemeivel. Amikben látta, a fel nem tett kérdéseket, megilletődöttséget, a zavarodottságot, arcán a sokféle érzelmet.
John akárhogy is küzdött ellene, de szépnek tartotta őt. Vonzónak gondolta a naivitását, a gyerekességét, az egyszerű és őszinte mosolyát, a néha terhes ragaszkodását, a herointól sebesre szurkált karjait, a lázadás lángját, ami ott égett benne ezer fokon. Nagyjából mindent és ez félelmet keltett benne.
John torka összeszűkült, a szava elakadt és ujjai erőtlenül engedték el Sid kabátjának szegélyét. Csak nézte a fiút kifulladva és csapongtak a gondolatai.
- Haragszol rám ? – érdeklődött Sid csendesen.
- Csak magamra haragudhatok, amiért hagyom, hogy ez történjen velem. – felelte John bosszúsan.
- Mi történik veled ? – Sid nem értette, John pedig nem akarta elmagyarázni, ezért csak a nyitott ajtóra mutatott.
- Menj most el Sid. - suttogta, de a fiú nem mozdult.
- Veled szeretnék maradni John. – jelentette ki hajthatatlanul.
- Jól megvagy nélkülem és nekem is jobb, ha nem vagy velem. – sóhajtott John megtörten.
- Ne küldj el, kérlek. – Sid hangja ugyanolyan esdeklő volt, mint Johné, ahogy próbálta rávenni Sidet a távozásra, eredménytelenül.
- Rohadt életbe…- vont vállat John és megadta magát, majd amikor a másik félszegen beljebb lépett a lakásba, haragosan becsapta mögötte az ajtót.
- Isten hozott nálam Sidney ! – gúnyolódott.
- Olyan furán viselkedsz John…- jelentette ki Sid, összerezzenve a váratlan zajtól.
John az ágyához sétált és leült a szélére.
- Úgy véled ? Hát én már csak ilyen vagyok, szokj hozzá, vagy tudod merre a kijárat. – dühöngött.
- Nem rossz értelemben mondtam. – szabadkozott gyorsan Sid és egy pillanatra elpirult az arca, miközben zavartan pillantott körbe a szobában, John pedig rágyújtott, majd az éjjeliszekrényről magához vette a reggel ott felejtett italos üveget.
- Ha inni akarsz, szolgáld ki magad, az asztalon még hagytam némi sört. – vetette oda Sidnek fagyosan. Sid pedig engedelmesen ballagott az asztalhoz és elvett onnan egy üveg már felbontott sört. Beleivott és elbámult az üveg felett, egyenesen John irányába.
- Na, jól szórakozol ? Nincs kedved esetleg mégiscsak lelépni innen ? – mordult rá John, amikor idegesíteni kezdték a pillantások.
Sid megrázta a fejét.
- Nekem jó itt veled John…
- Hát pedig én rém unalmas vagyok és nem nevetgélek úgy, mint azok a kurvák, akikkel egész este az idődet töltötted ! – vágott a szavába a cigaretta füstöt kifújva John.
Sid nem igazán tudta követni a mondanivalóját.
- Téged az zavar, hogy ha nőkkel beszélgetek ? – kérdezte mély meglepődéssel.
John dühbe gurult, amiért így átlátta a valóságot, szerette volna, ha Sid sokkal ostobább és ő nem szorul magyarázkodásra.
- Te zavarsz ! Minden tekintetben és maradjunk ennyiben! – förmedt a fiúra.
Sid láthatóan nem tudott mit kezdeni a szituációval, csak pislogott és arcán egyszerre tűnt fel az álmélkodás és valami gátlásos mosoly féleség.
-John…- kezdett volna bele egészen ismeretlen hangon, de John belé fojtotta a szót.
- Maradj már csendben ! – majd lefeküdt az ágyra és elfordult a fal felé. Csak hallgatott, közben dacosan szívta cigarettáját.
