Vagyis, ha nincs pénz, nincs gond. Hát ez jelen esetemben, nem teljesen igaz. Nincs pénzem, de van problémám és pont az, hogy nincs pénzem. Értitek?!
Egész héten matekoznom kell, pedig abban ritka gyenge vagyok, hogy kijöjjünk anyagilag. Mert ami van pénz, azt is a bankoknak kell adni, máskülönben behajtják. Ez meg olyan fásulttá és ingerlékennyé tesz.
Elkezdtem a citromos víz ivást, hát nem tudom én. Gőzöm sincs, mikorra lesz látható hatása, de jelenleg is szorít a kedvenc farmerom, viszont a torkom frankón kapar, lehet hogy a citromlétől?!
A hétvégén voltam J.-éknél a kerti partin. Voltak jó páran. A hangulat hát olyan elmegy, so-so, nem ez volt életem bulija, de nem volt rossz. A kaják azok jók voltak.
A koncert a hétvégén lesz, szombaton pontosan, de nem megyek, hogy miért? Mert nincs rá pénzem!!! Meg amúgy most kedvem sem, nem tudom miért.
Találkoztam A.-val is és egész végig a szeretőjéről beszélt :S Semmi másról. És olyanokat mondott, hogy nekem is lenne időm még egy fickót tartani.
WTF?! Időm lehet hogy lenne, de kedvem nincs. Miért olyan nagy ügy ez?!
A. élete amúgy is a szeretője köré épül mostanság, szóval full hazugság már emiatt, nagyjából csak akkor nem kamuzik, ha alszik *-* Nem is tudom, hogy lehet ezt kivitelezni. Én sem vagyok, voltam szent, de ő már azért bőven túlszárnyalt engem (már ha az utóbbi éveimet nézem).
Amúgy is annyira dekoratív, tökéletes alak, kifogástalan haj, műköröm, fasza ruhák, már a megjelenése is letapossa kevés önbizalmamat.
De azért ettől függetlenül jó volt dumálni, igaz csak egy órát tudtunk összehozni, mert ment a pasihoz ugye. Egydarabon elkísértem, aztán hazajöttem az én egyhangú, de legalább tisztességes életembe.
És nem is bánom, hogy így van ez.
2018. április 25., szerda
2018. április 20., péntek
Évfordulók
Ma van 19 éve, hogy a Columbine iskolai mészárlás megtörtént :( R.I.P.
És annak meg egy éve, hogy mi ide költöztünk, stílusosan április 20.-án (nem volt szándékos, sors iróniája). 365 nap, nekem a triplájának, örökkévalóságnak tűnik.
Még mindig utálok mindent itt, a lakókat (tisztelet a kivételnek), akik úgy rühellenek minket, ahogy vagyunk és a szemetet pl. tök véletlen mindig az ajtónk előtt dobják el, nem köszönnek ilyenek.
Nem vagyok ide való, úgy érzem, talán nem is akarok az lenni.
És még mindig el akarok menni innen máshová, új lapokkal kezdeni, új emberek között. Eljön az is egyszer. Ahogy egyik ismerősöm mondta, tűrj, várj és légy készen. Hát valahogy így.
Holnap a pasim elutazik a fővárosba a haverokkal pasis programra, én valszeg eleget teszek J.-ék meghívásának, vagyis kerti partira fel :D Remélem az idő jó lesz és kicsit kikapcsolhatok. Jó lenne.
Jövőhéten meg A.-val találkozok úgy néz ki.
A pasim leszólta a hajamat, már hogy be kéne festetni, mert lenőtt. Kössssz :S
De még örülhetek, hogy nem a bálnaságommal jött.
Írom a Still breathing új részét is, hamarosan fent lesz majd!
Jó hétvégét mindenkinek :*
Durván jó ez a dal és Simon Neil kegyetlenül helyes *-*
És annak meg egy éve, hogy mi ide költöztünk, stílusosan április 20.-án (nem volt szándékos, sors iróniája). 365 nap, nekem a triplájának, örökkévalóságnak tűnik.
Még mindig utálok mindent itt, a lakókat (tisztelet a kivételnek), akik úgy rühellenek minket, ahogy vagyunk és a szemetet pl. tök véletlen mindig az ajtónk előtt dobják el, nem köszönnek ilyenek.
Nem vagyok ide való, úgy érzem, talán nem is akarok az lenni.
És még mindig el akarok menni innen máshová, új lapokkal kezdeni, új emberek között. Eljön az is egyszer. Ahogy egyik ismerősöm mondta, tűrj, várj és légy készen. Hát valahogy így.
Holnap a pasim elutazik a fővárosba a haverokkal pasis programra, én valszeg eleget teszek J.-ék meghívásának, vagyis kerti partira fel :D Remélem az idő jó lesz és kicsit kikapcsolhatok. Jó lenne.
Jövőhéten meg A.-val találkozok úgy néz ki.
A pasim leszólta a hajamat, már hogy be kéne festetni, mert lenőtt. Kössssz :S
De még örülhetek, hogy nem a bálnaságommal jött.
Írom a Still breathing új részét is, hamarosan fent lesz majd!
