Olyan nehéz minden

Ezen a dalon mikor kisebb voltam mindig bőgtem...most is...

De ettől függetlenül szeretem.

Nem is tudom mit írhatnék, olyan szar megint minden. Írhatnám, hogy az életem egy hullámvasúthoz hasonlatos, de egyrészt az közhely, másrészt, meg a hullámvasút ugye fent-lent-fent-lent. Nálam meg ezt a lent-lent-re korlátozódik mostanság.

Szar a közérzetem, aludtam vagy 3 órát, fáj a mellkasom, a gyomrom, lassan kész leszek.
Gyenge vagyok. Megtörök, mikor pedig erősnek kellene lennem.És sírok, amikor egyáltalán nem kellene. Tudom, hogy máshogy kellene, hogy másmilyennek kellene lennem.
Nem csak hogy gyenge vagyok, hanem gáz és vesztes is.
Na ennyit az optimizmusról....

Spongebob KILLpants :D

Hehe, ez de beteg XD

Missneurotics most már tényleg missneurotics lett :/

Túl sok volt mostanában az idegeskedésből és túl sok szarság zúdult a nyakamba minden irányból. És ez most kezdett fizikai tünetekben is megnyilvánulni, úgy mint alvás zavarok, szapora szívverés, ingerlékenység, mellkasi fájdalom, lehangoltság stb.
Szóval az elmúlt napokban a dokinál jártam, volt EKG és arra a megállapításra jutottunk, hogy ezek a panaszok az idegeskedések miatt vannak.
Kaptam dilibogyót átmenetileg (hát hurrá), amitől állítólag majd nem leszek ideges és elmúlnak ezek a tünetek. Nem bánnám, nagyon szar felkelni éjjel 2-kor arra, hogy megy a szíved ezerrel meg izzadsz meg fáj a mellkasod. Egyelőre csak álmosít, meg hányingert okoz, de gondolom kell neki egy kis idő hogy hasson.
Azért nem akarom én ezt sokáig szedni, ha az életem kicsit vidámabb mederbe terelődik, jó lenne leállni vele.
Hát reménykedünk, hogy egyszer csak majd minden helyre áll...
Mára ennyi volt az orvosi rovat, meg a lelki rizsa. Megyek nézni a Texas királyait.

Tütürütüttü Dóra, tütürüttüttü Dóra +18

Oh, my dear God...
LOL!
Alapból utálom ezt a rajzfilmet, a majmot különösen. Figyelitek, milyen kiélt feje van ? Tuti hogy tényleg volt valami a híd alatt wehehe :D

Amúgy lassan vége a nyárnak. Nekem életem egyik legunalmasabb, legtrébb nyara volt, szóval annyira nem bánom hogy vége. A jövő évi jobb lesz, erre megesküszöm, pár dolog változni fog addig remélhetőleg.

És ha valaki még egyszer elkezdi ecsetelni a kifogástalan, nyaralását valami exotikus helyen (vagy bárhol) azt valószínű lefejelem. 

Öh hát igen...

Négy napos ünnep...már a felén túl vagyunk és ez idő alatt ismét bebizonyosodott néhány örök érvényű.
Úgymint:
- Utálom a tömeget
- Utálom a pálinkát (ejh de még hogy)
- Utálom a pálinkát meg a tömeget egyszerre :)
- Vannak akik nem érdemlik meg a tök jó életüket ami nekik jutott
- A pasim néha tök gyökér, ok nélkül :S
- Akinek egy kis esze volt (van, lesz) e négy napot nyaralással tölti az ország másik részén egy strandon (hát én nem tartozom ezek közé, talán azért mert nincs eszem jah)
- Fel lehet fázni 35 fokos melegben is

FORDÍTÁS : TERMÉSZETES SZELEKCIÓ, KÖZREMŰKÖDIK ERIC ÉS ÉN, DYLAN /Shewho/

Uh, de régen csináltam már ilyet. De most hoztam egy extra rövid one-shot sztorit, persze Columbine a téma (mi más). NEM ÉN ÍRTAM!!!