Sid megtette amit kért, nem mondott semmit sem jó darabig, John pedig gondolataiba mélyedve feküdt az ágyán. A cigaretta végig égett az ujjai között, mire feleszmélt már csak merő hamuból állt.  Bosszús sóhajtással nyomta el a csikket a párnára helyezett hamutálban. Aztán óvatosan hátrasandított és látta, hogy Sid még mindig az ablaknál állva néz ki az utcára. Pedig remélte, hogy már nem lesz ott, hogy megunja az egyhangú némaságot és elmegy. De tévedett, Sid kitartóbb volt, mint hitte.
- Mi a francot nézel odakint ? Vaksötét van…- törte meg a hallgatást méltatlankodva John.
Sid vállat vont.
- A vaksötétet…
John egy másodpercre elmosolyodott és felült az ágyon.
- Ha eleged lett belőle, ide jössz ? – érdeklődött és nem telt bele fél perc, Sid máris ott ült vele szemben az ágyon. John próbálta figyelmen kívül hagyni az őt szinte kettészelő pillantásai kereszt tüzét és magára erőltetni a közömbösséget. Talán kifelé mutatva elég jól is ment neki, de belül perzselt és nyugtalanul dübörgött mindene.
- Az előbb jól mondtad, tényleg zavar, ha nőkkel, vagy bárki mással beszélgetsz. Ideges leszek és most nyilván azt gondolod, egy önző féreg vagyok, aki belebetegszik, ha nem róla szól minden. De ez más jelentőséggel bír, másról szól…- hadarta el, úgy hogy rá sem nézett Sidre.
- Tudom. – helyeselt Sid lelkesen, mire John csak megcsóválta a fejét.
- Ezt senki sem tudja, csak egyedül én…És nem könnyű…
Sid maga mellé tette a már szinte üres sörösüveget és ujjai együtt érzően megérintették John kezét.
- Nézz rám, itt vagyok veled !
John megtette, amit kért és egy kis időre ismét elmerült Sid szemeinek zaklatott ragyogásában. Aztán Sid hirtelen közelebb hajolt hozzá és John hallotta, milyen gyorsan veszi a levegőt, látta a szemében a ködös vágyakozást. A gondolatai mintha üvegből lettek volna, úgy törtek szét darabokra. Rögtön észlelte a fények mögött a saját kétségbeesett tehetetlenségét. Elhúzta a kezét Sid tenyerétől.
- Igen, ez a baj, hogy itt vagy. Ha most megkérlek, faggatózás helyett magamra hagysz ?! – érdeklődött, ismét megjátszva az érzéketlent.
Rövid ideig tartó hallgatás volt a reakció, majd Sid felállt az ágyról.
- Tudod hol találsz meg…- mondta még, mielőtt elhagyta a szobát.
John keserű grimaszt vágott.
- Gondolom az összejövetelen a kiéhezett kurvák mellett.
És égette a szomorúság.
- A sarki kocsmában. – javította ki megbántódva Sid, majd behúzta maga mögött a lakás ajtaját és John egyedül maradt. De már abban a másodpercben tudta, hogy nem ezt akarta, csak nem volt jobb ötlete. Gyorsan újabb cigarettát vett elő és meggyújtotta. Az idegességtől megfájdult a feje.
- Sid…- suttogott maga elé és már ettől is az izgalom jeleit vélte felfedezni magán, amitől kimondottan iszonyodott, de nem tudta befolyásolni.
- Egy idióta vagy Sid…- folytatta a hangos merengést cigaretta füstbe burkolózva, amint megjelent gondolataiban a fiú arca. 
A legszebb és legkülönlegesebb idióta a világon…
- Francba ! – káromkodott,  majd maga sem tudta miért, de hirtelen felpattant és kirohant a fiú után az ajtón.
- Várj ! – kiabálta teljes erőből.
A másik csodálkozva fordult vissza, ahogy John hangját meghallotta. John pedig nem is tudta mit mondjon. Csak állt ott szaporán szívva a cigarettát. Teljesen ostobának érezte magát.
- Fogalmam sincs, mi van velem mostanában, minden olyan bonyolult lett, vagyis én teszem azzá. Nem akartam így viselkedni.Tudod…- nyögte ki végül.
- Semmi baj…- mondta erre Sid.
De John tudta, hogy baj van. Vele legalábbis nagyon nagy baj és ötlete sem volt, hogyan tehetné semmissé az érzéseit.
folytatása következik...

