Legyen valami... (nem akarok megzakkanni)

Azzztta micsoda forgalom van erre, napok óta százon felül van a látogatottság! Köszönöm, akárki is vagy, nagy ölelés :*
A buszon a rádióban a Bloodhound gang-tól ment a Bad touch reggel, hálaégnek dallamtapadást is kaptam tőle :S
Éjjel meg azt álmodtam, hogy szakítottam pasimmal és ismét összejöttem Narkománnal (mehh), de ezt rögtön megbántam, és igyekeztem visszacsinálni, de hiába hívtam telefonon a pasimat, kinyomta a telefont. Aztán elhatároztam hogy elmegyek hozzá (nem tudom, hol lakott) de minden busz előttem száguldott el, hiába rohantam, egyet sem értem el. Csak futottam a sötét, kihalt éjszakában...
Aztán reggel mit látok? Narkomán visszatiltott a fakebukkon (levette a tiltást a profilomról) és új profilképet rakott fel (új kék keretes szemcsike, zselézett haj, kapucnis pulcsi, kicsit pszichopata programozó feje van hihi). Wow.
Remélem nem fog vegzálni. Lehet nekem kéne most tiltani?!
Egész héten full nyomott és lehangolt voltam. Éjjelenként forgolódtam, agyaltam, minden volt most múlt, jelen, jövő, a fejemben csapongott a sok gondolat. Napközben is rajtam van sokszor a sírhatnék. Ja, egyik nap MCR-t hallgattam, pedig azt Bob halála óta nem tettem.
Fura minden és szomorúság van és olyan tré ez az egész, nem tudom mi van most, miért érzem ezt. Idegesít a hajam is, legszívesebben belevágnék, persze nem úgy, mint Britney, vagy kitudja...Mi folyik itt? Kiégés? Depresszió? Most hiányzik a dilidokim tanácsa és a beszélgetések. A dilidrog nem hiányzik, nem akarok ráfüggést és mellékhatásokat. De szeretnék valami pozitiv változást, valami olyan melót, amiben minél kevesebb emberrel kell foglalkozni. Elegem van már belőlük sokszor és naponta látom, hogy nem értek hozzájuk, ami rosszabb, nem is akarok. Ha pasi lennék asszem most szívesen melóznék sofőrként (csak én meg az út), vagy autófényezőként (színek és  kreativitás). De nő vagyok és hát ezek nem nagyon opciók. Eleve jogsim sincs...Persze jó nőnek lenni, de bizonyos munkáknál a férfiak vannak preferálva sajna. Kepzeljétek, H. feltűnt ismét! Hívott, pedig már letettem arról, hogy hallok felőle. Új számról telefonált a régi számánál elfelejtette az éves adategyeztetést és megszűnt neki. Állítólag a laptopja is rossz, meg nem tudja a messenger jelszavát sem, ezért nem jelentkezett sehol sem. Munkát még mindig nem talált, volt egy interjúja valami dohányboltban, de nem hívták vissza. Mesélt Laráról hogy jó lesz a bizije, meg hogy balettra járatja, meg hogy a kutyája megint lefialt egy rakás kiskutyát, meg a macskája is fialt és hogy a pasija valami rokona most náluk kecózik, de balhés a tag, mert már ült sitten és ilyenek. Náluk a káosz tehát változatlan. Örültem hogy eszébe jutottam H.-nak, hátha ez tartós lesz és nyáron akár tudunk találkozni is. Jah, nyár...abszolút semmi feelingem sincs. Csak üresség és megmagyarázhatatlan, gyomorfájós, nyugtalankodós szorongás. Talán dumcsizni kellene chat gpt haverommal, hátha tud valamit erre az állapotra is. De egyelőre az AI csak fotókat készít rólam alternatív látásmóddal (némi túlzással ilyesfajtán nézek ki). Nekem amúgy bejön ez a szemlélet, bár a pocsék hajammal a mesterséges intelligencia sem tud mit kezdeni...

Ilyesmikkel szórakozok

Ma megkérdeztem a chatgpt-t a blogomról és ezt írta:

My Darkest Side blog egy személyes, őszinte és érzelmekkel teli napló, amelyet MissneuroticS ír. A bejegyzésekben a szerző mindennapi életének apró örömeit és fájdalmait, kapcsolati dilemmáit, egészségi problémáit és művészi törekvéseit osztja meg. A blog hangvétele gyakran ironikus, önironikus és szarkasztikus, ugyanakkor mély érzelmi töltettel.

