Hagyjuk a francba ezt a pár napot

Azt álmodtam, hogy kórházban vagyok és a doki terhességi teszteket csináltat velem, egyiket a másik után. Hiába magyaráztam neki,hogy nem vagyok terhes...

Amúgy bocs hogy most írok csak, de rohadtul visszabetegedtem.

Pedig már hét elején jól voltam. Szerdán mentem tüdőgyógyászatra a javaslat miatt. 

Hála a tré délelőtti buszközlekedésnek, hamar értem oda és épp azon agyaltam, mit csinálok még 25 percig, mikoris összefutottam kedves gyermekkori névrokonommal SzinténVivivel,akiről írtam már a blogon, hogy most a beteg nagyijat ápolja, meg hogy vt egy pasija aki meghalt. 

Ő a nőgyógyászaton volt, mert előjegyezték eü küretre december óta tartó vérzés miatt. Szegény nagyon félt, de megnyugtattam, hogy ez egy kisműtét, nekem már a polipok miatt 4 is volt, plusz a konizációknal is. Amúgy is tök depis, mert egyre kevésbé bírja ellátni a mamáját és beadta a kérelmet egy idősotthonba, de még nem tudja, mikor veszik fel a nénit. 

Dumáltunk egy ideig, aztán mondtam, hogy drukkolok és írjon, ha a műtéten túl lesz (este írta messengeren, hogy elmarad az operáció, mert vért kell kapnia) majd mentem a tüdőgyógyászatra. 

Nem voltak sokan. Két öregasszony mellettem viszont extrahangosan és nagy beleéléssel kitárgyalta a Rex felügyelőt, Cobra 11-et, mindenféle török sorikat és Zámbó Jimmyt.

A velem szemben ülő nővel olykor összenéztünk és röhögtünk a maszkunk alatt.

A röntgen negatív lett szerencsére és a légzésfunkcio is jó eredményt hozott. Megkaptam a javaslatom és mentem is haza.

Aztán délután kezdtem rosszul érezni magam. Estére már úgy rázott a hideg, mint a drogosokat és nagyon fájt a fejem, torkom, fülem, és rákezdtem a köhögésre, meg hőemelkedésem is volt. Reggelre ez felment 38.6-ra, majd 39.1-re. Kb. gyerekkorom óta nem produkáltam ilyen magas lázat. És mivel az ágyból is alig bírtam kimászni, evidens volt, hogy itthon maradok. 

Telefonáltam az orvosi rendelőbe és mondták hogy megint nincs orvosunk határozatlan ideig (szerintem ez a dokinő is terhes lett) és kettőtől lesz helyettesítés, menjek akkorra. 

Így hát egész nap feküdtem, enni inni nem bírtam. Indulás előtt bedobtam egy lázcsillapítót, amitől levert a víz a buszon, amúgy is túl öltöztem.

A rendelőben kb. hatan voltak. Egy hülye picsa mikor én jöttem volna, rám nézett, majd felpattant és berongyolt előttem (*O*).

De kiderült, fölösleges ez a nagy sietség, mert itt csak a papírt írják meg, hogy mi a panasz és azzal át kell menni a szemben lévő rendelőbe. Így is tettem. Ott is voltak már többen. Beszedték a papírokat és engem másodjára hívtak be (a sunyizós nő előtt).

Egy nő volt a doki, fura volt, jobban érdekelte, miért műtöttek novemberben, mint hogy minek jöttem most. 

Torok és fülgyulladásom van. Írt fel gyógyszert. Amit el is kezdtem beszedni. 

Lázam már nincs, de étvágyam se, egy vajas kenyér ment le egész nap. És a nátha és a hülye ingerköhögés is megvan, nem bírok tőle pihenni, már hajnalban erre keltem és nehezen csillapodik.

Jövő hét közepéig tuti itthon leszek. Addigra csak jó lesz.

Pasim is megértő most, látja hogy nagyon belekerültem ebbe az izébe. 

Ma már azért próbálok főzni meg nem egész nap feküdni. Anyám el akar jönni meglátogatni, de nem szeretném ráragasztani a betegséget.

Vigyázzon mindenki magára, mert az ilyen kórságok úgy le tudják verni az embert a lábáról.

Lépésenként araszolunk a tavasz felé

Hála a One reklámjának totális dallamtapadást kaptam Benson Boone beautiful things c. dalától :/ Segítség! ÁÁÁÁÁ!!!