Van ami rajtam múlik, van ami nem.

Köszönöm a kommenteket Juditnak <3 És bocs, amiért régen írtam, de elérnek ezek az egynapos betegségek, pl. most is ebben vagyok. Fáj a torkom, fejem, szerintem lázas is vagyok, vagy legalábbis hőemelkedésem van. Aztán másnapra kb. semmi. 

J.-nek lánya lesz és valószínűleg H.-nak is (bár neki csak 60-70 %-ban mondta biztosra a doki).
Örülök nekik, meg az egészséges babáknak, igaz J.-vel a viszonyunk semleges, közölte hogy kislányt vár és ennyi. Nem írunk, nem beszélünk, a pasija írt legutóbb valami cinikus szarságot a facebookomra, de kit érdekel a véleménye, amúgy sem bírom a fickót :/ Rossz hatással van J.-re, szerintem miatta lett ilyen, amúgy alapból jó fej volt, na mindegy, ezen kár is őrlődni, nem lesz attól jobb, ha itt kattogok rajta.
Viszont egy régi ismerős csaj rám írt fb-n, örültem neki meg minden, régen jóban voltunk, szóval dumálgatunk, mire kiböki, hogy pár éve belépett egy vallási gyülekezetbe. Meg is lepődtem, mert pasizós, bulizós csaj volt, de persze változik a világ és én ezt tiszteletben is tartom, mondjuk pár témát így alapból kerülni kell gondolom. Remélhetőleg, nem akar majd beszervezni a gyülekezetébe, mert felidegesít, ha valaki azért haverkodik, hogy rám erőltesse a nézeteit, meg a vallását.
És megyek koncertre! Ez már (remélhetőleg) biztos! Pont múltkor nyavalyogtam magamban, hogy az egyik kedvenc rock bandám miért nem jön városkámba, erre tessék, pár napja láttam, hogy néhány hét múlva itt lépnek fel! Ennek úgy megörültem, meg annak is, hogy nem a rock kocsmában lesz, mert oda nem akarok menni. A pasimat meggyőztem, hogy tartson velem, most már csak össze kell rá spórolnom a pénzt. Anyum azt mondta, éppen ideje, hogy kicsit kikapcsolódjak, ha jól utána gondolok, az elmúlt egy-két évben hány koncert, vagy fesztivál volt, ahova nem jutottam el, mert vagy az időpont nem stimmelt, vagy a helyszín (értem ezalatt a rock kocsmát, vagy olyan városokat, ahova autó híján nem tudtam volna menni). Szóval vissza számlálás megkezdődött :)
És húsvétra a nyuszi lehet, hogy hoz egy írást, már ha rászánom magam, hogy befejezzem végre. Így nem ígérem biztosra, de nagyon rajta vagyok az ügyön. Szeretném már befejezni, régóta húzom, hogy megírjam a végét, nem valami nagy dolog, ne gondoljon senki nagy durranásra, csak én, meg a dolgaim :P

Amúgy is tele van a gépem elkezdett és nem befejezett irományokkal, van olyan, aminek a végét kéne csak kitalálni, meg olyan is akad, ami nagyjából kész van, de valami hiányzik belőle, így ha nem találom ki záros időn belül a végét, törölni fogom.

Egy váratlan és rövid pillanat Mr. Népszerű közreműködésével

És minek után itt rinyáltam Mr. Népszerűről,  tegnap találkoztam is vele! Most mondja valaki, hogy nincsen sors szerűség...
Szabályosan majdnem bele futottam. Nem is tudom, melyikünk lepődött meg jobban. Köszöntünk egymásnak és mindenki ment tovább.
Persze ez valahol érthető, mi a francról dumálgassunk, ezer éve már, hogy ami köztünk volt, lezárult.
Meg kell valljam, alaposan megváltozott, a hosszú haj, piercing már a múlté, de még jól nézett ki persze, csak már más volt, de nem is várható el senkitől, hogy ugyanolyan maradjon örökké.
Azért lopva hátra néztem, de már akkor befordult a sarkon.
Fura, mert mikor legutóbb láttam, meg mikor a közösségin lájkolta a képemet, sokkal nagyobb szívdobogást kaptam. Most ez elenyésző volt. Lehet, hogy lassan eljön az idő, hogy ténylegesen semmi hatással nem lesz rám a fickó?
Mondjuk így nagyon sok év után ideje is lenne *-*
És kurvára értékelném azt is, ha nem fájna a fogam...