Jó hétvégét mindenkinek :*
Durván jó ez a dal és Simon Neil kegyetlenül helyes *-*
2018. április 17., kedd
Pluszkilók meg jótettek
Nem én mondtam, hogy jót cselekedtem, ekkora egom nincs, de egy tök aranyos mamival dumáltam a buszmegben. Panaszkodott, milyen egyedül van, gyerekek, unokák Pesten, meg külföldön és hogy feldobtam a napját, azzal hogy meghallgattam :)
Nos, ha már egy ember napját feldobtam, már megérte kimászni az ágyból!
A tavaszi nátha még mindig rajtam van, plusz torok és fejfájás. Unom már, jó lenne, ha vége lenne, ha már itt a jó idő.
J.-ék is meglátogattak Zselykével és nagyon kapacitálnak a rock koncertre. Még nem tudom, hogy lesz, mennék is, meg nem is, passz. Meglátjuk, még van pár hét addig.
A találkozó, amiről az múltkori bejegyzésben írtam, nem jött össze. A csaj kötötte az ebet a karóhoz, én nem tudtam teljesíteni amit kért, így a dolog ennyiben is maradt. Írtam neki egy emailt, hogy ne haragudjon és hogy majd legközelebb és hogy majd jelentkezem, de semmit sem reagált rá. Még egy emailt ráküldök, aztán ha nincs válasz, akkor ezt betudom annak, hogy végleg besértődött. Persze nem örülnék, de az ő választása, mennyire tudja ezt megbocsátani, én fordított esetben asszem elnézném *-*
És le kéne fogynom! Komolyan. Bár a mérlegem elromlott, de érzem, hogy híztam és ez nem tesz boldoggá.
Itt a nyár és bálnulok. Na ne!!!!!!!!!
Dr. Now :D (szerintem ő is visszaadná a diplomáját hihi).
Nos, ha már egy ember napját feldobtam, már megérte kimászni az ágyból!
A tavaszi nátha még mindig rajtam van, plusz torok és fejfájás. Unom már, jó lenne, ha vége lenne, ha már itt a jó idő.
J.-ék is meglátogattak Zselykével és nagyon kapacitálnak a rock koncertre. Még nem tudom, hogy lesz, mennék is, meg nem is, passz. Meglátjuk, még van pár hét addig.
A találkozó, amiről az múltkori bejegyzésben írtam, nem jött össze. A csaj kötötte az ebet a karóhoz, én nem tudtam teljesíteni amit kért, így a dolog ennyiben is maradt. Írtam neki egy emailt, hogy ne haragudjon és hogy majd legközelebb és hogy majd jelentkezem, de semmit sem reagált rá. Még egy emailt ráküldök, aztán ha nincs válasz, akkor ezt betudom annak, hogy végleg besértődött. Persze nem örülnék, de az ő választása, mennyire tudja ezt megbocsátani, én fordított esetben asszem elnézném *-*
És le kéne fogynom! Komolyan. Bár a mérlegem elromlott, de érzem, hogy híztam és ez nem tesz boldoggá.
Itt a nyár és bálnulok. Na ne!!!!!!!!!
Dr. Now :D (szerintem ő is visszaadná a diplomáját hihi).
2018. április 10., kedd
Bezáruló kapuk
Tegnap volt Eric Harris születésnapja :( A 37.-ik :( És hamarosan egy újabb Columbine évforduló...
A hétvége elég unalmas volt. Szombat este a Carrie-t néztem (a 2013-as változatát) és a pasim meg halálra rémisztett, mert olyan halkan jött haza, majdnem kiugrottam az ágyból, mikor megjelent *-*
Amúgy nem rossz film a Carrie, bár kicsit úgy vagyok vele, mint a Komfortos mennyországgal, hogy nem tudom eldönteni, megnézném e még egyszer, vagy annyira felkavaró, hogy soha, de soha. Én mondom-vagyis írom-a legrosszabbak a vallási fanatikusok. Annyira sajnáltam a csajt-már Carrie-t-de komolyan, így élni borzalmas lehet :S
Aztán rám írt az ismerősöm is, aki külföldről jön és beszéltük, hogy na, akkor összefutunk. Benne is lettem volna, úgy igyekeztem alakítani, hogy jusson erre is idő. De valahogy szkeptikus vagyok, mivel ő is furán áll a dolgokhoz. Magyarán, nem elég neki, az az idő, ameddig én ráérek és hiába mondtam, hogy ennyi van, nem tudom máshogy megoldani, mintha süket lenne. Mert mindenáron le akarja nyomni a torkomon, hogy de, van időd, csináld meg, hogy még több legyen, faragj le ebből, vagy abból, taxizz, intézd az ügyeidet máskor, szólj ennek, vagy annak, hogy váltson fel, passzold le a pasidat etc.
Ez nekem valahogy visszatetsző. Megértem, és nagyra értékelem, hogy akar velem személyesen is találkozni, valahol én is akarok vele. De az erőszakosságtól, ha valaki nem érti, amit mondok neki, nálam úgy működnek a dolgok, hogy már nem is akarom annyira és inkább bezárkózom, menekülök.