Tudom, hogy tízezer éve nem írtam, de változatlanul tré a kedvem és csak úgy vagyok a semmibe, napról-napra, az írói blokk ezekszerint a blog írásra is kiterjed. Bocsánat ezért. Pedig jó lenne szórakoztató tartalmakat kreálni.

Vasárnap akartam mondjuk írni, de lehangoló híreket láttam a facebookon, ami szomorúsággal töltött el. 

Mégpedig egy ismerős csaj haláláról. 

Úgy nem ismertem közelről, csak látásból, egy általános suliba jártunk, ő 2 osztállyal felettem, aztán Sírós srác exem osztálytársa lett, de szegény valami betegség miatt végülis kimaradt abból a suliból. 

Aztán járt eü-s P.-vel pár hónapig és H. is ismerte, mert neki meg a munkatársa volt. 

Szóval kicsi a város, mint tudjátok. 

Amúgy én még mostanában is láttam a lányt, a pasijával a buszon. Nem tudom mi történt, a facebookon csak azt írta az anyukája, hogy hosszú, súlyos betegség és sok szenvedés után halt meg. Szívem ütött a dolog. Sajnálom...

Aztán aznap anyám mondta, hogy egyik ismerős is sztrókot kapott. Most intenzíven van. 

Olyan kedves, jópofa pasi, egy osztályba jártam a fiával és az ősökkel szemben lévő házban laknak. Remélem meggyógyul.

Ennyi rossz hírek után már nem volt kedvem semmihez. 

A hajfestést is hetek óta húzom, holott már nagyon gázos a hajam, de sosem visz rá a lélek, hogy a hideg pusztulatos fürdőszobában ezzel kínlódjak. Pedig nagyon ráférne a sörényemre egy kis színfrissítés, mert enyhén szólva is botrányos.

Alapjáraton is tél van még nálam, meg csövesség, meg depresszió. A kicseszett bankok zaklatlak, el vagyok maradva a csekkek fizetésével is. És ugye rottyon is voltam, de az legalább már elmúlt (kivéve a rohadék fogfájást, mert az persze heti többször azért megjelenik). 

Holnap hely mentes nap lesz, helyette pulmonológia és kiderül, volt e tüdőgyulladásom, vagy csak egy durva megfázás terített le. Bízom benne, hogy ez utóbbi lesz csak.

Raktam ki fb-re pár régi képet a nosztalgia jegyében és sikeres volt, mert olyanok is lájkolták, akikről nem is gondoltam volna pl. tesóm egyik exe, akivel anno utáltuk egymást.

Woah...

Az emberek nem tudnak kihasználni, ha használhatatlan vagy

Boldog névnapot hugi :×

Abszolút punnyadási korszakban vagyok mostanában. Semmire nem bírom rávenni magam. 

Tavaly, vagy azelőtt is ilyen voltam úgy február tájékán? Lehet, de arra sincs kedvem, hogy azt visszanézzem. 

Egészségileg is a béka segge alatt dekkolok. A köhögés még mindig megvan, de most már csak éjszaka jön elő és a nehézlégzés is. Még olykor fáj kicsit a hátam és a mellkasom. Meg még mindig kapar a torkom. Nem tudom mi ez, de rohadt lassan múlik el.

Nem mentem végül orvoshoz vele, majd jövő héten jelenésem van a tüdőgyógyászaton a javaslatot megkérni és lesz röntgen is, szóval akkor kiderül, ha visszamaradt valami. De ne maradjon semmi, azzal is csak nekem lenne bajom. 

Húzzon el az összes kórság a francba!

És legyen ismét ihletem. Olyan gáz, hogy egy épkézláb ötletem sincs. 

Zenét hallgatok, filmeket nézek, na meg régi és nem publikus sztorijaimat olvasgatom és javitgatom, míg visszajön a szikra. Valami belobbanhatna már, hogy érdemes legyen laptop elé ülni. 

Máskülönben újra itt a bazi hideg, ilyen -8,-9 fokkal köszön be reggelente a telefonomon az időjárás. 

Persze az ól is fullra kihűl ilyenkor és a szokottabbnál is zordabb lesz bent a hőmérséklet. Most is szétfagyok és két pár zokniban, vastag cuccokban bohóckodom.

Apám meg azt mondta múltkor, ez a lakás akár 40 milliót is megér. Nevettem is egyet. Hát persze, főnyeremény, kis ékszerdobozka, aranybánya, mint tudjuk. 