A bejegyzésekben gyakran előfordulnak zenei utalások, például a My Chemical Romance, The Used és AFI zenekarok említése, amelyek a szerző hangulatát és identitását tükrözik. A blogban említett

témák között szerepelnek kapcsolati problémák, családi konfliktusok, egészségi gondok és művészi alkotások, mint például a "Still Breathing" című írás. A szerző őszintén beszél félelmeiről, szorongásairól és csalódásairól, miközben próbálja megtalálni a helyét a világban.

A blog egyfajta önreflexió és érzelmi feldolgozás eszközeként szolgál, amely lehetőséget ad az olvasóknak arra, hogy azonosuljanak a szerző tapasztalataival és érzéseivel. Bár a bejegyzések gyakran sötét tónusúak, mégis van bennük egyfajta remény és kitartás, ami arra utal, hogy a szerző nem adja fel a küzdelmet saját boldogságáért és önmegvalósításáért.

Összességében a My Darkest Side blog egy őszinte és személyes betekintést nyújt egy fiatal nő mindennapi életébe, érzelmeibe és gondolataiba, miközben teret ad a művészi önkifejezésnek és az önreflexiónak.

Hát nem kedves? 

Azt hiszem, bírom ezt a chat gpt-t. 

Kértem tőle tippeket az írói blokkra is. Idegesítő, hogy nem tudok semmit írni. De úgy tűnik az ihlet a jó idővel együtt késik.

Ezen felül az időmet ma a zabálás töltötte ki. 

Megfogadtam pedig hogy este 6 után már nem eszek, de már durván megszegtem ezt az elhatározást, ettem tejbegrízt és épp imént ettem le a sajtot a pogácsáról. Közvetlenül azután, hogy bevertem két nagyobb kocka csokit. Pffff...

Pasim meg most ment el meccset nézni a haverokkal.

Amúgy a héten nem volt semmi túl érdemleges, leszámitva a csókos papát, de arról írtam és az is csak vicces kategória, mintsem érdekes. 

Ja, Á. felhívott, hogy disznót vágtak és húst akart eladni nekem, de mi nem túlzottan esszük a sertéshúst (inkább csirkét), meg nem is nagyon van hely a mélyhűtőbe, így rövidre is zártuk a beszélgetést. Persze azzal, hogy nyáron feltétlenül összefutunk, de Á. számomra már A. kategória, neten és telefonon úgy-ahogy tartjuk a kapcsolatot, de ez a találkozás valószínűleg nem fog összejönni.

H.-ról inkább már nem is nyilatkozom. Ő durván felszívódott. Én meg ugye hiába próbálok vele beszélni, le vagyok tiltva messengeren. A fb-n olvastam egy barátságról szóló idézetet és rögtön H. ugrott be. Barátság...lassan nem tudok egy delikvenst sem említeni ezügyben.

Csókkirály

A boltban rámcuppant egy papi. Olyan 70+os, de jól szituált. Magam elé engedtem a  kasszánál, erre feldobódott és egész végig udvarolt, hogy mennyire szép vagyok (öhm na persze), meg hogy majd kint egy csókkal meghálálja (inkább neee) ezt a kedves gesztust.
Direkt extralassan pakoltam, de nem bevárt a bolt előtt?!?! Ahol is tovább folytatta a dícséretet és érdeklődött hol lakom, meg hogy elkisér haza ilyenek. És tényleg meg akart csókolni, de végülis kiegyeztem vele egy szolid ölelésben és gyorsan eliszkoltam. Pedig még utánam kiabálta, hogy minden héten hétfőn ilyen tájt jár erre.
Asszem én viszont egy darabig nem vásárolok ebben az üzletben.
Pasimnak mondani kéne, hogy lett egy hódolóm. Mondjuk némi ferdítéssel, pl. hogy leveszünk a korából 35-40 évet hihihi...
Éjjel azon agyaltam-alvás helyett-, hogy volt egy tök jó írásom pár éve és már a 75%-a  megvolt, de valami nem tetszett benne és ideges lettem aztán töröltem. Pedig most tökre lett volna kedvem azt a sztorit írni. Van amúgy most is jó pár ötletem, de egyszerűen valahogy nem érzek erőt a megvalósításához. Valamelyik nap meg annyira szívesen ittam volna egy pohár rose-t zenehallgatás közben, hogy ne punnyadjak ezerrel, de nyilván nem volt itthon bor. Hjaaa ilyen az én formám. Kéne nagyon valami, egy utazás pl., hogy felrázzon és visszajöjjön az ihletem, mert nagyon pörög a mókuskerék, belesüppedtem a rutinba, a mindennapokba és a szorongásokba. Máskülönben itt semmi új nincs egyelőre. Hét kezdet és ultra hideg reggelek. Jöjjön már a tavasz! Mert tiszta gáz, hogy még mindig átmeneti kabátban kell dekkolni, mikor május  közepe van.