Hülye vagyok, tudom *-*
Ma kellene választ adnom, de még nem szántam rá magam, a gyomorgörcs kerülget, ha rá gondolok, ez azért jelent valamit :S Őszintén ha százalékot kellene mondanom, akkor olyan 60-40, a nem találkozás javára. Sajnálom, de én ilyen hibbant vagyok, na...
A hétvége elég unalmas volt. Szombat este a Carrie-t néztem (a 2013-as változatát) és a pasim meg halálra rémisztett, mert olyan halkan jött haza, majdnem kiugrottam az ágyból, mikor megjelent *-*
Amúgy nem rossz film a Carrie, bár kicsit úgy vagyok vele, mint a Komfortos mennyországgal, hogy nem tudom eldönteni, megnézném e még egyszer, vagy annyira felkavaró, hogy soha, de soha. Én mondom-vagyis írom-a legrosszabbak a vallási fanatikusok. Annyira sajnáltam a csajt-már Carrie-t-de komolyan, így élni borzalmas lehet :S
Aztán rám írt az ismerősöm is, aki külföldről jön és beszéltük, hogy na, akkor összefutunk. Benne is lettem volna, úgy igyekeztem alakítani, hogy jusson erre is idő. De valahogy szkeptikus vagyok, mivel ő is furán áll a dolgokhoz. Magyarán, nem elég neki, az az idő, ameddig én ráérek és hiába mondtam, hogy ennyi van, nem tudom máshogy megoldani, mintha süket lenne. Mert mindenáron le akarja nyomni a torkomon, hogy de, van időd, csináld meg, hogy még több legyen, faragj le ebből, vagy abból, taxizz, intézd az ügyeidet máskor, szólj ennek, vagy annak, hogy váltson fel, passzold le a pasidat etc.
Ez nekem valahogy visszatetsző. Megértem, és nagyra értékelem, hogy akar velem személyesen is találkozni, valahol én is akarok vele. De az erőszakosságtól, ha valaki nem érti, amit mondok neki, nálam úgy működnek a dolgok, hogy már nem is akarom annyira és inkább bezárkózom, menekülök.
Hülye vagyok, tudom *-*
Ma kellene választ adnom, de még nem szántam rá magam, a gyomorgörcs kerülget, ha rá gondolok, ez azért jelent valamit :S Őszintén ha százalékot kellene mondanom, akkor olyan 60-40, a nem találkozás javára. Sajnálom, de én ilyen hibbant vagyok, na...
2018. április 7., szombat
Fel és le a hangulatkörhintán a tavaszi szélben
Velem igazán semmi sincs, a hangulatom a jótól a borzasztóan nyomottig ingadozik. Néha rajtam van valami mély szomorúság, amit nem tudok hova rakni. Csak ülök és lesek ki a fejemből és antiszociálisnál is antiszociálisabb vagyok.
Jövő héten kellene találkoznom egy csajjal, akivel soha a büdös életben még nem futottam össze személyesen, mivel nem is az országban él, de úgy 2-3 évente hazajön és most kitalálta, hogy erre kanyarodik mellesleg. Nem írtam még neki vissza, nem is tudom, egyrészt van kedvem hozzá, másrészt meg lemondanám, nem akarom, hogy csalódjon, hogy én ilyen, semmilyen nem vagyok. A levelezés mindig könnyebb, abban, a betűkben jobb vagyok, személyesen lúzerré válok.
Csütörtökön reggel elaludtam, volt egy jó kis rohanás, de megoldottam.
Vettem egy nagyon klassz illatú tusfürdőt magamnak, alig várom, hogy kipróbálhassam.
És tegnap megnéztem a Little voice-ot. Már láttam nagyon régen és akkor is bejött az egész hangulata, a történet, a szereplők (Ewan McGregor nyamii) nagyon jól játszanak, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!
Jövő héten kellene találkoznom egy csajjal, akivel soha a büdös életben még nem futottam össze személyesen, mivel nem is az országban él, de úgy 2-3 évente hazajön és most kitalálta, hogy erre kanyarodik mellesleg. Nem írtam még neki vissza, nem is tudom, egyrészt van kedvem hozzá, másrészt meg lemondanám, nem akarom, hogy csalódjon, hogy én ilyen, semmilyen nem vagyok. A levelezés mindig könnyebb, abban, a betűkben jobb vagyok, személyesen lúzerré válok.
Csütörtökön reggel elaludtam, volt egy jó kis rohanás, de megoldottam.
Vettem egy nagyon klassz illatú tusfürdőt magamnak, alig várom, hogy kipróbálhassam.
És tegnap megnéztem a Little voice-ot. Már láttam nagyon régen és akkor is bejött az egész hangulata, a történet, a szereplők (Ewan McGregor nyamii) nagyon jól játszanak, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!
2018. április 1., vasárnap
STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 12.
Boldog húsvétot mindenkinek!!!
Mondjuk, itt esik az eső, fáj a torkom, alig van hangom, a házmester meg itt verte az ajtót tegnap, persze nem nyitottam ki :P Normál hétköznapokon sem, nem hogy húsvétkor…hagyjon már!
Elkészült az új rész, kiraktam rá a +18-at és ezer bocs, én nem akartam (akarok) túl sok ilyesmit írni, legalábbis nem túl részletesen, mert nem igazán tudok jó piroskarikás jeleneteket kreálni, de van, hogy néha megkerülhetetlen. És azt kell, kijelentsem, a történetben lesz még ilyen szerintem.