Naplók lapjai

Pár napja bele olvastam a régi naplómba. Rólam tudni kell, hogy amióta az eszemet tudom (na jó, kicsit talán később) írok naplót, és néha jó vissza olvasni, milyen hülyeségeket csináltam, miről milyen idióta módon vélekedtem anno.

Most az a napló került a kezembe, amit viszont nem túl szívesen olvasok újra. Mert sok minden negatívum van benne. A narkomán srácos időszak (jó ég, mennyit szenvedtem azzal a farokkal, aztán hálából a hátam mögött összejött egy másik csajjal és míg dolgoztam angolosan távozott a közös albérletből pffff), Mr. Népszerű újra meg újra felbukkanása, ami mindent felkavart és egy csomószor összetörte a szívemet, a pasim megcsalt, meg ilyesmik. Szóval nem vidám olvasmány és bevallom sok részt át is ugrottam, mert nem voltam képes elolvasni. Nem tudom, ez mindig így marad e, de most, jó néhány év távlatából sem ment...Ez van.

Az egy elég zűrős időszak volt az életemben, minden mindig változott, nagyjából a bulizás, haverok, töltötte ki az időmet. Érdekes, akkor még elég jól tudtam inni, és valljuk be, szerettem is (no komment). Na meg, ha feltűnt Mr. Népszerű, akkor a végletek embere voltam és hát nem mindig viselkedtem angyalként.

Nem hiányoznak azok az idők, csak néhány momentum, amit kicsit ismét átélnék. Pl. a bulizások Sz.-el, meg J.-vel. A romantikus percek Mr. Népszerűvel, a pasim mielőtt átvert volna, pár tuti jó koncert.

Most nem nagyon történik velem semmi ilyesmi, akikkel egykor buliztam, szétszéledtek, új életet élnek. Ahogy én is, és az idő kereke nem fordul visszafele, egyetlen másodpercre sem.

A héten a fenti soraimhoz hűen, semmi érdemleges nem történt. Viszont végre itt a tavasz és remélem hogy marad is.

Minden a szokványos mederben folyik, a torkom fáj, a fogam szintúgy. A négy  napos ünnepre semmi program, a pasim kb. 3 napot melózik.

És egy kis nosztalgia a végére. Hogy imádtam ezt a klipet anno! Az a Mark Pellington rendezte, aki a Jeremy-t is. A stílus eléggé felismerhető.

Metalt bírod, ha?!

A környezetemben mindenki dög beteg, köhög, taknyol, én meg itt örültem, annak hogy egészséges vagyok.
Jah, a mai napig. Kapar a torkom és náthás vagyok, szóval erről ennyit. Amúgy megvagyok, a héten semmi érdemleges nem történt, csak úgy mentek a napok egyformán, egymás után.
Az alábbit meg a faszbukkról szedtem le, nagyon jó, én speciel jót nevettem rajta.
És jó hétvégét :)

Heavy Metal: A lovag bedübörög Harley Davidsonján, levágja a sárkányt, bedob egy sört, magáévá teszi a királylányt.

Alternative Metal: A lovag sírva érkezik, tétlenül szüttyög a sárkány és a királylány előtt, néha erőtlenül megemeli hangját. Mikor mindenkinek elege van a kínlódásból a királylány fejbe lövi a lovagot, majd magát is. A sárkány bedepressziózik...

Avant-Garde/Experimental Meta1: A lovag megérkezik kilenckerekű neutrontöltésű vaslovával, értelmetlen hangokat ad ki magából, majd skizofrén állapotban azt hiszi, hogy ő maga a sárkány, és megöli magát, majd miután eggyé vált a természettel, absztrakt formákban egyesül a királylánnyal.

Avant-Garde/Experimental Metal2: A lovag nem ezt a kastélyt, nem ezt a királylányt, nem ezt a lovagos érthetetlenséget akarja, a sárkány nem elég vad, a királylány nem elég hisztérikus, és amúgy sem ilyesmiket ad le az MTV. Viszont a kastély kőfalán felfutó repkények biológiája a hangyák vonulásával, hm na talán ez jó lesz, gondolja.

Black Metal: A lovag éjfélkor érkezik, levágja a sárkányt, a tetemet karóba húzza a kastély előtt análisan magáévá teszi a királylányt, iszik a véréből, majd szertartásosan megöli. A meggyalázott királylányt a kastély előtt karóba húzza.