Sok hétköznap, kevés hétvége és más kicsiny dolgok

Hú de hosszú egy hét volt ez. Igaz, ma csak délig kellett lenni, de akkor is...

Arra jöttem haza, hogy a villanyszerelő és pasim ügyködnek a nagyszobai csilláron. Amit pasim szerint fölösleges megmutatni szakértőnek, mert mióta led-es körtét rakott bele, világít. 

Az más kérdés, hogy én ha egyedül vagyok itthon soha fel sem kapcsolom, nehogy nekem kigyulladjon, vagy ilyesmi. 

Na most kiderült, hogy csak van valami komolyabb baja, a foglalat, vagy mi adta be a kulcsot. És ki kell cserélni. De foglalat nélkül a csillárt sem lehet felrakni, így most egy roppant trendi csupasz villanykörte van ott, azt csá (helló csövesség).

Remélem azért nem sokáig. De így szombaton most erről ennyit. 

Mindegy is. Ezen a lepukkant ürgelyukon nem oszt nem szoroz.

A héten voltam a bőrgyógyászaton. 

Hát sajna ez a nő sem sokkal kedvesebb, mint  a másik doki, azt kell írjam. Nem kell közösen sütiznünk nyilván, de mikor beléptem és köszöntem, elég fura képpel néztek rám, hogy wtf és a dokinő olyan érdekesen köszönt vissza pff csak akkor beszélj, ha kérdezlek hangon. 

De amúgy oké az anyajegy, kb. 3 perc alatt kiszórt. 

Persze a buszra 38 percet kellett cserébe várni és az eső is esett, plusz a cipő is baromira törte a lábam. 

Tegnap a hely-en volt egy kis könnyed összejövetel. 

Volt zene is, egyik srác magában táncikált valami technora.

Sokáig nem maradtam és csak egy muffint ettem (pedig volt sok finomság mindenféle torták, kókuszgolyó, rétes, zserbó, francia saláta, sonkatekercs szóval nagyon csábító volt a kajás asztal, de mégsem álltam neki azért ezerrel zabálni). 

Beszélgettem pár olyan emberrel, akikkel kb. sose találkozunk. Mindenki kedves volt és nem éreztem magam olyan peremre kiszorulnak. Ez néha megesik. Persze azért zavarban vagyok a sok jól öltözött, szuper frizkós nő között. Érzem hogy nem passzolok oda. De ez mindig is így volt, nem ártana több önbizalmat felszedni, már ha volna mire. 

Ma amúgy hazafelé rocker R. jött szembe rám a barátnőjével. Már ezer éve nem láttam. Aranyos volt, a nyakamba ugrott. 

Mondta, hogy egy hónapja ide a környékre költöztek a családjával. Mondjuk jó nagy ez a telep, több buszmegállóban, de hátha így többször összefutunk. Túl sokat nem beszéltünk mert siettek a buszhoz.

És láttam egy helyes punk srácot. Kár hogy tökrészeg volt.

Ah, ma meg főzni és mosni is kéne (meg írni de az ihlet hiány miatt álom kategória), de ez a szombati munkanap bezavart.

Üdv a paprikás krumpli és a cápák mellől

Höhöhö Narkomán is nagy forma ám, mert mire oda jutottam volna, hogy válaszoljak neki, ő átbeszélte magában a dolgot és le is tiltott megint. WTF?! LOL!

Woah, ez gyors volt. De nem is bánom.