Wow!
That's Loud! +18
Smell your technicolor in your eyes
Makes me sick with pleasure in my mind
Shake you like a ton of lightning
Staring in the sun is blinding
Like a bottle rocket in the sky
Billie arca tűzforró és piros volt, ahogy Mike teljesen közel húzódott hozzá. A férfi ajkait türelmetlenül nyomta Billire szájára. Halkan felsóhajtott, amikor nyelvét becsúsztatta Billie ajkai közé. Minden fájdalma, a végtelennek látszó keserűsége, ebben a hosszú, szenvedélyes csókban mutatkozott meg. A vére rögtön száguldani kezdett az ereiben, légzése felgyorsult és ideges vibrálások rohanták meg. Karjaival szorosan fogta át Billie-t és szíve őrülten gyorsan kezdett verni, mikor a fiú is viszonozta az ölelést, alig érezhetően simogatva a gerincét.
Ahogy csókolta, simogatta Billie-t és ő is ugyanazt csinálta vele, Mike-nak eszébe villant a beszélgetésük, mikor a fiú azt mondta, olyan közelségről fantáziál, ahol nincs köztük egy kis tér sem. Mike megállapította, hogy most pont ebben a helyzetben vannak.
Az öleléstől testük szinte egybeolvadt, ahogy a mellkasuk is egymásnak feszült. Így csakugyan nem volt közöttük egy kis távolság sem. Mike ujjai végigsimítottak Billie hátán, nyakán, aztán a haján. Egész testét ellepte a melegség, az izgalom, ahogy mind jobban belemerültek a csókba és először halk sóhajaik kezdtek hangosabbá válni. Mike határtalan boldogságot és szabadságot, felhőtlenséget érzett akkor. Izgalmat, aminek tükörképét Billie részéről is tapasztalta. A fiú egyre szaporábban kapkodta a levegőt és remegések futottak végig rajta. A kezében tartott sörösüvegről teljesen el is feledkezett és csak akkor kapott észbe, mikor a hűvös ital Mike ruhájára fröccsent. Billie, amint ezt észrevette, gyorsan arrébb rántotta az üveget. Mike először nem is észlelte a ruháját kisebb foltokban borító hideg folyadékot, az izgatottság ezer fokon tüzelte a vérét, gondolatai a semmibe veszek, a külvilág, a sok rossz dolog jelentéktelennek tűnt.
- Baj van? – kérdezte Billie-től lihegve.
- Csak kiöntöttem a sört. Ügyetlen vagyok, sajnálom. – szabadkozott Billie, de Mike-ot ez cseppet sem foglalkoztatta.
- Ugyan, nem számít. – csóválta a fejét és elvéve Billie-től az üveget, a sört az autó padlójára helyezte. Majd váratlanul, magát is meglepve, automatikusan nyúlt Billie Joe pulóvere után, hogy kibújtassa belőle. Hajtotta a vágyakozás, hogy ujjai alatt érezhesse Billie bőrét.
- Piszkos a ruhám, uram. – mondta Billie halkan.
Mike halványan elmosolyodott.
- Éppen ezért vegyük le.
Ekkor Billie arcán is átfutott egy zavart mosoly. Hagyta, hogy a férfi levegye róla a pulóvert és a pólót. Amint a ruhadarabok az autó hátsó ülésére kerültek, Mike szembesült a tettének tényével és elbűvölve bámulta az esti homályban Billie vakítóan fehér bőrét, a nyakában lévő lánc ezüstös csillogását. Szemei megakadtak a Billie testét borító néhány kezdetleges tetováláson, amikről nem is volt tudomása és pontosan nem látta miket ábrázolnak, de rettenetesen tetszettek neki. A gerjedelem szinte a húsába vágott. Ujjait finoman végighúzta az egyik mintán. Billie csodálkozó tekintettel követte mozdulatait.
Mike torka összeszűkült a zavartságtól és izgatottságtól.
- Szép…- suttogta megilletődve, hol a tetoválást, hol Billie vágytól ragyogó szemeit nézve. Arcuk ismét közel került egymáshoz és Mike újból csókolni kezdte Billie-t. Másodpercek alatt visszakerült a csók adta mámorba. Csak falta Billie ajkait, nyakát és mellkasát vég nélkül. Néha kicsit félve, hogy talán túl durva, de nem tudott magának parancsolni. Érintései végigsiklottak Billie meztelen hátán, amit elborított a forró izzadtság. Ujjai nyomán a fiút kilelte a hideg.
- Fázol? – hajolt el egy pillanatra Mike, de Billie gyorsan tiltakozott.
- Nem. Csak ez olyan jó érzés, uram…
Ebben pedig Mike sem kételkedett. Billie izgalma rajta is átsöpört. Amikor pedig Billie kezdte el gyengéden csókolni az ő testét, Mike megállapította, hogy ugyanaz a tűz tombol benne, ami őt is égette, táplálta.