Christian Metal: A lovag a templomból hazafele jövet néz be, és egy balladát énekel a sárkánynak arról, hogy Jézus szereti, és felé kellene fordulnia. A sárkány azonnal megtér, és amikor a hercegnő "köszönetet akar mondani" a lovagnak, az így válaszol: "Sajnálom, nem hiszek a házasság előtti szexben."

Crust/Punk: A lovag tépett, igénytelen ruhában, kakastaréjjal érkezik. Irtózatos testszagát megérezve, a sárkány rögtön bekrepál. Rövid, kétakkordos nótában ecseteli a királylánynak, hogy milyen jól beb***ott az éjjel, majd lehányja, lehúzza némi készpénzzel és elmegy megint berúgni.

Death Metal: A lovag előjön, megöli a sárkányt, magáévá teszi a királylányt, őt is megöli, majd távozik.

Doom Metal: A lovag megérkezik, meglátja a sárkányt, rájön, hogy sosem tudná legyőzni, depressziós lesz, és öngyilkosságot követ el. A sárkány felfalja őt és a királylányt is.

Folk Metal: A lovag néhány haverjával érkezik, akik hegedűn, sípon, dobon, lanton, és egyéb furcsa hangszereken játszanak. A sárkány a rengeteg tánc közben elszenderedik, a lovag a királylány nélkül távozik.

Glam Metal: Az érkező lovagot meglátva a sárkány röhögőgörcsöt kap, és beengedi a kastélyba. Az bemegy, ellopja a királylány sminkkészletét, és megpróbálja gyönyörű rózsaszínre festeni a kastélyt.

Gothic Metal: A lovag hosszú, fekete lebernyegben, fehérre meszelt arccal (a la Eric Clayton) érkezik. A vár köré von egy nagy, fekete sötétítőfüggönyt, majd sejtelmes gyertyafényeket gyújt és síron túli, hátborzongató hangokat csal elő a gitárjából, amelytől a sárkány és a királylány is szívinfarktust kapnak. A lovag mindkettejüket végső nyugalomra helyezi a vár titkos kazamatáiban lévő kriptában, és továbbmegy a következő vár felé...

Gothic Metal (Dark): A lovag megjelenik, megátkozza a sárkányt, kiszívja a lány vérét, magáévá teszi, majd visszabújik a koporsójába.

Goregrind: A lovag eljön, levágja a sárkányt, a beleit kiteregeti a kastély előtti mezőn, magáévá teszi a királylányt, megfojtja, magáévá teszi a holttestet, fölvágja a hasát és megeszi a belsőségeit, harmadjára is magáévá teszi, a holttestet felgyújtja, majd végezetül negyedjére is magáévá teszi.

Grindcore: A lovag megjelenik, teljesen érhetetlenül sikoltozik kb. 2 percig, majd távozik.

Hardcore: A lovag a haverjaival mosh-ol, mikor meghallja a királylány sikoltozását. A segítségére siet. Leüvölti a sárkány fejét, majd kiszabadítja a királylányt. Mikor a hercegnő "megköszönné" a lovag közli vele, hogy X-es és már van szerelme, majd fejbe rúgja a királylányt, hogy ekkora…

Industrial Metal: A lovag zsíros, fekete bőrkabátban érezik, obszcén kézmozdulatokat tesz a sárkány felé, mire a mesebeli kidobóemberek kikísérik a meseerdőből.

Love Metal: A lovag HIM-es pólóban dübürög be a kastélyba, elsírja magát a királylány szépsége láttán és szerelmes lesz a sárkányba, aki nem viszonozza azt.

Metalcore: A lovag végignézi a Heavy-Metal lovag és a Death-Metal lovag trükkjeit, jegyzetel, gyakorol tükör előtt, aztán egy nagy kiadó támogatásával megveszi az egész kastélyt királylányostul, és kiadnak egy utánérzéses lemezt a sárkány korábbi eseteiről szóló dalokkal. A királylány széjjelvarva tök jól néz ki.

