Eszmefuttatás, kaják, filmek

Le akartam írni, mit álmodtam, de nem elfelejtettem?! Mindegy biztos valami hülyeség volt amúgy is.
A hétvégém unalommal és persze a szokásos főzés (borsópörkölt tarhonya) és zabálás körökkel telt. Apám hozott kakaós csigát és jégkrémet, ami nálam a Nutellával és tejszínhabbal és tejkrémmel (tudjátok az amit a kávéba raknak) egyenértékű szentségtörés, szóval én ezeket nem is vásárolok egy ideje, mert rekordidő alatt megeszem és csak tovább növelem a bálnaseggemet. 
Tökmindegy mert idén nem szándékozom strandra menni tehát úgysem fogja senki sem látni a zsíromat. Zavarni zavar (hogy gyorsan híztam ennyit), de hát az édességeknek nem tudok nemet mondani viszont nálam a futás pölö nem játszik, úszni nem tudok szóval marad a gyaloglás de az nem elég intenziv ugye.
A héten láttam a Fémkeresők c. filmet és tetszett a hangulata-kicsit talán az Alul semmit idézte-és láttam még egy magyar alkotást 76-ból, a Ha megjön József-asszem ez volt a címe és frankón lehozott az életkedvről.
A. írt hogy hét elején sikeresen lediplomázott és hogy Á.-val újra felvették a kapcsolatot és nyáron akarnak majd találkozni.
Én Á.-val baromi rég beszéltem és azt sem tudom mi van vele. És nyilván jó lenne hármasban (A., Á., meg én) találkozni, de erről nem volt szó, én meg senkire nem akarok rátapadni. 
A. kérdezte hogy van a tervünk pasimmal nyárra nyaralás ügyileg, de hát hogy lenne? Ez az év idáig nem valami cool anyagilag nem jönnek pasimnak sem a jobb munkák, szóval felejtős. De idén év végén már vége lesz a hitelnek és ennek egy részem örül, a másik részem viszont szól, hogy hahó mit örülsz hülyegyerek, attól te még mindig a kotorék fogja maradsz. 
És hát igen...ez így van. Megtakarítás (LOL a szót sem  értem) híján a továbblépés erősen kétséges. 
Na de ne is menjünk ebbe bele, főleg vasárnap este nem.