Vágyódástól elhomályosodott szemekkel pillantott végig a fiú szaporán emelkedő és süllyedő mellkasán. Ahogy csípőjük egymáshoz tapadt, Mike érezte Billie kemény izgalmát és eddig még nem ismert lángolás vonta maga alá.
- Megérinthetlek? – érdeklődött reménykedve. Billie nem válaszolt, csak félve bólogatott, mire Mike suta, rutintalan mozdulatokkal kezdte el bontogatni Billie farmernadrágját. A szíve hirtelen a torkában kezdett el dobogni a tudattól, de csak előre akart menni. Nem akart visszafordulni erről az egyszerre rémisztő, de mégis szédítő ösvényről.
Billie hitetlenkedve felsóhajtott, amint ezt realizálta. Teste összerándult. A gombok gyorsan engedelmeskedtek, ahogy Mike kibontotta mindet, majd a nadrágot az alsóneművel együtt húzta kicsit lejjebb. Félt, de próbálta nem mutatni. Tartott a saját korlátaitól, hogy visszafogják majd érzései kifejezésében. A feje szédült, gondolatai szürke ködbe veszve kergették egymást.
Billie készségesen emelkedett fel az autó üléséből és halkan nyögött, amikor a férfi ujjait megérezte magán. Mike teljesen magához húzta őt, majd lassan és lágyan tapintotta a fiú bőrét, a selymes szőrt, mígnem elérkezett Billie férfiasságához. A férfi egy pillanatig tanácstalanul bámulta a Billie ágyékánál lévő sötétséget, amit az este színei miatt nem is látott jóformán, mégis úgy érezte, minden egészen élesen ott volt a szeme előtt.
- Kérlek, szólj, ha valamit rosszul csinálok. – jegyezte meg Mike és a hangja megbicsaklott.
- Maga a legjobb, bármi, amit tesz, csodálatos lesz. – jelentette ki Billie azonnal. A feltétel nélküli bizalom meghatotta Mike-ot. Holott akkor nem érezte magát tanárnak, olyan ismeretlen talajon járt, ahol még sosem. Most nem ő adott leckét, hanem az élet, ő pedig Billie segítségével igyekezett minél jobban emlékezetébe vésni ezeket a tapasztalatokat. Billie felnyögött és fejét Mike nyakába temette, mikor a férfi ujjai férfiasságára kulcsolódtak. Mike aggodalma alábbhagyott, ahogy tenyerében érezte az eleven, kemény, lüktető testrészt. El sem hitte, hogy ezt csinálja. Hogy ez igaz. Pedig az volt. Gyönyörűségesen, ambivalens módon valóságos.
A mozdulatok hamar ritmikussá váltak, Billie csípője egyszerre mozdult Mike érintésével és ez gyorsan az izgalom még magasabb fokára juttatta őket. Mike nem érezte idegennek a cselekedetét, minden adta magát, rémületét, kétségét elmosta a teljes öröm és a rendkívüli élmények.
Billie teste heves reakcióval válaszolt Mike egyre bátrabb és erőteljesebb mozzanataira. Mindene reszketett és hangosabb nyögéseket adott ki. Mike szomjazott a csókjára, de egy idő után a fiú annyira vergődött, hogy szinte képtelenség volt megcsókolni. A férfit teljesen ledöbbentette, ugyanakkor jól eső érzésekkel töltötte el ez. Még sosem élt át, nem tapasztalt hasonlót. Ha Missyvel az ágyban voltak, a nő általában csendben feküdt a hátán, időnként fel-felsóhajtva, amitől Mike egy szerencsétlen alaknak gondolta magát, ez pedig nem tett valami jót az önbecsülésének. De most látva a felkavaró, ritmusos mozdulatokat, az izzadtságot lecsorogni Billie halántékán, hallva az érzéki nyögéseket, Mike büszkeséget érzett a végtelen nagy izgalmon túl. Közelről részese lenni ennek, ezt okozni egy másik embernek, leírhatatlan volt számára.
Smell your technicolor in your eyes
Makes me sick with pleasure in my mind
Shake you like a ton of lightning
Staring in the sun is blinding
Like a bottle rocket in the sky
Billie arca tűzforró és piros volt, ahogy Mike teljesen közel húzódott hozzá. A férfi ajkait türelmetlenül nyomta Billire szájára. Halkan felsóhajtott, amikor nyelvét becsúsztatta Billie ajkai közé. Minden fájdalma, a végtelennek látszó keserűsége, ebben a hosszú, szenvedélyes csókban mutatkozott meg. A vére rögtön száguldani kezdett az ereiben, légzése felgyorsult és ideges vibrálások rohanták meg. Karjaival szorosan fogta át Billie-t és szíve őrülten gyorsan kezdett verni, mikor a fiú is viszonozta az ölelést, alig érezhetően simogatva a gerincét.
Ahogy csókolta, simogatta Billie-t és ő is ugyanazt csinálta vele, Mike-nak eszébe villant a beszélgetésük, mikor a fiú azt mondta, olyan közelségről fantáziál, ahol nincs köztük egy kis tér sem. Mike megállapította, hogy most pont ebben a helyzetben vannak.