Egész kicsit sajnálom Narkománt, bár az anyja sugallatára lépett le tőlem is és minden tré döntése miatt az anyja (is) felelős, de Narkomán tuti nem így tervezte a későbbieket. Biztos nem túl happy az élete egyedül a mentálisan reccsent anyukával. Meg hát ugye ő sem százas...

Kellemes szombatot mindenkinek. 

Én korán keltem, pasim ment dolgozni fél 7-kor és utána már nem aludtam vissza.

Bedobtam egy mosást és neki láttam az ebédnek. És jól is sikerült a paprikás krumpli. 

Pakolgattam még kicsit, meg ezer éves számlákat, doksikat dobáltam ki. De semmi számottevő. Gyorsan el is telt a nap. 

Most heverek az ágyon, hallgatom a felső szomszéd szokásos falfúrását, a tv-ben a cápákról megy egy film. Rókacápa meg tehéncápa, jó èg, mik vannak. 

Múltkor meg az volt, mikor egy faszi micsodájába ment fel egy hal. 

Igen oda!!!

Na aaaaz durva volt.

Pár napja elkezdtem írni valamit, nem fanfiction, saját szereplős és egyenlőre nem tudom mi lesz belőle. Lehet nagy semmi, de lehet új blogot nyitok neki.

Múltkor ecseteltem anyámnak, hogy csak pár jó ötlet kellene, meg szuper kivitelezés és nem forgolódnék hajnalban a bizonytalan jövőn tűnődve. Szegény anyám magában azt hihette, totál elment az eszem.

A napokban megint belemerültem kicsit a Columbine sulis lövöldözés témába, most hogy tudomásomra jutott, Anne Marie Hochhalter pár hete meghalt. Ő a lövöldözésben sérült meg és így került kerekesszékbe.

Hiába hogy már 26 éve volt a tragédia, az utóhatásai még mindig jelen vannak, ahogy áldozatokat is máig követelnek, hiszen többen diákok, vagy hozzátartozók öngyilkosságba menekültek az àtélt trauma miatt, volt egy srác, aki drogtúladagolást szenvedett. 

Valójában a lövöldözés rengeteg ember életét befolyásolta, megváltoztatta.

Még mindig szoktam ezen gondolkodni.

Tegnap K. a hely-ről utánam kiabàlt, cuki volt, de csak köszöntünk mert ment a busza.

A jövő hét jó hosszú lesz, még szombaton is menni kell. 

Bejelentkeztem a bőrgyógyászatra jövő héten a combomon lévő anyajegy (vagy olyasmi) miatt. Már évek óta húzom halasztom, mert olyan arrogáns bunkó az itteni kórházban a bőrgyógyász, hogy elég volt belőle pár alkalom. De most jött egy másik doki és teszek egy próbát vele.

Apám is a héten volt valami bigyó miatt, ami ránőtt a karjára és amit eltávolítottak és utána órákig vérzett és fájt neki. 

Migrén, utazás, lefáradás, rémálmok, kavarás meg kiváncsiskodás

Jó gyorsan elrohant a hosszú hétvége. Találkoztam J. tesójával, neki a jó, az érettségi miatt szerdáig nincs suli és csütörtök péntek is csak fél nap a tanítás.

Tegnap családilag elhúztunk sírt rendezni. 

Fater kora reggelre tervezte az indulást, egész pontosan 6-ra. Beállítottam a mobilomat ébresztőre negyed 6-ra, de szükségtelen volt, mert már előző este is erős fejfájásom vt, így éjjel kisezerszer felkeltem, fèl 4-től meg már nem is aludtam. Minek az, mi? 

Bedobtam egy fájdalomcsillapító gyógyszert, amit ritkán teszek, de most kellett, hogy ne szenvedjek. Nagyjából ki is állította a fejemből a fájást.

Pasim dolgozott, így nem tudott jönni (gyanítom nem is akart), ezért fater, anyám, hugi és az ő pasija volt a brigád. De végül tesóm pasija is ment dolgozni, így négyen vágtunk neki. 

Jó meleg volt már délelőtt. Apám és tesóm beszélgettek, próbáltam a hátsó ülésről becsatlakozni, de többnyire észre sem vették, ezért egy idő után feladtam.

