Szent György hava.
Sz., hugi és H. szülinapja (04.04., 04.08.,04 12.). Utóbbi kettőt köszöntöm is. 
Na és itt a csütörtök, elég eseménytelen hetem volt.
Nem is gond ez.
A politikából frankón elegem van, csomó rokon, ismerős begőzölt és fb-n ámokfutnak engem vegzálva. Egyik már harmadjára invitál meg egyik párt gyűlésére üzenetben, de nem érti hogy rohadtul nem érdekel. Egyik párt sem izgat, nem politizálok. A másik ismi szintén a közösségi felületen fröcsög, tombol és mindenki hülye, csak ő helikopter. Mondjuk dunsztom sincs, mire ideges, őt nem érinti az itteni helyzet, évek óta külföldön él, nem is olyan rosszul, mert már harmadjára látom, hogy az USA-ba látogat.
Már megint fáj a torkom, de lehet csak allergia, annyi gaz hajt ki most.
A fogamba is belenyilall olykor, meg néha alapjáraton is tompán fáj. Vettem erősebb fogkrémet és szájvizet is. Tudom, nyilván fogorvos kéne, de nekem ugye dentofobiám van, szóval ritkán érzek magamban annyi lelkierőt, hogy fogorvoshoz menjek.
Ha lenne sok pénzem, lehet egy magánrendelést meglátogatnék, de így marad a körzeti fogdoki, aki meg úgyis lecseszne, mert nem használom az általa javasolt méregdrága fogkrémet, szájvizet és speckó fogkefét. Persze cool lenne szájápolásra tízezreket kiadni, de nem megy és olcsóbb termékeket tudok csak megvenni. Ez a fog amúgy is gyökérkezelt (pont a körzeti orvos által) és kb. évek óta küzdök vele, írtam is már lehet. Több orvos is látta, volt 2 rtg, antibiotikum kúra és elvileg mindenki azt mondta, semmi baja.
Akkor meg miért fáj?!
Szóval valószínűleg kihúznák...és ezt még próbálom elodázni. Mivel fogpótlásra sem telik.
Hét elején a buszon kétszer is volt szerencsém a Miss Candy-hez! Már a hajam égnek áll töle. Ül és bámul felém. Pfff...Hanyagoljon inkább. Mindig belebotlok. Jó nyilván ez véletlenül van így, de olyan tré érzés ez az egész Miss Candy történet. Mint a Tyúkmellű görény vagy a postás ex goth ribanc, vagy a Hajnika, a kis bögréjével (írtam róla is), aki pasimmal kokettált (LOL ez a szó), dumcsizgatott vele, csokit vett neki és hát nem titkoltan mászott rá. Hála égnek, azóta elvakarodott, pasim azt hallotta, hogy családi örömök elé nézett. Helyes, egy biccsel kevesebb...
Pasim meg szomorkodott a minap, mert nem tudott kijutni a meccsre és csak tv-ben tudta végignézni.
Az élet csupa lemondás drágám. Fura hogy még nem jöttél rá.
Hát ja, engem megint hatalmába kerített a letargia.
Pedig most egész jó tavaszias az idő. Mindenhol tarka és élénk minden. Mikor jövök-megyek fotózgatom a színeket a saját szórakoztatásomra.
Itthon meg zenét hallgatok és olvasgatok, új sztorit próbálok kiagyalni. Vissza szeretném kapni az ihletet és újra belevetődni valamibe, ami sok pluszt ad.
Időnként a jövő miatt is aggódom, de azt igyekszem rövidre zárni. Nincs értelme a rágódásnak. Sok dolgon nem tudok változtatni, hiába szeretném és az időt sem tudom visszaforgatni.