Az öleléstől testük szinte egybeolvadt, ahogy a mellkasuk is egymásnak feszült. Így csakugyan nem volt közöttük egy kis távolság sem. Mike ujjai végigsimítottak Billie hátán, nyakán, aztán a haján. Egész testét ellepte a melegség, az izgalom, ahogy mind jobban belemerültek a csókba és először halk sóhajaik kezdtek hangosabbá válni. Mike határtalan boldogságot és szabadságot, felhőtlenséget érzett akkor. Izgalmat, aminek tükörképét Billie részéről is tapasztalta. A fiú egyre szaporábban kapkodta a levegőt és remegések futottak végig rajta. A kezében tartott sörösüvegről teljesen el is feledkezett és csak akkor kapott észbe, mikor a hűvös ital Mike ruhájára fröccsent. Billie, amint ezt észrevette, gyorsan arrébb rántotta az üveget. Mike először nem is észlelte a ruháját kisebb foltokban borító hideg folyadékot, az izgatottság ezer fokon tüzelte a vérét, gondolatai a semmibe veszek, a külvilág, a sok rossz dolog jelentéktelennek tűnt.
- Baj van? – kérdezte Billie-től lihegve.
- Csak kiöntöttem a sört. Ügyetlen vagyok, sajnálom. – szabadkozott Billie, de Mike-ot ez cseppet sem foglalkoztatta.
- Ugyan, nem számít. – csóválta a fejét és elvéve Billie-től az üveget, a sört az autó padlójára helyezte. Majd váratlanul, magát is meglepve, automatikusan nyúlt Billie Joe pulóvere után, hogy kibújtassa belőle. Hajtotta a vágyakozás, hogy ujjai alatt érezhesse Billie bőrét.
- Piszkos a ruhám, uram. – mondta Billie halkan.
Mike halványan elmosolyodott.
- Éppen ezért vegyük le.
Ekkor Billie arcán is átfutott egy zavart mosoly. Hagyta, hogy a férfi levegye róla a pulóvert és a pólót. Amint a ruhadarabok az autó hátsó ülésére kerültek, Mike szembesült a tettének tényével és elbűvölve bámulta az esti homályban Billie vakítóan fehér bőrét, a nyakában lévő lánc ezüstös csillogását. Szemei megakadtak a Billie testét borító néhány kezdetleges tetováláson, amikről nem is volt tudomása és pontosan nem látta miket ábrázolnak, de rettenetesen tetszettek neki. A gerjedelem szinte a húsába vágott. Ujjait finoman végighúzta az egyik mintán. Billie csodálkozó tekintettel követte mozdulatait.
Mike torka összeszűkült a zavartságtól és izgatottságtól.
- Szép…- suttogta megilletődve, hol a tetoválást, hol Billie vágytól ragyogó szemeit nézve. Arcuk ismét közel került egymáshoz és Mike újból csókolni kezdte Billie-t. Másodpercek alatt visszakerült a csók adta mámorba. Csak falta Billie ajkait, nyakát és mellkasát vég nélkül. Néha kicsit félve, hogy talán túl durva, de nem tudott magának parancsolni. Érintései végigsiklottak Billie meztelen hátán, amit elborított a forró izzadtság. Ujjai nyomán a fiút kilelte a hideg.
- Fázol? – hajolt el egy pillanatra Mike, de Billie gyorsan tiltakozott.
- Nem. Csak ez olyan jó érzés, uram…
Ebben pedig Mike sem kételkedett. Billie izgalma rajta is átsöpört. Amikor pedig Billie kezdte el gyengéden csókolni az ő testét, Mike megállapította, hogy ugyanaz a tűz tombol benne, ami őt is égette, táplálta.
Vágyódástól elhomályosodott szemekkel pillantott végig a fiú szaporán emelkedő és süllyedő mellkasán. Ahogy csípőjük egymáshoz tapadt, Mike érezte Billie kemény izgalmát és eddig még nem ismert lángolás vonta maga alá.
- Megérinthetlek? – érdeklődött reménykedve. Billie nem válaszolt, csak félve bólogatott, mire Mike suta, rutintalan mozdulatokkal kezdte el bontogatni Billie farmernadrágját. A szíve hirtelen a torkában kezdett el dobogni a tudattól, de csak előre akart menni. Nem akart visszafordulni erről az egyszerre rémisztő, de mégis szédítő ösvényről.
Billie hitetlenkedve felsóhajtott, amint ezt realizálta. Teste összerándult. A gombok gyorsan engedelmeskedtek, ahogy Mike kibontotta mindet, majd a nadrágot az alsóneművel együtt húzta kicsit lejjebb. Félt, de próbálta nem mutatni. Tartott a saját korlátaitól, hogy visszafogják majd érzései kifejezésében. A feje szédült, gondolatai szürke ködbe veszve kergették egymást.
Billie készségesen emelkedett fel az autó üléséből és halkan nyögött, amikor a férfi ujjait megérezte magán. Mike teljesen magához húzta őt, majd lassan és lágyan tapintotta a fiú bőrét, a selymes szőrt, mígnem elérkezett Billie férfiasságához. A férfi egy pillanatig tanácstalanul bámulta a Billie ágyékánál lévő sötétséget, amit az este színei miatt nem is látott jóformán, mégis úgy érezte, minden egészen élesen ott volt a szeme előtt.
