Értékelés és elmélkedés

Nos igen a bulika...
Nem volt valami fergeteges szerintem.

Bekezdésekbe szedtem nagyából mi merre hány méter volt.

- Időjárás: pokoli hőség vt aznap, minimum 35-36 fok kb., ráadásul arról volt szó hogy délután elég kimenni, de aztán már 11-től kint dekkoltunk, mivel híján voltunk a fuvaroknak, el kellett jönni fater egyik haverjának a kocsijával, aki volt olyan aranyos hogy kihozott bennünket. Én barom fekete háromnegyedes gatyában olvadtam szét-pasim tanácsára a sötét felsőmet szürkére cseréltem legalább. És a körömlakkom, amit reggel felkentem, melegtől az első fél órában leolvadt, ilyen undorító folyós állagban.

- Család: Apám elveszett a temérdek vendégek körében, így vele kb. annyit beszéltünk hogy átadtam az ajándékot, mire ő azt mondta már egyszer odaadtam. Pedig nem. Hugi meg mindegyik vendéggel überkedves volt, nevetgélt, csevegett, kínálta minden jóval, ez valszeg annyi engergiát kivett belőle, hogy a közelebbi rokonokkal már nem tudott negyed ennyire szépen bánni. Velem speciel azon kívül hogy jéghideg stílusban leosztotta mit tegyek (mosogassak-amit magamtól is tudtam amúgy) egy szót nem beszélt, átnézett rajtam mint az üvegen, és azt az asztalt, aminél én ültem a pasimmal kerülte mint a leprát. A pasija detto ilyen "jó arc" volt, később jöttek a vendégeik hugi barinője a pasijával, a srác még az elején jött volna dumálni hogy milyen meleg van satöbbi, de szerintem le lett állítva vagy passz, mert egy idő után feltűnően elhallgatott.

- Vendégek: Apám több olyan delikvenst meghívott akiket kb. akkor láttam először, vagy 15 éve nem találkoztam velük. Akiket ismertem őket hugom elszórakoztatta, így egy részükkel egy szót sem beszéltem, olyan is volt aki köszönni sem köszönt, hiába köszöntem rá, csak bámult mintha 4 fejem lenne. Olyan, akivel érdemi beszélgetést folytattam, kb. kettő darab ember volt. Fater egyik haverja, ő aranyos, de rohadt ritkán futunk össze, de ha igen akkor mindig váltunk pár szót, szóval ő adott puszit, kérdezgetett, mondta hogy le vagyok fogyva (chhh ugyanmár). A másik-nem hiszitek el-de az Erika nevű spinkó volt. Tudjátok akiről írtam múltkor. A gyerekeivel jött, vagyis a két fiatalabbal (mint kiderült 3 gyereke van, a legidősebb, orvos vagy annak tanul és Debrecenben él a barátnőjével). A nagyobbik lány Melinda, a pasijával jött (egyikük sem vt különösebben szimpi), de ők nemsokára le is léptek), a Mercike meg picsanaciban és topban futkorászott ott mint a mérgezett egér. Az Erika szerint is le vagyok fogyva (mert állítólag ő emlékszik rám, régen míg kicsi voltam többször jart nálunk, meg apám mutatott képeket is amin én még nagyobb súlyú voltam), és azt mondta szép a hajam, de ezt már végképp szkeptikusan fogadtam. A sült bolond nő (aki mellé még gonosz is tudjátok Madame Gulyáskrém, Lady Elmezavar vagy mittudoménmár minek hívtam)az meg egész garden parti alatt rá volt gyógyulva apámra egy métert nem ment el tőle pf...agybeteg...Ja Tinimami özvegye (ezt de fura leírni) is ott volt.

- Rovarok: Nagy pacsi magamnak, mert bár volt darázs rendesen (vagy 4 fajtát láttam), mégsem jött elő a fóbiám.

- Zenék: nem is nagyon voltak, néha beraktak valami bénaságot, de inkább beszélgetés volt.

- Kaják: Azok legaláb jók voltak, bár a hőség miatt nem nagyon ettem. Volt pörkölt, sült hús, két féle köret, tócsni, pogácsa, sajtos rúd, rétes, zserbó, volt egy túrós/narancsos és egy csokis torta. Voltak piák is, bor, pálinka, whisky, sör. De én csak gyümölcsös sört ittam és ásványvizet, nem igazán vágytam szeszesitalra ilyen kánikulában.

- Pasim: Hogy hogy nem és ez a világ hetedik csodája, de most ő sem volt botrányos mivel ugye nem ivott csak sört de abból is keveset. Szerecsére este 6 után aki hozott minket haza is fuvarozott. A fejem már akkor eléggé fájt, szerintem megsütött a nap, nem sok árnyék volt arra.

Összességében erősen közepes összejövetel volt, fura, érthetetlen viselkedésekkel, bazinagy meleggel, finom kajákkal, langyos hangulattal. Szóval nem sírom vissza, elég is volt. Jó hogy túl vagyok rajta.

A héten még végig helymentes vagyok. Eddig nem sok értékelhetőt csináltam, pár banki és postai befizetést leszámítva. Kacérkodom a hajfestéssel, bár még hajfestéket sem vettem. Nincs kedvem sok mindenhez. Elért a nyárvégi hangulat, úgy hogy talán még nyári hangulatom sem volt. Tesómék péntekig nyaralnak valahol Csongrád-Csanád megyében, apám is most valami éjszakai horgászaton van, én meg egy röpke vonatos utat kivéve, sehol sem jártam (és már nem is fogok mert pasim hétvégén is dolgozik, mivel csütörtökön megy meccset nézni a fővárosba). Így ez a nyár sem hagy bennem maradandó nyomot és ráadásképp gyorsan is eltelt. 

Úgy volt hogy a héten megejtjük a nagy közös találkozást A., Á., meg én, de A. már vasárnap szólt, hogy nem tud szabadnapot kivenni, Á. meg közölte a feltételeit, hogy ő csak heti két nap érne rá, de akkor is csak késő délután ha a pasija kecóját rendbe vágta, meg ilyesmi. A délelőtt nála szóba sem jöhet, mert ő nem szeret korán kelni. Szóval döntsem majd el, aztán mire irtam volna valamit, ő megelőzött, mert egy messenger üzenetet küldött, hogy tegyük át máskorra mert közbejött neki valami. Visszairtam, hogy oké és igazság szerint megkönnyebbültem, mert abszolút semmi kedvem nem volt most ehhez (gyanitom neki sem).

H. meg akkor csörgött ezerrel, mikor a kerti partin voltam és a mobilom a házban volt, így nem hallottam mikor hívott. Másnap írtam neki hogy mizu, de azóta sem válaszolt.

Ezt a klipet meg feldobta a yt és emlékeztem hogy már lattam, és hogy valami durva, szomorú története van. Most újra megnéztem, rendesen megrázó volt, sírtam rajta. Mark Pellington az egyik legjobb rendező (ő rendezte pl. örök kedvencemet a Pearl Jam Jeremy-jét is).