Túl szép lett volna...

Egész héten úgy volt, hogy szombaton utazom egy klassz helyre és már olyan jól elterveztem. Egy pár óra lett volna, de nagyon örültem neki.

Nem szabad túlságosan reménykedni. Most derült ki, hogy lefújva.
Bassza meg, inkább nem is írok semmit. Ez pont méltó befejezése ennek az unalmas nyárnak :/

Mindenféle vélemények, szenvedések

Konzekvencia...A pasimnak lehetne akármilyen cool haja, akkor is gyopárul tud viselkedni. Pont.

Szerintem fáj a vesém, ami kurva jó, mert már volt egyszer vesekövem és azt a fájdalmat nem kívánom senkinek sem (meg az utána következő több órás kórházi bent létet sem, infúzióval a karomban, a szomszéd ágyon lévő nénikét meg ott élesztették mellettem újra sikertelenül...),
Hogy tudok én felfázni nyáron bakker?! Ah.

Ma amúgy sem voltam a topon, mert az ebédre szánt makarónit sikerült a mosogatóba borítanom (taps-taps), aztán meg véletlenül sót raktam a kávémba.
Na az volt az a pont, mikor szerintem le kellett volna feküdnöm és már mást nem csinálni aznap. De persze nem tettem ilyet.

Ja, Sz. azt mondta, hogy hétvégén találkozunk, de nem tudja pontosan mikor, mert a pasijánál lesz pénteken. Azt mondta majd hív, ehhez képest cseszett felhívni és véletlenül sem a pasijánál volt, hanem a rock kocsmában (az én pasim össze is futott vele épp egy fickót fűzött, hogy hívja már meg piára). Erről ennyit.

Emlékezés, eső és kiköltöztetett "lakótársak"

Egy éve az egyik jó barátunk halálának...Pasimmal azóta is szoktunk beszélgetni róla.
Hiányzol...Nyugodj békében!!!

A hőség elmúlt, most meg neki állt esni és lassan vége a nyárnak. Tegnap a baszott nagy vihar az erkélyen felborogatott mindent és sok minden a földre került. Többek között egy kisebb méretű darázsfészek (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) is, így jöttünk rá, hogy az erkélyen elhelyezett régi állólámpába költöztek a kis rohadékok. Fuj de utálom a darazsakat, és még mellé félek is tőlük elég rendesen. Én már régóta mondtam pasimnak, hogy valami nem okés az erkélyen, darazsak jönnek mennek, de nem hitt nekem. Na tessék, itt a bizonyíték...Le is vitettem a kukába azt a kurva  lámpát...Soha ne is lássam :/

Woahhh...ez állat....

Igen...láttam egy régebbi fotót a pasimról és húha...anyám borogass...Baszottul jól néz ki rajta...Kész vagyok...Pont az esetem azon a fotón.
Most miért nem így néz ki ?! Miért erőlteti a mostani frizurát, ami annyira nem áll neki jól, oké én már megszoktam, de hogy láttam ezt a régi képet, basszus...bakker...Gyáá
100000000000 százalék, hogy ha akkor meglátom dobok egy hátast és csorgó nyállal alig várom hogy elvigyen randira.
Mik vannak...döbbenet....

Köszönöm a kommentet Juditnak *-* igen, nagyon jól éreztem magam a koncerten, csak kicsit nehezen szedtem össze magamat utána, ennyire nehézkesen még sosem ment vissza térni a normál, buli mentes hétköznapjaimba. Szar kedvem volt és még magammal sem jöttem ki jól.
De mára már fogjuk rá túl léptem ezen. Azért még bevállalnék némi bulit. Sz. meg rám írt, hogy nagyon eltűntem, esetleg a négy napos ünnepben vele kéne valamit össze hozni. Nyáron másra már nem igazán van lehetőség. H.-val viszont ma egy csomót dumáltam telefonon, elmarad az esküvője, ezen le is döbbentem. A.-val is összefutottam a héten, leültünk egy padra, de a meleg betett nekünk rendesen. Azért jó volt látni <3

Faterral persze már kibékültünk, neki sem volt jó napja, én is felszívtam magam, a dolgok pedig nem jól sültek el. Nagyjából ennyi a sztori.

Na azt hiszem, megyek nézem tovább a Colombot.

Elmúlik-avagy a buli után depresszió

A buli nagyon jóóóóóó volt!!!!!!!!!!!!
A pasim is jó fej volt, annyit nevettünk. Oké, többet ittam mint kellett volna (ezért persze meg is kaptam a magamét másnaposság formájában), de akkor is megérte! Bárcsak tovább tartott volna. Én nem tudom, ki hogy van vele, de egy jó buli után napokig szar kedvem van és azon szomorkodom, miért rohan el úgy az idő, főleg a klassz dolgok terén, a rosszak meg mintha örökké tartanának...

Apámmal összevesztem a hét közepén, egyszer csak elég lett és kimondtam a véleményemet, amit ő eddig is leszart, ezután is le fog, de végre mertem beszélni. Most haragban vagyunk, de előbb-utóbb ki kell békülni vele, nem szeretek haragtartó lenni.

Jaj, a kattant srác is rám írt,csak a szokásos hogy vagy, mit csinálsz-ot nyomatta. Úgy látszik, megint kezdi és ez egy neverending story lesz a részéről, néha felüt neki és akkor megkeres. Nem érdekel, majd megunja én nem írtam neki vissza.

Felraktam a sztori utolsó részét, nem tudom mikor rakok fel majd ismét valami hosszabbat, vagy bármi irományt. Visszajelzés híján nem sok értelme van és jelenleg nincs kedvem semmihez. 

De a rosszkedv pár nap múlva elmúlik, így szokott lenni. Csak most még frissek az élmények, most még fájó szívvel jut eszembe, de szürkébb napjaimban biztos szívesen emlékszem majd vissza rájuk.

Köszi, jól vagyok

Csak épp nem történik semmi, amit érdemes lenne leírni. A kánikula is visszatér lassan, megint a saját levében fő az ember naphosszat...

A.-val tegnap jót dumáltunk és röhögtünk, kár hogy ritkán van alkalmunk találkozni. Sz.-el mostanában nem értek szót, ha írom hogy találkozzunk, vagy egyáltalán ha írok bármit neki, nem reagál, csak a pasiról ír...Nem gyengén kiakasztó. Én igyekszem toleráns lenni, kérdezem mi van vele, hogy van, de ezekre nem érkezik válasz...A kommunikáció ezen a szinten megakad, oké meghallgatom egyszer a pasis sztorit, de hogy másról sem ír...ahhh...Most ilyenkor mit lehet tenni?!

Hétvégén, ha minden igaz buliba megyek és ide már tényleg el akarok jutni, az egész év csak az eltervezett, majd meghiúsult szórakozási lehetőségeimről szólt. Ezt az egyet nem hagyom ki és kész! Viszem a pasimat is :P

És a végére:napimorbid.
Én megmondtam, hogy baj lesz ha Barney-t sokáig engedik kisgyerekek közelébe XD
Még hogy Barney az egy kedves dínó...hát persze :D