Anyám erre azzal biztatott, hogy egyszer majd hirdessen meg, lehet valakinek pont ez kell (eeeeez?!), lát benne fantáziát, megveszi, szétveri, felújítja és kiadja jó pénzért, mert a környéken van sok bolt, benzinkút, gyógyszertár, suli, ovi, buszmeg, itt az állomás is, nincs messze a strand és a park sem és 20-30 perc gyaloglás a központ. 

Erről jut eszembe, pasim most egy olyan csávónak dolgozik, aki csak kb.30-35 éves, de mivel egyke és a szülei is egykék, mindkét oldalról megörökölte a nagyszülők kecóit, az őseinek is volt már egy lakása azon kívül amiben élnek, így az is a gyerekre lett iratva, plusz egy garzont ő is vett magának. Tehát van 4(!!!) ingatlanja, amiket ugye kiad. Ő maga még otthon lakik, van külön lakrésze az emeleten. A kiadott lakásokból meg úgy megél, hogy dolgoznia sem kell. Csak utazgat egész évben, már a fél világot bejárta. 

Tavaly állítólag Indiában volt. A jövő hónapban meg utazik Balira, de pasim mondta, hogy nyárra már be van tervezve neki Dubaj is.

Komolyan, hát nem durva? Nem vagyok irigy (de az vagyok), csak na...nem semmi...

Jól van, térjünk észhez.

Egészségügyi eszkalálódás

Már lassan két hete vesződök és nem hogy jobban lennék, néha rosszabb.

Nátha, torokfájás, előbb száraz majd hurutos köhögés, totál elrekedés, fáradtság, hidegrázás, fejfájás. Ezek együtt vagy külön-külön, de mindig jelen voltak a napokban.

Már megettem egy doboz narancsos Strepsils-t, egy fél üveg kakukkfű szirupot (az ízét szeretem), jó pár láz és fájdalomcsillapítót, meg ittam egy hektoliter teát, de úgy éreztem nem javul. Plusz még a gyomrom is fájni kezdett. Azon gondolkodtam, jövő héten orvoshoz megyek (tesóm és anyám is ezt tanácsolta), de mára mintha kicsit jobb lenne, csak reggel köhögtem úgy, mint valami tbc-s és a torokfájás is jobbára megszűnt. Talán most már gyógyulni kezdek. Persze nem akarom elkiabálni. De jó lenne megúszni a dokis köröket és már rohadtul unom ezt a kórságos göthős kinlódós izét. 

És még a Duolingo bagoly is meghalt (R.I.P.). 

Hosszú idő után beléptem a gyk-ra és az ex AIS-s csaj is rám írt, pedig november óta nem jelentkezett azt hittem besértődött. Még nem tudom mit írt, mert nem nyitottam meg. Majd holnap.

Ma már csak bambulni akarok a tv előtt és nem ingerköhögni. Engem már perpillanat az is boldoggá tenne.

De annak még jobban örülök, hogy pasim a héten is normális volt (lehet azért mert látta a siralmas állapotomat) és hozott virágot Valentin nap alkalmából. 

Én meg édességet vettem neki. 

Köhh-köhh nyavalyát kaptam és huzatot a múlt szelétől

A napok full átlagosak voltak, leszámítva, hogy elért a dögrovás és egész héten ez volt rám hatással. Negatív értelemben. Hol jobb volt, hol rosszabb. 

Tegnap már 9 órakor kidőltem, mert rázott hideg és a fejem is fájt. 

Mára kicsit jobb. Bár a durva torokfájás még megvan, ami miatt nehéz beszélnem. De pasim szerint ez azért nem rossz dolog :S oké néha sokat csacsogok.

Megy a strepsils, tea, lázcsillapító. Csak jobb lesz hétfőre.

Apám és tesóm is betegek. Meg kb. mindenki. K. a hely-ről már két hete táppénzen van.

Mivel a kórság miatt lelassultam most lett csak kész az ebéd (hagymás máj, krumplival). 

Terveztem egy hajfestést, de tuti kihagyom ma, inkább pihenek.

Á. szerdán írt messengeren, hogy csütörtök este beszélni szeretne velem. Sok kedvem nem volt és szarul is voltam, de nem akartam bunkó lenni, így írtam neki, hogy jó. 

Azt hittem, valami fontos dolgot akar, de csak azért hívott, hogy elpletykálja, Aputest exem mostanában gyakran összefutot Á. pasijával (mert az új nője ott takarít, ahol Á. fickója dolgozik) és bőszen sajnáltatja magát, hogy vele minden nő kitolt élete során.