- Kérlek, szólj, ha valamit rosszul csinálok. – jegyezte meg Mike és a hangja megbicsaklott.
- Maga a legjobb, bármi, amit tesz, csodálatos lesz. – jelentette ki Billie azonnal. A feltétel nélküli bizalom meghatotta Mike-ot. Holott akkor nem érezte magát tanárnak, olyan ismeretlen talajon járt, ahol még sosem. Most nem ő adott leckét, hanem az élet, ő pedig Billie segítségével igyekezett minél jobban emlékezetébe vésni ezeket a tapasztalatokat. Billie felnyögött és fejét Mike nyakába temette, mikor a férfi ujjai férfiasságára kulcsolódtak. Mike aggodalma alábbhagyott, ahogy tenyerében érezte az eleven, kemény, lüktető testrészt. El sem hitte, hogy ezt csinálja. Hogy ez igaz. Pedig az volt. Gyönyörűségesen, ambivalens módon valóságos.
A mozdulatok hamar ritmikussá váltak, Billie csípője egyszerre mozdult Mike érintésével és ez gyorsan az izgalom még magasabb fokára juttatta őket. Mike nem érezte idegennek a cselekedetét, minden adta magát, rémületét, kétségét elmosta a teljes öröm és a rendkívüli élmények.
Billie teste heves reakcióval válaszolt Mike egyre bátrabb és erőteljesebb mozzanataira. Mindene reszketett és hangosabb nyögéseket adott ki. Mike szomjazott a csókjára, de egy idő után a fiú annyira vergődött, hogy szinte képtelenség volt megcsókolni. A férfit teljesen ledöbbentette, ugyanakkor jól eső érzésekkel töltötte el ez. Még sosem élt át, nem tapasztalt hasonlót. Ha Missyvel az ágyban voltak, a nő általában csendben feküdt a hátán, időnként fel-felsóhajtva, amitől Mike egy szerencsétlen alaknak gondolta magát, ez pedig nem tett valami jót az önbecsülésének. De most látva a felkavaró, ritmusos mozdulatokat, az izzadtságot lecsorogni Billie halántékán, hallva az érzéki nyögéseket, Mike büszkeséget érzett a végtelen nagy izgalmon túl. Közelről részese lenni ennek, ezt okozni egy másik embernek, leírhatatlan volt számára.
- Kérlek, mond ki a nevemet! Mond ki azt, hogy Mike! – suttogott a fülébe.
- Uram…- nyöszörgött meglepve Billie. Csípője fel-alá mozdult, szinte rángatózott Mike érintései között.
- Kérlek, úgy szeretném tőled hallani. - Mike szemei elnehezültek, lecsukódtak a vágytól és ágyéka nagyot dobbant, ahogy meghallotta, hogy Billie eleget tett a kérésének.
- Mike… Mike… annyira jó…- ismételgette a nevét és a tanár úgy érezte, ezt senki sem tudta még így kimondani.
- Igen…- tört fel belőle is egy sóhaj. A szíve vadul dübörgött.
- El fogok élvezni… Mike…- nyögte Billie gyönyörtől elcsukló hangon és az eddig gyors mozdulatok váratlanul megmerevedtek, ahogy elragadta az extázis megsemmisítő hulláma. Mike csukott szemei felnyíltak, amikor Billie zihálva, nyögdécselve és izzadtan borult rá. A férfi azt kívánta, bárcsak örökre tartana ez a pillanat és egy kicsit átélte vele a csúcspont másodperceit. Ujjainál forró és ragadós folyadék csordogált, egyenesen a ruhájára. Mike izgatottsága ettől még kínzóbb lett, a gyomra összeugrott, de szorosan átölelve zárta karjaiba Billie-t, aki azonban zavarba jött.
- Ne haragudjon uram. – dadogta ijedten és el akart húzódni, de Mike nem engedte. Billie szemei elképedve villantak rá, de Mike csak ölelte és érezte, hogy mennyire reszket még mindig.
-Nincs miért haragudnom. – közölte szelíden, majd végigsimított Billie Joe fedetlen vállain és nyakán, aztán megérintette az izzadt, lázasnak tűnő arcát.
- Hiszen ez csodálatos volt. – próbálta megfogalmazni az érzelmeit Mike és arcát Billie kócos, izzadtságtól nyirkos, fekete tincseibe fúrta. Nem tudta mit mondjon. Csendben tartotta Billie-t a karjaiban és hallotta gyors lélegzetvételeit, szívének szapora dobbanásait.
- Köszönöm. – hálálkodott Billie, mikor némi hallgatás után megszólalt.
Mike megrázta a fejét.
- Nem! Én köszönöm!
És csak nézett a fiúra. Billie meghökkent, el is sápadt kicsit, de Mike bátorítóan elmosolyodott, amit Billie zavartan viszonzott kis idő múlva. Aztán ismét némaság telepedett közéjük. Mike pedig soha életében nem volt még így felhúzva szexuálisan és összekavarodva lelkileg.
Késő éjszaka volt már, mikor Mike haza ért és autójával leparkolt a ház elé. Komótosan ballagott végig a betonjárdán az utcalámpák fényei alatt. Majd ráérősen nyitott be az ajtón. Szerencséjére sötét fogadta, így merte remélni, hogy Missy már lefeküdt aludni.