Mikor felhívtalak és féltem bármit is mondani, elakadt a hangom mert sírtam és csak leraktam a telefont, biztos voltam benne, hogy te visszahívsz majd. Mert te vagy a legjobb barátom az egész világon. És azt mondod, minden rendben lesz, minden tényleg rendben lesz és minden rossz véget ér azon a ponton, és ez az oka, ez az, amiért minden rendben lesz. Esküszöm neked Dylan...
De én másképp gondolom. Semmi sem lesz rendben, semmi sem lesz újra a régi, azok után amit elterveztünk és amit majd megteszünk.
Tudom. Minden más lesz.
Mert átléptem egy határt.
Veled.
És soha többé nem fordulunk vissza, ezt nem lehet visszavonni.
Most talán azért sírok egy kicsit, mert rájöttem mi van ?
Nem lesz vége.
A más emberekkel való kapcsolatom semmi ahhoz képest, mint amikor veled vagyok. Semmihez sem hasonlítható. Élve vagy holtan. El fogunk menni. Jó lesz.
És amikor ott állsz a könyvtárban, a golyóktól széttépett könyvekkel körülvéve, szétfröccsent vér folyik a szőnyegen, és vértócsák borítják a padlót, halott kölykök mindenütt és a halál kibaszott szaga. 
És én eddig nem is tudtam hogy milyen a halál szaga. Reggel mikor felébredtem, még nem tudtam. És most már nem tudom, eltűnik e ez a szag valaha is az orromból.
És rám nézel, a szemeid ragyognak. Megragadod a csuklómat, de nem túl erősen. Nem annyira hogy fájdalmat okozzon, vagy ilyesmi.
És szélesen mosolyogsz rám, azzal a Jack-O-Lantern vigyorral.
- Megcsináltuk Dylan...Megcsináltuk...
És én látom a tekintetedben, látom a harag, a düh és abszolút boldogság mögött, amit a gyilkosságok okoztak, én látom a szeretetet...
És amikor a fegyvert a fejemhez tartom, már nem félek, egy egészen kicsit sem. A vér dübörög a füleimben egy pillanatig. 
Aztán...

Egy...kettő...három...
Bang... 

Napi rövid (nem ital)

Öhm, csak az a baj hogy bulizás után nem akarok és nem is tudok vissza zökkenni a normális hétköznapok ijesztően lehangoló világába...

Amúgy meleg van...Valami hülye azt mondta, hogy jön a lehülés...Jah, Alaszkában biztos.Ennyit erről...