Például én, aki voltam olyan gigantikus szemétláda, hogy egy másik pasi miatt ott hagytam.

Öhhh...hát ez azért nem teljesen így van. 

Való igaz, hogy a kapcsolat vége felé már sok vita volt köztünk és tény, hogy nem voltam egy szent, Szexmániással volt pár csók a rock kocsmában, de nem másik pasi miatt szakítottam, hanem mert Aputest megkérte a kezem és volt már gyűrű, meg időpont is esküvőre, de ő erről nem tájékoztatta a szüleit, ehelyett más nők után koslatott és hazudott mindenkinek. Nem tudom amúgy mire várt, vagy mit akart, szerintem hagyta hogy csak úgy sodorják az események, abban bízva, hogy sosem kell a tettei miatt felelnie.

Mikor ez az esküvős húzása kiderült, besokalltam és véget vetettem a kapcsolatnak. Ez már sok volt.

Amúgy sem szerettem már akkor igazán és néha én is megkérdeztem magamtól, akarok e a felesége lenni. Szóval így volt a legjobb.

Aputest azt is mondta, hogy nem talál facebookon (persze hogy nem, le van tiltva) és azért szeretne velem beszélgetni egyszer. Hát én meg nem szeretnék vele dumálni ezer éves irreleváns baromságokról. 

Nyilván én is hibás voltam sok múltbeli tettem miatt, de ő is kimaxolta a rohadéksági faktort.

Amúgy a feleségét és a 4 gyerekét is emiatt az új nő miatt hagyta el...szép...

A. is írt a héten és H.-ba is belefutottam a buszon. De én épp szálltam le, ő meg fel, így csak köszöntünk.

Ártatlan élvezetek

Sziasztok, Vivi vagyok és ai image generátor függő.

De komolyan...annyira szórakoztató, hogy sokáig le tud kötni, elmerülök a világában és amellett jó sok ihletet is ad, ami nagyon rám férne amúgy.

Persze vicces képeket is szerkeszt, horpadt fejek, kelleténél több kéz vagy láb, nyomorodott végtagok, ijesztő arcok.

Na mutatok is párat. 

Itt fiatal szülőket láthatunk meghatottan, boldogan. Az sem zavarja őket, hogy a kis trónörökös feje egy totemoszlopra hajaz.

És ha már szülőség. Új Tini mamik epizód is lehetne. Ő itt Lana, aki jövő hónapban fog szülni és nem tekint túl optimistán a jövőbe, de reméli hogy a kicsi apja, a szintén 17 éves Ronnie kicsit majd oda fog figyelni rá. (Nem mellesleg úgy látom sérve is van szegénynek, ja nem az az ujja LOL)

A 16 éves Ashley fura arccal méregeti újszülöttjét és arra a megállapításra jut, hogy igazuk volt azoknak akik óva intették a terhesség alatti túlzott alkohol fogyasztással kapcsolatban. De ő sajnos nem hallgatott rájuk

Ez pedig itt az Ex bosszúja c. feliratos amerikai thriller is lehetne. Boldog fiatal szülők gyerekkel (akinek a fejét most ne firtassuk), de a háttérben, van aki nem örül ennek és revansot akar...

Evezzünk most a bulizás vizére. Ez a kedves fiatal pár jól kiegésziti egymást. Nem csak ugyanazt a zenét szeretik, hanem  egyik balra kancsít, a másik jobbra. Így mindent látnak ami körülöttük folyik. Örök szerelem garantált.

Na és ha a party beindul és te már pasizósra iszod magadat hmm...A barinők figyelmeztetnek, de te már fejben becserkészed a kiszemeltet és akcióra készülsz. Baj lesz itt csajszi...

Ők meg csak egyszerűen jól érzik magukat.

A kérésem szerint ők itt fiatalok egy parkban Coloradoban. A kezek néhol kuszák, plusz a bal oldali gyerek úgy ül és úgy néz ki a haja, mint Narkomán exemnek. És pasimnak meg pont olyan narancssárga sapkája van.

Ugyanez a kérés csak most Utah állam beli srácokkal.

Na jó, abba hagyom, nem terhelek ezzel senkit. De ahogy látjátok, jól elvagyok. 

És mèg jobban leszek, ha megkóstolom a keksztekercset, amit apám hozott ma. Pedig nem kéne növelni a bálnahátsót, de ez a süti szuper jól néz ki.

Mindenkinek könnyű napokat a jövő hétre pussz.