Fájt a feje, szédelgett és keserédes fáradtság uralkodott el rajta. A hazaút előtt még elszívtak pár cigarettát Billie-vel és megitták azt az egy üveg sört cinkos hallgatások közepette. Mivel Mike egész nap nem evett semmit sem, az alkohol kicsit talán a fejébe szállt. De mit számított ez szárnyaló gondolataihoz képest?! Azok részegítették csak meg igazán.
Mike szinte nem is a földön járt. Kibújt a zakójából és a táskájával együtt ledobta a nappali kanapéjára. Ekkor azonban nyílt a szoba ajtaja.
- Tudod te, mennyi az idő? – hallotta meg neje felháborodott hangját és világosság gyúlt körülötte. Missy ott állt nem messze tőle hálóingben, kócosan és mérgesen. Mike nem tudta a csalódottságát kellően eltüntetni az arcáról.
- Nahát, te még ébren vagy? – kérdezett vissza elhűlve.
- Képzeld el, hogy igen! Mégis hol a csodában voltál eddig? Fél 12 múlt! – ripakodott rá Missy és elindult felé, de Mike elhúzott mellette, egyenesen a hálószobába. Az arca lángot vetett és idegesség költözött a szívébe.
- Csak beültünk beszélgetni pár kollégával az iskolai ügyekről és elszaladt az idő. – hadarta és az ablakhoz lépett, hogy Missy ne lássa a hazugságát.
- Igazán? Örülök, hogy jól szórakoztál! Azért telefonálhattál volna, aggódtam érted. – morgott a nő.
- Ne haragudj, igazad van, de most már nyugodj meg, az aggodalmad felesleges volt, jól vagyok. – vágott a szavába Mike és az ablakból az éjjeli tájat fürkészte. Persze rögtön Billie Joe jutott az eszébe.
- És ahogy látom, ittál is! Hát ez ragyogó, és így ülsz a volán mögé! – folytatta tovább Missy sértetten, majd Mike mellé sétált, de Mike nem akarta, hogy rá nézzen.
- Egy sör volt, drágám. – sóhajtotta fásultan, de Missy nem hitt neki, egy szót sem vett őszintének az egészből.
- Aha, na persze! Mi a franc folyik a hátam mögött, Mike? – csattant fel dühösen.
Mike arca önkéntelenül is grimaszba torzult. Hogy mi folyt Missy háta mögött?
Hát sör, meg sperma…
Végül erőt vett magán és csak vállat vont.
- Igazán semmi.
- És hol van az anyád? Vele voltál, vagy mi? – váltott témát a nő, mert azt gyanította, hogy Mike az anyjával töltötte az estét.
Szegény Missy, mennyire nagyon nem sejtett semmit! Az igazság fényévekre volt tőle! De hát hogy is feltételezhetett volna bármi ilyesmit, mikor Mike egész életében maga volt monogámia.
- Honnan tudjam? Nem foglalkozom anyámmal, már mondtam. Remélem, visszamegy Sacramentoba és ott is marad végleg! – háborgott Mike.
A válasza egyáltalán nem tetszett Missynek. Ő mindig mindenről tudni akart, feldühítette, ha kihagyták valamiből.
- Hát rendben, titkolózz csak! De ugye nem gond, ha én ma éjjel a nappaliban alszom, Mikey! – mondta ki hangosan és gúnyosan a Mike által annyira gyűlölt becenevet, majd felkapva párnáját, takaróját, elhagyta a szobát.
Mike üres tekintettel pislogott utána. Persze, megtehette volna, hogy a nyomába ered és bocsánatot kérve magyarázkodik. Egy jó és hűséges férj biztosan így csinált volna.
De ő már nem volt jó férj. És többé hűséges sem. Elromlott.
Mike megvárta, míg a nappaliban kialszik a lámpafény, majd ő is az ágyhoz botorkált. Le sem vette a ruháit, cipőstől dőlt be a virágmintás, hűvös és illatos ágyneműbe és csak bámulta a koromsötétbe vont plafont. Gondolatai ismét Billie Joe felé repítették. A szíve megtelt boldogsággal, az este édes momentumaival. Az anyja miatti csalódás fájdalma egészen kicsivé változott. Ahogy a fiú arca megjelent előtte, Mike izgalma újra éledt. Ajkán még ott égtek a csókok és Billie érintései. Mike ettől nem tudta visszafogni a mosolygását. Pedig nem lett volna oka mosolyogni, az egymás után elkövetett kaotikus tettei miatt lassan romba dől az eddig szilárdnak vélt élete és ez valahogy mégsem tudott kellően megrémülni. Csak hevert a csendes, éjszínű szobában érezve a kettejük szenvedélyét. Amit még sosem élt át hasonlóképpen. És jól tudta, hogy letért az eddigi útról és teljesen másfelé halad, mint kellene. De akarja ezt és még a félelme sem tudja meggátolni. Még mindig tisztán érezte magán Billie illatát. A sört, a cigarettát, a verejtéket. Ez sokat jelentett neki és csak azért sem ment el zuhanyozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)