Nu Metal: A lovag megérkezik raszta hajjal és egy hatalmas spanglival a kezében, megkínálja a sárkányt, az attól úgy betép, hogy menten elalszik. A lovag is kikészül. közben a DJ fegyverhordozó "megszkreccseli" a királylányt. másnap reggelre a királylány rég el van felejtve a sárkány meg a lovag pedig együtt lazulnak, míg meg nem halnak.

Nu Metal2: A lovag rollerral érkezik, trapézszárú nadrágban. Megáll a sárkány előtt, előveszi halálosztó CD-jét és szekreccsel. A sárkány ordítva menekül, de a lovag nem hagyja, elkezd mellé rapp-elni. Ezt már a királylány se bírja tovább, és együtt futnak a sárkánnyal.

NSBM (nemzetiszocialista black metal): A lovag napfelkelte előtt Tigris páncéloson érkezik, szétlövi a várat, majd felgyújtja a romokat is, a sárkányt a legközelebbi koncentrációs táborba viteti, a királylányt pedig feleségül veszi, és minimum 4 gyermeket nemzenek a Vezér szolgálatára.

Opera Metal: A lovag teljes vértben érkezik. Tökéletes technikával előadott magas C hanggal lerobbantja a sárkány fejét. Mikor leveszi a sisakot, kiderül hogy nő, így a királylánnyal együtt a Heavy-Metal lovag keresésére indulnak.

Power Metal: A lovag hófehér unikornisa nyergében érkezik, kikerüli a sárkányt, megmenti a királylányt, majd az elvarázsolt erdő közepén szerelmeskednek.
Progressive Metal: A lovag gitárral érkezik, 26 percig szólózik a kastély előtt, a sárkány öngyilkos lesz az unalomtól. A lovag felmegy a királylány hálószobájába, újabb gitárszólót ad elő, amibe a konzervatóriumban végzősként tanult összes technikáját beleszövi. A királylány megszökik, és a Heavy Metal lovag keresésére indul.

Speed Metal: A lovag seperc alatt szétvágja a sárkányt. Nem veszi észre a közeledő királylányt, így őt is szétkaszabolja. És utána is csak kaszabol, kaszabol, kaszabol…

Symphonic Metal: A karmester vezetésével vágtatva megérkezik a lovag és a szimfonikus zenekar tagjai egy kisebb orosz férfikórus kísértetében (közben A walkürök lovaglását játsszák), rátámadnak a sárkányra, akinek semmi esélye. A sárkány megdöglik. A sikert megünneplik, jól beboroznak, besöröznek, bepálinkáznak stb. A buli közben kiszúrják a sarokban egyedül ücsörgő, megszeppent királylányt. "Ihletük" támad, a királylánynak semmi esélye...

Thrash Metal: A lovag megjelenik, legyőzi a sárkányt, megmenti a királylányt, és ez utóbbit magáévá teszi.. gyorsan, és önzőn.

Viking Metal: A lovag sárkányfejes hajón érkezik, hatalmas csatabárdjával megöli a sárkányt, megfőzi, majd megeszi, halálra erőszakolja a királylányt, felprédálja a kastélyt, majd porig égeti, mielőtt elmenne.

Egyéb:

Emo: A lovag tépett hajjal, kisminkelve érkezik. A sárkány egy pillanatra azt hiszi, hogy ő is egy királylány, majd rájön, hogy csak csoki[moderálva]. A herceg közli vele, hogy biszex és mivel látja, hogy ennyire ellenszenvesek vele, énekel egy érzelmes balladát, majd felvágja az ereit. A sárkány nevet egy jót és megerőszakolja a hoppon maradt hercegnőt.

Emocore: A sárkány teljesen megzavarodik, mikor meglátja az orrába fésült hajú lovagot, aki annyira érzelgősen tud nézni, hogy a királylány egyből megszökteti magát.

Epic Metal: Lélekemelő zene közepette érkezik a lovag, heroikus küzdelemben végez a sárkánnyal végül szintén heroikus küzdelemben magáévá teszi a királylányt is.

Fantasy Metal: A lovag megérkezve a helyszínre leöli a sárkány védelmére kirendelt ork csapatokat, meggyalázza a tetemeiket, majd karóba húzza a sárkány fővarázslóját. A sárkánnyal vívott csatában már alulmaradni látszik, mikor megnyílik az ég és isteni segítséggel leöli a sárkányt. A királynő kit érdekel? (egyébként magévá teszi)