A szilveszter uncsi volt, mint mindig. Pasim 11 után bealudt, reggelig fel sem kelt.
Én úgy 1 óráig hallgattam a petárdázást és néztem a tv-t, de csak ID dokuk és Tűzben edzett epizódok mentek, a többi műsor szóra sem volt érdemes.
Úgyhogy inkább elhúztam aludni, remélve hogy ez az idei év klasszabb lesz, mint az elődje. Hát bízzunk ebben.
Ja múltkor akartam írni, megszületett Gipsy Rose kislánya is december végén.
Most hogy véget értek az ünnepek, vissza kell zökkenni a mindennapok káoszba. Hazudnék, ha azt állítom van hozzá kedvem. Túl könnyű volt megszokni a lábadozás, a kötelező semmit tevést, az ágyban fetrengős kávézásos tv nézést.
Láttam pár érdekes és durva sztorit pl. Bucks megye elveszett fiai, Többnyire ártalmatlan, Robert Hoagland és Bear Diaz eltűnése, meg olvastam a neten is fura dolgokat. Elliot Rodger-ről, aki szerintem nagyon nagyon rottyon volt mentálisan, és élő (illetve már nem élő) példája annak, hogy hiába gazdag és mondják rá jó kinézetű-nem az esetem-ha fejben nem okés.
Meg arról is tudomást szereztem, hogy sajnos az ünnepek előtt, december végén is volt egy sulis lövöldözés Wisconsinban, ahol egy lány ölt meg több embert, beleértve magát is.
A csaj ugyanolyan KMFDM pólót viselt, mint amilyet anno Eric Harris és...így érkeztem el ahhoz, hogy megint belecseppentem az időszakos Columbine spirálomba, de csak kis időre. Ha nagyon elmerülök a 99-es események, videók, hírek, fictionok és reddit témázások sűrűjében, sötét hangulatom lesz, azt meg nem akartam, így gyorsan másféle elfoglaltságot kerestem magamnak.
Pl. evést. Már nem tudom, mit egyek. Valójában semmi sem esik jól, és nem akarom tudni hány kiló plusz jött fel rám, mióta műtöttek és fizikai kíméleten vagyok.
Ma még már munkanap (a hely-en is elindult a mókuskerék, de a héten csak félgőzzel, mert állítólag csak délig kell lenni) így be kellett buszoznom a belvárosba mert be akartam fizetni a telefon számlámat és a százas boltban is venni kellett ezt-azt.
Az út bitang mód le volt fagyva. Pasim jött velem. Hamar végeztünk szerencsére.
Hazafelé Miss Candy billegett fel az egyik megálloban a buszra. Bájos mosollyal köszönt egy sziát pasimnak, az én arcom pedig megnyúlt és káromkodtam is egy félhangosat, nem tudom hallotta e. Aztán persze rosszul éreztem magam, hogy már másodikán emiatt idegeskedem. Vagyis hagyom, hogy felrántson a dolog. Nagyon remélem nem kell egész évben ezzel a csajjal kínlódni.