Betrayal

Hát újra itt 

Azóta történt pár dolog, amiből kiderült, hogy a harc felesleges, mert akármit csinálok vannak dolgok amik ellen feleslegesen küzdök. Bele kell törődni, bárhogy is fáj. És meg kell értenem. Lehet hogy csak olyan embertől kellett hallanom aki normálisan áll a dolgokhoz, de aznap mikor haza felé mentem már az elfogadás könnyei csorogtak az arcomon.
Még fáj és szomorúvá tesz, de igyekszem előre tekinteni, felállni akárhányszor újra meg újra és megmutatni mindenkinek hogy engem nem lehet megtörni (olyan egyszerűen eh).
Az a gáz az egészben, hogy a legkevesebb támogatást a családom köréből kaptam, holott nekik kellett volna kicsit megértőbbnek lenni és támogatni, ha máshogy nem szóban. De tényleg csak közönyt láttam és tapasztaltam rajtuk. Hogy kibaszottul de nem érdekli őket az egész.
Valamint itt van a hátam mögötti kitartó, nagy erejű fúrást-faragás. Ennek lényege hogy a szemembe kedvesen mosolyogva bólogat, a hátam mögött meg elmond mindennek. És ezek nem távoli, hanem közeli családtagok. Hát szomorú és gyászos dolog ez.
A nem közeli családtagok, akikkel nincs vérségi kapcsolat (úgy mint sógor, sógornő ilyenek) meg feljogosítva érzik magukat hogy bele ugassanak és bunkó stílusban megmondják mit csináljak és mit ne. Holott az ő kurva véleményüket meg végképp nem kértem, azt sem tudtam egyáltalán honnan tudták mi bajom van.
A barátok meg...persze sehol senki. Még a legjobbak sem. Eltűntek a bal fenéken.
Összegezve tehát: akiktől vártam volna leszarták, kibeszéltek. Akiknek semmi közük az egészhez beleavatkoztak.
Fáj.
De ez van. 
Ez csak erősebbé tesz. Nem is reménykedek már. Hiszen a reményhal megdöglött, új favorit a szarok rája :D :D :D
Oké...Erről ennyit...
Lehet hogy ez a nagy hőség a 39 fok betett nekem. Megsütött a nap hehe :P
Holnap meg buli!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Rám is fér, mert az utóbbi napok, hetek elég húzósak, neccesek voltak.
Alig várom már ! Buli lesz!!! Rock zene és vodka. Yehowwwwwwwwww....

A remény pillangója az ablakomban

Figyelem ! Elég lehangoló, depresszió keltő bejegyzés következik!!!

A problémák legtöbbször nem oldják meg magukat, ezért próbálkozom én magam megoldani őket. Csak gyakran úgy érzem, kezdek alul maradni a harcokban és hogy gyakorlatilag igen kevés emberre számíthatok.
A legtöbben, udvarias mosollyal az arcukon bátorítgatnak, hogy majd lesz valahogy, de látszik hogy magasról leszarják és csak azért mondják hogy mondjanak valamit.
Na igen...
Egyesek kerek perec közlik velem, hogy őket nem érdekli, semmi közük hozzá (nekik hasonló jókat kívánok mint amin én megyek keresztül).
Míg mások meghallgatnak, de nem tudnak hozzá fűzni semmit, vagy nem is akarnak, jámbor képpel hallgatnak, aztán váratlanul előadják az ő isteni, tökéletes életük apró mozzanatait, amin el kellene ájulni, vagy nem tudom...
Közben igyekszem egy napot kibírni sírás nélkül, de nem igazán sikerül. Folyton kutatok, keresek, hogy lenne jobb, mivel tudnék pontot tenni az ügy végére. Alig alszom éjjelente.
Szóval szépen lassan tuti bedilizek.

Ma reggel, ahogy kimentem a fürdőszobába, megláttam az ablakban egy pillangót. Szép sötét szárnyai voltak és csak ült az ablaknál, mindenképpen ki akart jutni. Ki a fényre, a levegőre. Fogalmam sincs hogy jutott be a szúnyoghálós ablakok mellett...
Nem volt türelmetlen, nem repkedett ide-oda, csak ült és várta hogy valahogy kijuthasson.
Ült és reménykedett. És én tudtam hogy segíteni kell rajta.
Közben bejött az emberem is és mutattam neki az " új családtagot". Elmosolyodott és kiengedte az ablakon. A pillangó szabad volt, el is repült nyomban. És én magamban azt gondoltam. Ő ott volt, reménykedett és neki sikerült. Hát nekem is sikerülnie kell(ene).
Mert olyan nincs...Nem véletlenül volt ott pont az a fekete szárnyú pillangó az ablakban. Talán ő volt a remény pillangója...

Ezt most csak úgy...

De tényleg...
Abszolút önsajnálat, lehangoltság mentesen. Csak úgy vasárnapi, reggeli hangulatban.
Hadd szóljon!!
UI: a problémák nem oldódtak meg persze (nem szokásuk...), de igyekszem jelenleg pár percnél tovább nem gondolni rájuk...