Piszkozatból bejegyzés

Továbbra is ritka gyenge hónap ez blogolás szempontjából. 
Sorry tényleg.
A laptopom is über tetű és sokszor nincs türelmem kivárni míg betölt.
Ráadásul ez egy  piszkozat, amit már pakolgattam pár napja de inkább kirakom. Végülis annyira nem súlyos. Meg hát én még sosem tartottam meg semmit sem piszkozatban. És ez így csak idegesített.
Túl vagyunk a választáson, nem is bánom már hogy vége ennek a cécónak. 
Az eredmény felettébb meglepő (napasztttmekk), fene sem hitte volna.Én azt hittem, marad minden a régiben :O
Nem akarok politizálni (utálom és nem is értek hozzá), nem tudom mi lesz itt, jobb lesz e vagy sem. Egyelőre ezt még korai lenne megmondani.
Anyám sírt, és én nem szeretem ha anyám sír. Jó persze ő sem azért sírt, mert annyira imádta az ex kormányt, csak hát tudjátok mi van, egyik barátnőjétől a másikig mentek a teóriák, szóval meg lett terítve a bizonytalanságnak. De azóta már lenyugodott. 
Most nem tudunk mást tenni mint várni és hogy tényleg jó lesz e ez, működni fog e, arra térjünk vissza egy év múlva.
Voltam tüdőszűrőn (negatív lett) és kértem időpontot a nődokihoz. Az itteni kórház legújabb vívmánya a sorszámhoz is sorszám kell (wtf). De így legalább nem volt lincshangulat az üvegkalitka előtt.
Örültem a fejleményeknek mint vakló a félszemének, erre el másnap jött egy hivás a kórház számáról, de mire elvettem már letették és mivel ez egy központi szám, a jó égnek nem tudom mit akartak. Remélem nem a közelgő kardiológiát akarják lemondani (az szívás lenne augusztus óta várom), de nem tudom kideríteni. Hát gondolom ha egy szakrendelés elmarad vagy átrakják máskorra csak újra hívnak, vagy levelet küldenek. 
Vagy nem tudom...