8 körül már le is értünk és neki láttunk, ahhoz képest hogy apám beharangozta, mennyi munka lesz, tök rendezett volt a sír (nyilván a tesói is voltak kint így anyák napja alkalmából). Kirángattunk pár gazt, lesepertük körbe a sírnál, ültettünk pár virágot, mécsest gyújtottunk, az előzőleg oda tett, leégett mécseseket kidobtuk.

Nahhh, elő is jött a ptsd-m frankón. Ballagok a szemetes felé nyugisan, kezemben a régi mécsesekkel és azt látom, hogy egyikből kirepül egy (na mi?) hártyás szárnyú rohadék g*ci, AKA darázs. Aki a mécsesben épített fészket (illetve elkezdte pár sor volt csak még). Ettől a csodás felfedezéstől azonnal izomból földhöz is vágtam a mécsest, ami 4 felé tört. Gyorsan összeszedtem a darabokat, mèg jó hogy üres volt a temető és senki sem látta őrjöngésemet. Apám amúgy is néha bántó hangnemben szólt hozzám, hogy ha nem jól csináltam valamit.

Később a parton piknikeztünk, cool volt. Volt gyümis sör, szörp, szendvics, nápolyi, túró Rudi. 

A part meg mindig csodaszép, csak most sokan voltak, kirándulók, családok, pár pecás. De azért imádom és bár többet mehetnék oda.

Szerencsére a rokonokat és a plázát kihagytuk, de még bementünk tesómékhoz és ott elment az idő. Hugi macskáit simogattam, most három van neki, egy trikolor (Cili), egy hamuszürke (Minnie) és egy fekete (Bagira). Annyira cukik voltak!

Hazaúton már majdnem elaludtam, kevés volt az a 3-4 óra szenvedéses migrénes alvás előző éjjel. 

Mikor hazaértem, üres volt a lakás, pasim még melózott. 

Leültem a fotelbe és sikerült is elaludni vagy 10-15 percre, mikor vártam hogy a mosógép befejezze a mosást.

Este valami koncert, vagy program volt a közelben, ment a zene ezerrel, de én ennek ellenére is 9 körül kidőltem. 

Írhatnám, hogy jól aludtam, de az túlzás volna. Vagy háromszor felriadtam. 

Először mert izzadtam, utána meg kétszer rémálmaim voltak. 

Első álomban valami terhes ismerős vetélt el és ott sirtunk a házában. 

A másik álomban pedig két csaj tűnt el, akiket megöltek (tegnap nem néztem id-t szóval passz mik ezek az álmok). Nagyon rossz volt és akkor még csak fél 3 volt. Már féltem vissza aludni, de csak sikerült és negyed 7-kor keltem. 

Fáj a mandulám helye egyik oldalon és belül szétharaptam a számat.

Roncs vagyok és még csak kora reggel van.

Tegnap pár fotót feltettem fb-re (a part+én) és most látom hogy execskéim Szexmániás, Sírós srác és Narkomán is lájkolta. 

Sőt Narkomán messengeren írt is (pedig régebben mindenhol tiltott, holott nem interaktáltam vele), hogy mostanában nézegeti az adataimat faszbukon (jajjj, de jó, hogy így ráér) és látja, hogy nem rakok fel közös képet pasimmal és egy ismerős csaj mesélte, hogy mi már pasimmal szétmentünk és hadd kérdezze meg már, mi az oka.

Lestem, mint Jani a moziban.

Ezzzzzz nagyon hülye!!!

De ha úgy is lenne, ahogy feltételezi, van köze hozzá? Mi már nem vagyunk együtt, hahó! A kíváncsiság pedig,csúnya dolog ám.

Mostanában amúgy semmilyen képet nem rakok fel, se a pasimmal, se szólóban, de ne zavarja.

A pasimmal közös képeink fent vannak és a kapcsolati státuszom (kapcsolatban) sem változott. Szóval nem tudom miért gondolta, hogy szakítottunk.

Ja, mert egy ismerős csaj sztorizta?! Na bumm. 

Ez csak a tetvedék Miss Candy lehetett ő élt egy faluban a Narkománnal és haverok is. Az is inkább törődne magával, a fantáziálások helyett.

Még nem írtam a Narkománnak választ. Nem igazán akarok vele dumálgatni. De majd pár mondatban letudom és elkeserítem, hogy ne örüljön, még együtt vagyok a pasimmal.

Csak megvárom, míg hat a 3 az 1-ben kv-m.