A hetem eddig so-so. Már mondjuk elegem van az emberekből, szóval jó lesz majd távolabb lenni tőlük. Ennek ellenére hétvégén lehet strandra megyek, mert J.-ék hívtak. Mondjuk, eléggé utálok strandolni, így ez nekem kissé tortúra lesz, de mivel pasim szombaton és vasárnap is dolgozik, hátha nem sül el rosszul a dolog.
Na de addig lássuk mi történt eddig ezen a dögmeleg a héten.
Tegnap délután baktattam a bankba a hitelt fizetni, mikor a szűk mellékutcában elém vágtatott egy fickó, hogy adakozzak már. És a képembe tolt egy rakás fotót szegény, beteg kisgyerekekről. Persze azonnal kivettem a tárcámból egy ezrest, amit nyájas képpel elvett, de nem állt arrébb, hogy tovább tudják menni. Majd a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
Én:- Remélem, segithettem.
Pasi:- Köszönjük szépen, de ha adnál még 2000ft-ot, rendben is lennénk.
És mereven a pénztárcámat fixírozta.
Én(értetlenül):- Tessék?
Pasi:- Ha adsz még 2000 ft-ot, ajándékot is kapsz. - és elhúzott egy ív könyvre, füzetre ragasztható matricát, ami írószerben 200-300 Ft és amivel én amúgy se tudnék mit kezdeni.
Én:- Köszönöm, de nem kérem...
Pasi (fenyegetően):- Van pénzed és nem segítesz?!
Én (most már idegesen, persze senki sem járt ott éppen):- Sajnos most ennyit tudtam adni.
Amúgy ezen kívül tényleg csak a hitel fél havi ára volt mèg nálam.
Pasi(gúnyosan):- Aham...
Szerencsére ekkor mások is megjelentek az utcán, én meg leléptem.
Nagyon gáz, az ilyen erőszakos stílus. Ráadásul tuti átverés volt, itthon rákerestem az alapítványra, amit a fazon említett és semmi találatot nem adott ki a net. Vigyázzon mindenki az ilyen utcai adományozásokkal!
Na, hát így veszik el a bizalmat attól, hogy az ember ha tud, adjon. Sajna tőlem ennyi telt tényleg, de úgy vélem ha mindenki, aki teheti, csak egy ezrest adna, máris sokra mennek vele a rászoruló emberek.
Persze én ettől az incidenstől függetlenül még segítek továbbra is, van 2 alapítvány akiknek csekket szoktam feladni és a hipermarket előtt ülő bottal járó férfinak is mindig adok pénzt, ha látom.
A hely-en ismét téma a bezárás, de most már egyre komolyabb tónusban. Persze már ezerszer belengették, de most tényleg mintha valóságosan kezdene kirajzolódni. Pontos dátumot nem tudok, egyesek szerint ősz, mások szerint év vége. De az biztos, hogy ez a szorongásomat elő is hozta a jövőt illetően.
Ha már szorongás, akkor úgy jó, ha megint nyakig felcsap a tré. Ma arra jöttem haza, hogy a postaládába egy ajánlott levél miatti értesítés virít. A drága, kedves katasztrófavédelemtől! Pedig már el is felejtettem őket. De ők engem úgy tűnik nem. Gondolom most egy vaskos büntetést varrnak a nyakamba a kémény ajtós bánat miatt. De én nem tehetek arról, hogy a fickó, akit ezzel meg akartunk bízni, nem jött azóta sem. A pénz meg már nincs meg, másra kellett.
Úgy döntöttem, a héten már nem váltom ki a levelet. Egyszerűen nincs hozzá lelkierőm. Bár úgy meg a hely mentes napjaimat cseszem el ezzel.
Mindegy. Így is-úgy is ráfaragok. Ettől az érzéstől bénultan és idegesen kinyitottam a hűtő ajtót, hogy kivegyem a vacsorának valót. Mire a mélyhűtő rész ajtajának a kilincse a kezemben maradt.
Woah...mi jön ma még?!
A. írt, hogy nem felejtette el a találkozót, de jövő héttől 10 napig Splitben nyaral a tanár bácsi pasijával.
Egyik régi ismerős a Lejmos anyuci (tudjátok akinek minden gyereke otthonban van írtam róla már) is rám írt, azt hittem zsét akar kunyizni, de csak kérdezősködött mi van velem. Ja meg írta, hogy új pasija van és gyereket akarnak. What?! Mikor az előző négyet is elvettek tőle?! Komoly...
És egy rossz hír, meghalt Ozzy! Egy legenda volt. Hihetetlen, hogy elment ő is, hiszen pár hete még koncertezett.
R.I.P.
Fater egyik kedvenc zenésze volt.
És Narkomán ex, meg Szexmàniás ex is imádta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése